[h=3]A világ eddigi legkiterjedtebb egészségügyi kutatásának tanulságai[/h] Az 1970-es években Kína miniszterelnöke, Csou En Laj rákos lett. A halálos kór szorításában országos felmérést kezdeményezett a rákos megbetegedések elterjedéséről és területi előfordulásáról. Tizenkét féle rákbetegséget vizsgáltak 880 millió lakoson, de a felmérés kiterjedt az összes ún. civilizációs betegségre, úgymint a szív- és érrendszeri, valamint a cukorbetegségre is. Az eredmény egy soha nem látott, hatalmas méretű orvosi kutatóprogram lett, melyben 650 ezer ember dolgozott. A Kína-tanulmány néven ismert program eredményeit tárjuk most olvasóink elé. A tudósok, miután felfedezték a fehérjék szerepét és fontosságát, azt gondolták, minél nagyobb mennyiségben kell fogyasztanunk, hogy egészségesek maradjunk. Később azonban kiderült, hogy ez koránt sincs így. Nagy mennyiségben ártalmunkra van, ezért ma már csak a negyedét ajánlják az akkor még ideálisnak nevezett mennyiségnek. A fehérje, lévén sejtépítő, ugyan gyorsítja a növekedést, de a rákos sejtek burjánzásának is táptalaja. Dr. Colin Campbell, Fülöp-szigeteken élő orvos, munkája során mérhetetlenül sok májrákos beteggel találkozott, ezért vizsgálni kezdte ennek okát. Feltételezte, hogy a betegség a kevés állati fehérjét fogyasztó szegényebb néprétegek között lehet általános. A betegek vizsgálatánál azonban kiderült, hogy a betegek többsége a tehetősebb szülők gyermekei közül került ki, akik állati fehérjében gazdag amerikai étrenden éltek. Ez a tény megkérdőjelezte és megdöntötte azt az orvosi dogmát, miszerint minél több állati fehérjét fogyasztunk, annál egészségesebbek leszünk. Vizsgálódása során Campbell kezébe került egy indiai tanulmány, mely egy állatkísérlet eredményeiről számolt be. A kísérletben részt vevő száz állat egyik felének 5 százalékban, a másik felének pedig 20 százalékban tartalmazott fehérjét az étrendje. A kísérlet végén a kevesebb fehérjét fogyasztó patkányok mind egészségesek maradtak, és egy patkány sem szenvedett májrákban. A sok fehérjét fogyasztó másik ötven ellenben egytől-egyig elpusztult. Táplálékuk csak a fehérjetartalomban különbözött. Bizonyítást nyert, hogy csak akkor lehet az aflatoxin (mikroszkopikus gomba által termelt méreg) vagy a nitrózamin (főleg élelmiszerekben előforduló, erősen karcinogén hatású) rákkeltő anyag, ha az állati fehérje nagyobb arányban kerül étrendünkbe. A rák ez esetben elvégzi a maga pusztító munkáját. A rákosodás folyamata során először tönkremegy a sejtek génállománya, majd a már megrongált sejtek osztódnak és elszaporodnak. Amikor az aflatoxin bekerül a májsejtbe és ott egy enzimmel összekapcsolódva átalakul, képes a DNS-spirált károsítani. A szervezetünk 1000 esetből 998 alkalommal észreveszi ezt a folyamatot, és helyreállítja a sejtet vagy selejtezésre adja ki, hogy a fehérvérsejtek elpusztítsák. Testünkben több tízezer daganatos sejt van, hiszen folyamatosan sugárzásoknak, vírusoknak, toxinoknak és mindenféle káros anyagoknak vagyunk kitéve. Egészséges életmóddal és táplálkozással ezt teljesen veszélytelen szintre lehet korlátozni. A kutatások során azt is vizsgálták, hogy miképpen hat az állati fehérje a rák kialakulásának kezdetén, mi fokozza az enzimaktivitást, ami úgy alakítja át az aflatoxint, hogy az károsítani tudja a DNS-t. Vizsgálták 5 és 20 százalékos fehérjetartalommal, és az enzimaktivitás a 20 százalékos étrenden többszöröse volt a másik esetnél tapasztaltnak. Az állati fehérje kiiktatásával, vegetáriánus étrenddel viszont lényeges csökkenést lehet elérni az enzimaktivitásban. A növényi fehérje fogyasztásával már a kezdet kezdetén óriási előnnyel rendelkezünk. A szervezetbe bekerülő toxin így nem lesz képes beindítani a sérült sejtek nagymértékű osztódását. [h=3]Az állatifehérje-bevitel csökkentése visszaszorítja a rákos sejtburjánzást[/h] De ha már kialakult a rákos daganat, miként befolyásolhatjuk a hibás sejtek osztódását? Összehasonlították az 5 és 20 százalékos állati fehérjét tartalmazó étrendet, és azt találták, hogy 20 százalék esetén három és félszer annyi rákos sejthalmaz keletkezett, mint az 5 százalék esetén, holott a táplálékok egyenlő arányban tartalmazott rákkeltő anyagot. Később végeztek egy ellenpróbát. Nagyon sok aflatoxint adtak azoknak az állatoknak, melyek tápláléka mindössze 5 százalék fehérjét tartalmazott. A kísérletben részt vevő állatok másik csoportjának viszont nagyon kevés aflatoxint adtak magas, 20 százalék fehérjét tartalmazó táplálék mellett. Az eredmény megdöbbentette a kutatókat. Hiába érintkezett nagyon sok rákkeltő anyaggal a sejt, mivel kevés volt az állati fehérje, a rákkeltő anyag nem tudott daganatos sejthalmazokat kialakítani. Ellenben kis mennyiségű aflatoxin is elég volt ahhoz, hogy a magasabb (20 százalék) állati fehérjét tartalmazó étrend mellett is szép számmal hozzon létre daganatos sejthalmazokat. Minél több fehérjét adunk, annál nagyobb a növekedés. 10 százalék felett már robbanásszerűen nő. Magyarországon háromszor-négyszer több fehérjét fogyasztunk, mint amennyire a szervezetnek szüksége lenne. A kutatók természetesen megvizsgálták a növényi fehérjék ráksejtekre gyakorolt hatását is. Amikor a vizsgált személyek étrendjében 20 százalék volt a növényi fehérje aránya (glutén, búzafehérje vagy szójafehérje), nem alakult ki rákos daganat! Tehát az óriási mennyiségű növényi fehérje nem volt semmilyen hatással a daganatos sejtek szaporodására. Ezt követően egy kétéves kísérletsorozatba kezdtek a tudósok. Azt vizsgálták, hogy 6 és 24 százalék közötti állatifehérje-bevitel mellett hogyan alakul a rákos sejtburjánzás. Az eredmény igazolta az eddigieket: a 20 százalék és a fölötti csoportban minden állat májrákos lett. Egy másik csoportban váltogatták a bevitt fehérje mennyiségét. Három hétig 20 százalékos, aztán három héten át 5 százalékos állati fehérjét tartalmazó étrendre fogták a kísérleti állatokat, így váltogatva hosszabb időn keresztül. A kísérletből az derült ki, hogy gyakorlatilag úgy, mint egy elektromos kapcsolóval, ki-be tudták kapcsolni a rákos daganatok növekedését, és mindig a magasabb fehérjetartalom indította be azt. Ez döntő bizonyíték az állati fehérje rákot előidéző hatására. A vizsgálatok során feltették azt a kérdést is, hogy vajon az aflatoxin vagy valami más váltja ki a májrákot. Hepatitis „A” és „B” vírussal fertőzött kísérleti alanyokkal végeztek vizsgálatot. A 14 és 20 százalékos fehérjearány ugyanazt eredményezte, mint az aflatoxin esetén. Dr. Colin Campbell kollégái elvégezték a kísérletet egerekkel, patkányokkal, a különböző rákbetegségek esetén más-más toxinokkal. Az eredmény mindig ugyanaz lett. Tehát mindegy, milyen rákkeltő anyag került a szervezetbe, minden esetben az állati fehérje mennyisége szabta meg, hogy kialakultak-e a rákos daganatok. A bizonyítékoknak egész tömkelege ez. Gyakorlatilag cáfolhatatlanok. [h=3]880 millió embert érintő egészségügyi vizsgálat Kínában[/h] Amikor az 1970-es évek elején Kína miniszterelnöke megbetegedett, személyes érintettsége révén egy az egész országra kiterjedő egészségügyi felmérés vette kezdetét Kínában. 880 millió lakoson vizsgálták tizenkét féle rákbetegség kialakulásának okát és kockázati tényezőit, de a felmérés kiterjedt az összes ún. civilizációs betegségre, úgymint a szív- és érrendszeri, valamint a cukorbetegségre is. Felosztották az országot körzetekre, országos térképeket készítettek, vizsgálták a váro-sokban és a vidéken élő embereket. Az eredmény egy soha nem látott, hatalmas méretű orvosi kutatóprogram lett, melyben 650 ezer ember dolgozott. A vizsgálat kimutatta, hogy Kínában hatalmas különbségek voltak a rákos betegségek előfordulásában, nem csak a város és a vidék, hanem vidék és vidék között is. Az Egyesült Államokban területi összehasonlításban két-háromszoros különbségek adódtak. Kínában azonban százszoros is előfordult. Miért ilyen nagyok az eltérések? Mi okozhat ekkora különbséget egy genetikailag nagyjából egységes népesség körében? Mi az oka annak, hogy Kínában általában véve jóval ritkább a rák, mint Észak-Amerikában és más nyugati országokban? Az egészségügyi hatóságok világszerte megértették, hogy ha sikerül választ találni ezekre a kérdésekre, az nem csak a kínai nép számára, de az egész emberiség számára felbecsülhetetlen haszonnal jár majd. [h=3]Nemzetközi kutatások[/h] 1983-ban, hét évvel az után, hogy Csou En Laj májrákban elhunyt, az általa indított vizsgálat kiterjesztéseként nemzetközi kutatóprogram vette kezdetét. Ezt a kutatóprogramot a The New York Times minden idők legátfogóbb kutatásának nevezte az étrend és a betegségek kockázati összefüggésének feltárásában. A Science tudományos folyóirat pedig úgy nyilatkozott róla, hogy ez minden idők legátfogóbb vizsgálata, amely az élelmiszerek, a környezet, a szociális viszonyok és a betegségek kapcsolatát kutatta. Az amerikai Cornell Egyetem, a Kínai Orvosi Akadémia és a brit Oxfordi Egyetem közös kezdeményezéseként jött létre. Közösen irányította Dr. Junshi Chen, a legjelentősebb Kínai Táplálkozáskutatási Laboratórium helyettes vezetője, Dr. Junjao Li, Kína ráktérképének egyik megalkotója, és a Kínai Orvosi Akadémia kutatója, Sir Richard Peto professzor az Oxfordi Egyetemről. A programot Dr. Colin Campbell, az Amerikai Tudományos Akadémia nevezetes, Étrend, táplálék, rák című jelentésének egyik szerzője vezette. A kutatók Kína 65 megyéjébe látogattak el, kérdőíveket töltöttek ki az étrendről és az életmódról, emberek tízezreitől vettek vizelet- és vérmintát 2-3 havi rendszerességgel, több éven keresztül. A Kína kutatóprogram arra kereste a választ, vajon az ország egyes területein élők igen eltérő táplálkozási szokása összefüggésben állhat-e a rák és más betegségek halálozási rátájában tapasztalható igen markáns különbségekkel. Személyesen leutaztak a kijelölt családokhoz és három napon át vizsgálták aprólékosan az egyes családok táplálkozását: mit esznek, hol vásárolják, mit tartalmaz stb. A piacokon ételmintákat vettek. Kína 27 tartományából összesen 24 tartományban választottak ki területeket úgy, hogy a klimatikus és topográfiai viszonyok széles skáláját reprezentálják. Amikor a kutatás véget ért, a tudósok a világ legátfogóbb népegészségügyi eredményeit tarthatták kezükben. Vizsgálták: • a bélrák és az étkezési rost-bevitel viszonyát; • a koleszterinszintet növényi és állati étrenden; • a rossz koleszterin (az LDL) alakulását növényi és állati étrenden; • a C-vitamin-bevitel és a gyomorrák viszonyát; • a béta-karotin és a különböző rákbetegségek kapcsolatát; • a teljes zsiradék, a fehérjebevitel és a rák, • az állati fehérje és a májrák, • az ösztrogénszint és a mellrák kapcsolatát. [h=3]A döntés a kezünkben van![/h] Minden egyes publikáció summája: részesítsük előnyben a növényi étrendet, fogyasszunk sok nyers zöldséget és gyümölcsöt, valamint gabonaféléket és olajos magvakat. Ha viszont az étkezésünkben az állati fehérjék aránya eléri a 15-20 százalékot, akkor szinte teljes bizonyossággal utolér bennünket a rákbetegség valamelyik formája. Kínában az állati fehérje fogyasztásának aránya 0,8 százalék, az Egyesült Államokban 13,4 százalék. A különbség több mint tízszeres. A Kína kutatóprogram arra is fényt derített, hogy a magas koleszterinszint nem csak infarktus kockázati faktor, hanem a rákkal és a cukorbetegséggel is együtt jár. Ma már jól ismertek azok az élelmiszerek, amelyek a legjobban emelik a koleszterinszintet: az állati eredetű telített zsírok és a hidrogénezett növényi zsiradék: a margarin, amely a süteményekben, cukrásztermékekben található bőségben. Emellett az állati fehérjék is magas koleszterinszintet okoznak. Ugyanakkor jól ismertek a koleszterincsökkentő ételek: szója, a teljes kiőrlésű gabona, a zöldségek és a gyümölcsök. Általában minél több rostot és hüvelyest tartalmaz az étrendünk, annál alacsonyabb a koleszterinszintünk. A Kína-tanulmány megállapításait egyéb orvosi kísérletsorozatok is alátámasztották. Egy vizsgálat, amelyet 122 ezer amerikai ápolónőn végeztek, azt mutatta, hogy azoknak a nőknek, akik naponta esznek húst, két és félszer nagyobb az esélye a vastagbélrák kialakulására, mint azoknak, akik csak havonta egyszer fogyasztanak. Egy, a Harvard Egyetemen végzett kutatás kimutatta, hogy a sok tejterméket fogyasztó férfiak esetében az áttétes prosztatarák gyakorisága négyszeres. Azoknál a kínai férfiaknál ellenben, akik növényi alapú étrenden éltek és nem fogyasztottak tehéntejet, világviszonylatban a legalacsonyabb volt a prosztatarákos esetek aránya. Minél nagyobb mennyiségű állati eredetű táplálékot fogyasztunk, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy civilizációs betegségekben, rákbetegségben szenvedjünk. A szív- és érrendszeri, valamint a rákos megbetegedések döntő része pusztán a növényi alapú étrenddel megelőzhető lenne. Dr. Colin Campbell azt tanácsolja, hogy az állati eredetű táplálék által uralt étrendről növényire kell váltani. A professzor a növényi alapú étrend egyik leghangosabb tudományos tekintéllyel bíró szószólója lett. Egy tehenészfarmon nőtt fel, hagyományos húsos étrenden. Doktori értekezésében az állati eredetű táplálékok mellett állt ki, de a kínai kutatóprogram később az ellenkezőjéről győzte meg őt. Ahogy ő maga állítja, pusztán meghajolt a tudományos bizonyítékok súlya előtt. Növényi étrenden él feleségével és öt gyermekével. [h=3]A magas állatifehérje-bevitel hatásai[/h] A következőket állapította meg még a kutatási program: Az amerikai lányok 11,5 évesen kezdenek el menstruálni, a kínaiak 17 évesen. A magas állati fehérjebevitel korai nemi éréshez és rendellenes fejlődéshez vezethet. Minél nagyobb a bevitt állati fehérje mennyisége, annál magasabb az ösztrogénszint. Minél magasabb az ösztrogénszint, annál nagyobb az esély a májrákra. A cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, az autoimmun betegségek stb. lényeges javulást mutatnak egészséges táplálkozás esetén. A II. típusú cukorbetegeknél, ha 42 héten át növényi étrendet követtek, az inzulin adagolása feleslegessé vált. Az I. típusú cukorbetegeknél 20-30 százalék inzulincsökkentést lehetett elérni. Nyers táplálkozással az egytizedére lehet csökkenteni. A vegetáriánus táplálkozás hatására a fiataloknál a fejlődés arányosabb és vonásaik is szebbek. http://www.tudasfaja.com/mi-magunk-befolyasoljuk-a-rakot/
