Egy német vezetésű kutatócsoport új észlelési eredményeket közölt a Tejútrendszer centrumában még 2011-ben felfedezett G2 jelű gázködről, ami nagy valószínűséggel egy nagyobb gázáram része lehet. A G2 jelű gázködöt Stefan Gillessen (Max Planck Institute for Extraterrestrial Physics, MPE) és munkatársai fedezték fel 2011-ben. Nagyon elnyúlt pályán kering a galaktikus centrum körül, a 2013-as megfigyelések szerint pedig már túl is jutott pályájának a központi fekete lyukhoz legközelebbi pontján, amikor is mintegy 20 fényórányira – ez valamivel több, mint 20 milliárd kilométer vagy körülbelül 2 ezer Schwarzschild-sugár – közelítette meg a monstrumot. A VLT távcsőegyüttes SINFONI műszerével végzett új infravörös megfigyelések megerősítik a gázfelhőnek a rendkívül erős gravitációs tér következtében kialakuló árapály-erők hatására történő szétszakadását. Bár a gázköd alakja és pályája jó egyezést mutat a modellek előrejelzéseivel, eddig még nem sikerült jelentős intenzitású nagy energiájú emissziót kimutatni a terület irányából, ami a kapcsolódó lökéshullám-front miatt várható lenne. A gázfelhő egy jóval kiterjedtebb gázáram része lehet, amely az egyik magyarázó modell szerint nagy tömegű csillagok által fújt csillagszélből állhatott össze. A G2 gázcsomó a VLT SINFONI műszerének 2014 áprilisában készült infravörös felvételén. A vörös színnel jelölt gázköd néhány ezer km/s-os sebességgel közelít a kereszttel jelölt, 4 millió naptömegnyi fekete lyukhoz. A kék gázfelhő már áthaladt pályájának a fekete lyukhoz legközelebbi pontján és ismét távolodik. Az eredetileg gömbszimmetrikus gázcsomót a nagyon erős gravitációs tér körülbelül 50-szeresen megnyújtotta a mozgás irányában. A vörös és a kék színnel jelölt rész közötti távolság most a Nap-Föld távolság mintegy 900-szorosának felel meg. A folytonos vonal a gázcsomó számított pályáját jelzi, míg a szaggatott az S2 jelű, legpontosabban ismert pályájú csillagét. A közelben található csillagok pozícióit szürke körök mutatják. (MPE) Az adatok alaposabb elemzése Gillessen szerint azonban meglepetéssel szolgált. Tíz évvel ezelőtt felfedeztek egy másik gázködöt is a centrumban, a G1 jelűt, ami az új észlelések alapján kapcsolatban állhat a G2-vel, hiszen meglepően hasonló pályán keringenek a Tejútrendszer középpontja körül. A halvány, elmosódott G1 a 2004 és 2008 közötti felvételeken látható, az MPE-csoport ezek alapján meg tudta határozni a pályáját, ebből pedig kiderült, hogy már 2001-ben áthaladt a pericentrumon. A pályák hasonlósága azt sugallja, hogy a G1 körülbelül 13 évvel jár a G2 előtt. A kutatók ezeket az információkat egy olyan modellbe illesztették, amely figyelembe veszi a pericentrum-átmenetek különböző időpontjait és a környező gázanyaggal való kölcsönhatás miatt kicsit eltérő pályákat is megenged. Jelen kutatás vezetője, Oliver Pfuhl (MPE) szerint az elképzelésük az, hogy a G1 és a G2 ugyanannak a gázáramnak lehetnek a csomói. Ebben az esetben pedig egyszerre lehet illeszteni és figyelemre méltó pontossággal meghatározni a két pályát. A VLT SINFONI műszerének két év különbséggel készített felvételei a Tejútrendszer centrumáról. A G1 és G2 gázködöket kék és vörös szín jelöli, és az egyéb jelölések is ugyanazok, mint az előző képen. (MPE) A modell azon egyszerű feltételezésen alapul, hogy a pericentrum-átmenet után a G1 lassult a nagy tömegű fekete lyukat körülvevő vékony gázburok fékező hatása következtében. Ez az erő közel kör alakú pályára állította. Csak ezt a nagyon egyszerű feltevést használva a G1 és G2 emissziója is ugyanazon pálya mentén keresendő. Kis eltérések persze nyilván lehetnek, hiszen a modell nagyon leegyszerűsített, és valószínűleg nem vesz figyelembe lényeges fizikai körülményeket, de Gillessen szerint a jó egyezés mégis azt sugallja, hogy a G1 és a G2 ugyanannak a gázáramnak a része. Ennek a gázáramnak a valószínű forrása egy nagy tömegű csillag szele, amely mintegy száz évvel ezelőtt kerülhetett a G2 pályája apocentrumának közelébe. Egy másik, mostanában megfogalmazott lehetőség egy nagy, kiterjedt gázburokkal körülvett csillag lenne, a legújabb VLT-adatok azonban nem támasztják alá ezt. A gázáram-elképzelés talán segíthet magyarázni a fekete lyukhoz közeli gázfelhő röntgen-emissziójának hiányát is, bár egyelőre nem világos, mi lehet az oka annak, hogy eddig nem sikerült detektálni ezt az emissziót. Forrás: ScienceDaily 2014.11.24. Mi történik a Tejútrendszer magjában? | csillagaszat.hu
