2017 Előzetes Menni és maradni – Legjobb úton

Noha kétségtelenül hiteles Túri Bálint Márk alkotása, a Legjobb úton kevés újat tud mondani a talajt vesztett generáció mindennapi kesergéseiről.

Nándiból, a 31 éves, de még mindig önmagát kereső hipszterből sokat láttunk már, de ezzel önmagában még nincs baj. Egyet kell tudni érezni Nándi (Cservenka Ferenc) kétségeivel is, amikor hazatérés után és továbbindulás előtt szülőfalujában fogadják őt. Generációs érzelmi labilitás, de sosem baj ezt néhány évente aktualizálni. A rendszerváltás után a Rám csaj még nem volt ilyen hatással fotós Miklósa, majd 2000-ben az érettségiző Gábor a Moszkva térből vagy néhány évvel ezelőttről Áron, a színültig bölcsész figura, aki szerint VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan.

Így van ezzel Nándi is, aki egyedül maradt anyukájához jön vissza néhány év elteltével szülőfalujába. Zenélni volt szerte Európában, sehol sem tudott megmaradni. Most is csak néhány hétig van. Amint megérkezik a vízum, indul Új-Zélandra, hogy dolgozzon az építőiparban. Nem lát semmi többet a kinti munkában, csak hogy jobban keres.

Sokan hallottunk már ilyen történeteket, vagy éppen az olvasóval esett meg, ő járt vagy jár ilyen helyzetben.

A teljes kép mellett azonban – és ez talán a film erénye – jól tud lemenni „mikroszintre”.
A néhány hét magyarországi tartózkodás adja meg ugyanis a lehetőséget a szülőfaluban vagy éppen Budapesten felkeresett ismerősök megmutatására, ez pedig mintegy parabolája a mai késő 20-as – kora 30-as generációnak és égető problémáin(kn)ak.

A gyerekkori jó barát, aki megállapodott, felesége és gyereke van, tanít a helyi iskolában. A pesti értelmiségi, aki készülő doktorijával nem tud mit kezdeni. A régi szomszéd srác, aki minden jóindulata ellenére börtönbe került. És persze a szülők: a mindig ottmaradó anya és ez egyszer valamikor valamiért mindent hátrahagyó apa, akikkel ebben a néhány hétben szembe kell nézni. Nándi egyikkel sem tud azonosulni. Ez az egész ad a filmben olyan képet, ami ugyan valós és égető, a korábbiakhoz képest azonban újat mégsem tud mondani.



De talán kicsit mégis tud. Amíg a VAN Áronja önmagában oldotta fel a kérdést, hogy hogyan találjon motivációt az életében, addig Nándi két társat kap ehhez. Az egyik Pavel (Lajkó Bence), egy külföldi barát, aki a változást testesíti meg. Ő is éppen Görögországba tart zenélni, oda hívja magával Nándit. Tőle származik a cím is: No Place Like On The Road. Vagyis mindenütt jó, de legjobb úton. Félreérthető tehát a magyar eredeti cím. Első hangzásra azt gondolnánk, Nándi a legjobb úton jár. A filmbéli szövegkörnyezet viszont azt sugallja inkább: a legjobb dolog az, ha úton vagy. Ezt némileg ellenpontozza Nándi itthon megismert barátnője, Szilvi (Walters Lili, az Egynyári kaland 2. évadának Lucája), aki szintén zenész, énekes, és aki kimondva-kimondatlanul maradásra bírná a fiút.

Semmiképpen nem lesz közönségkedvenc alkotás a Legjobb úton, de szemmel láthatóan kerüli is ezt a státuszt. Fekete-fehér, gyakran sután világított képei, ismeretlen vagy éppen egészen amatőr szereplői, lassú folyású világa nehezebben vonzza be az embert. Kérdései pedig fontosak volnának.



https://www.filmtekercs.hu/kritikak/menni-es-maradni-legjobb-uton

2017. október 12.