Mi a te sportautód? – Titkos invázió A Marvel-univerzumban a Földnek sosem lehet nyugta. Mindegy, hány hódító nagyurat és világkatasztrófát él túl, mindig lesz, aki szemet vet rá – most épp az alakváltó skrullok próbálják átvenni a hatalmat fölötte. Egyetlen reményünk van: Nick Fury. Vajon elég lesz ő és kis csapata a világ megvédéséhez? És vajon méltó-e a Titkos invázió a rajongók figyelmére? A kritika az első epizód alapján készült. Merre tart a Marvel Filmes Univerzum? Ezt a kérdést a Bosszúállók: Végjáték óta mozifilmről mozifilmre, sorozatról sorozatra feltehetjük. A gondosan felépített, „minden mindennel összefügg”-elvről ismert világban mostanság az átgondoltság nem annyira látszik. A filmek negyedik fázisára kifejezetten a széttartás volt jellemző, és a korábbiakkal ellentétben nem jutott a végére egy Bosszúállók-film, hogy összefogja a különféle szálakat. Tizenöt év után persze nem elvárható a maximális következetesség – (el)távozó színészek, újraforgatások, félbehagyott sztoriötletek egyre inkább zilálják a nagy egészet. A Hangya és a Darázs: Kvantumánia talán ellépett egy irányba Kanggel, de a következő Marvel-darab, a Titkos invázió nem követi ezen az úton. Ehelyett az univerzum múltjában keresi „ifjonti” nagyságát. A közvélekedés szerint az MCU egyik legjobb filmje az Amerika Kapitány: A tél katonája, mondván, kiváló érzékkel vegyítette a kémthrilleres közeget a szuperhősökkel. A Disney Plus legújabb sorozata ehhez az atmoszférához nyúlna vissza, ráadásul úgy, hogy közben a Marvel-képregények egyik legparanoidabb történetét idézi meg. A szuperhősök számos füzetén át zajló, valóban Titkos invázió (Secret Invasion) eredendően a Polgárháború után játszódik. Benne az amúgy is széttöredezett szuperhős-társadalom azzal szembesül, hogy az alakváltó skrullok évek óta személyesítik meg a Föld legfontosabb alakjait, hogy ezzel előkészítsék a bolygó teljes lerohanását. A sorozatadaptáció persze némileg más alapokkal indít. Tekintve, hogy a Polgárháború sem volt olyan nagyszabású, mint képregényes megfelelője, a kiindulópont inkább a Végjáték utáni bizonytalanság lett. A saját soraik között árulókat felfedező szuperhősök helyett Nick Fury és csapata a főszereplő. Gonosztevőknek megmaradtak a skrullok, ők azonban új motivációt kaptak: miután a Marvel Kapitányban tett ígéret ellenére nem sikerült nekik új otthonbolygót találni, egy szakadár csoport úgy döntött, hogy a Földet foglalja el. A kémthrilleres-hidegháborús atmoszférát elősegítendő a történet Moszkvában veszi kezdetét. Egy már-már szinte összeesküvéselmélet-hívő ügynök vázolja Everett Rossnak (Martin Freeman) az alaphelyzetet: a világon növekszik a terroristaakciók száma, amelyek mögött magukat különböző országok ügynökeinek álcázó skrullok állnak. Senkiben sem lehet bízni, mindenki lehet alakváltó, egyedül Nick Furyra számíthat a világ. Samuel L. Jackson menetrendszerűen vissza is tér az űrből, hogy összeálljon Maria Hill-lel (Cobie Smulders) és Talosszal (Ben Mendelsohn) az ügy érdekében. Utóbbi számára személyes vonulata is van az ügynek – a lánya, G’iah (Emilia Clarke) is a szakadár skrullok közé tartozik. Ez a kis banda áll csak a világ pusztulásának útjában, hiszen még egykori szövetségeseik (mint az amerikai kormány) is rájuk vadásznak. Nick Fury megöregedett (A tél katonájában nyugdíjba is vonult, amit aztán egy tollvonással semmissé tettek később), az űrbéli projektje sem az elvártak szerint alakult, és az előzetes tanúsága szerint ez lesz az utolsó nagy harc számára. Jelleme ennek ellenére inkább a Marvel Kapitányban látott, fiatalabb, nagyszájúbb változatát idézi, nem a SHIELD kimért vezetőjét. Az első részben ezt egy félmondattal letudják, miszerint Thanos csettintése után „megváltozott.” Samuel L. Jacksont még így is jó látni visszatérni a szerepben, habár a színészre általában jellemző lazaság nem működik teljes mértékben. A nyitóepizódban akad néhány jó jelenete Ben Mendelshonnal és az újonnan az MCU-hoz csatlakozó Olivia Colmannel, a kémia ilyenkor nagyon pezseg a szereplők között, az esetek nagyobb részében azonban inkább a megfáradtság marad. Egyelőre nincsenek erős mozgatórugói a szereplőknek, ez is csak egy szokásos világmegmentés. És az eddigiek alapján már az elején megfáradt az egész sorozat is. A Disney Plusra küldött Marvel-sorozatokkal sokszor nehéz bánni kritikusi szempontból, mert az első epizódok gyakran távol esnek a záróepizódoktól – a WandaVízió vagy a Ms. Marvel például a legtöbb egyediségét, báját elveszítette az egy-egy évad alatt. A Titkos invázió már kapásból nem tudja működésre bírni a beharangozott thrilleres hangulatot, köszönhetően többek között a szakadár skrullokat vezető Gravik (Kingsley Ben-Adir) semmilyenségének. Nem érződik a fenyegetés, az idő sürgetése, és cserébe még kiemelkedően látványos vagy frappáns jelenetek sem jutottak a nyitányra. Ha valami szemet szúr, az a mesterséges intelligenciával készített főcím, ami különösen az írósztrájkkal párhuzamosan mutat rosszul. Érteni vélem mögötte az elképzelést, de nem sikerült ízlésesre. Az egyik Jackson-Mendelsohn jelenetben Talos azzal viccelődik, hogy skrull-években számolva ő még csak most venné meg a sportkocsiját – azaz kialakulóban nála a kapuzárási pánik. A Marvel Filmes Univerzumnál, úgy érzem, már beütött. A Titkos invázióban papíron minden adott egy remek történethez – és persze még kialakulhat, van öt epizódja, hogy meglepetést okozzon. Ám a Marvel-sorozatok nem ezt a trendet mutatják. Eddig azonban az látszik, hogy A tél katonája-atmoszféra csupán a marketinganyagokban létezett, még alakváltó idegenekkel sem sikerül megteremteni a nézőkben a paranoiát, és a Titkos invázió az adaptált képregény volumenét nem tudja megidézni (bár ez az MCU „hibája,” nem a sorozaté). Inkább érződik egy utolsó tiszteletkörnek a szereplői számára, mintsem az egykori dicsőség újraalkotásának. A Titkos invázió a Disney Pluson látható. 2023. június 25. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/titkos-invazio-pilotkritika
