November 21-én van a World Television Day, vagyis a televíziózás világnapja, amit azzal a céllal hívtak életre, hogy a tévétársaságok a békét, az együttműködést és a fejlődést szolgálják. De hogyan indult ez az egész, mármint hogy ma egyáltalán nap mint nap tévézhetünk? És miből állt itthon a műsorkínálat kezdetben? Mindjárt kiderül. 1996. november 21-én és 22-én tartották a World Television Forumot, ahol az ENSZ-tagállamok vezető médiaszemélyiségei találkoztak, hogy a televízió hatásáról és szerepéről értekezzenek, ezért nevezték ki később ezt a napot a televíziózás világnapjává. November 21. a televíziózás világnapja Forrás: Flickr / Annelogue A televízió kétségkívül a huszadik század legnagyobb hatású tömegmédiuma volt, hamar felváltotta a rádiót, csak az internet terjedésével veszített a jelentőségéből. De hogyan indult annak idején a világban és itthon? Megvolt a kép, de nem tudták távolra sugározni A német Paul Nipkow már 1884-ben megalkotta a televízió ősét, egy azóta Nipkow-tárcsának nevezett szerkezettel sikerült a képet elektromos jelek sorozatává alakítania, ezt azonban egészen 1926-ig nem tudták távolra sugározni, vagyis a létrehozott kép csak helyben volt nézhető. John Logie Baird munka közben Forrás: AFP / Ann Ronan Picture Library / Photo12 1926-ban John Logie Baird skót feltalálónak köszönhetően sikerült képet közvetíteni London és Glasgow között, 1929-ben kísérleti jelleggel elindult a BBC is, 1936-ra pedig a világ első olyan adója lett, amely rendszeres, napi háromórás műsorral látta el a nézőket. Itthon viszonylag későn indult Németországban 1935-ben, az Egyesült Államokban 1939-ben kezdődött meg a nyilvános sugárzás, Magyarország ehhez képest jóval később kapcsolt, a Minisztertanács csak 1953-ban járult hozzá a Magyar Televízió Vállalat megalakulásához, majd a következő évben üzembe helyezték az első adóállomást is a Széchenyi-hegyen. Itthon először a Magyar Posta egyik irodaházában lehetett tévézni, a kísérleti adások során az Erdei sportverseny című rajzfilmet és a Mágnás Miska egyes jeleneteit tekinthették meg az érdeklődők. Az Orion készülékei annak ellenére szépen fogytak, hogy otthon egyelőre nem volt mit nézni rajtuk: 1956 júliusában például kilenc nap leforgása alatt százötven tévét adtak el az országban (darabját ötezer-ötszáz forintért), így az év végére körülbelül hatszáz magyar tévétulajdonos lett – miközben a rendes, nyilvános műsorsugárzás csak 1957 májusában kezdődött meg, heti kétszeri adással. Az Egyesült Államokban ekkor már gyakorlatilag az összes alapvető tévés műfaj létezett, az itthoni tévések viszont jórészt csak hallomásból ismerhették ezeket. A műsorgyártást így a magyarok is ott kezdték, ahol a britek a harmincas években, eleinte leginkább sporteseményeket és színdarabokat adtak. Szepesi György az akkori Népstadionból közvetítette a húsvéti focitornát, és a Nagycirkuszban játszott Párizsi jégrevü-be is bekapcsolódhattak a nézők. Az első színházi közvetítés az Operaházból ment, a Bánk bán-t láthatták a képernyőn az érdeklődők. Elkezdtek tévére dolgozni Az első, kimondottan tévére írt műsor itthon az 1957 szeptemberében indult Művészet volt, egy interjúkkal és verses, zenés betétekkel tarkított magazinműsor, Várkonyi Zoltán vezetésével. Decemberben elkészült az MTV első stúdiójátéka is, majd az év végi siker után hagyománnyá váltak a szilveszteri kabarék. 1957-ben már heti három volt az adásnapok száma, ekkor jelentek meg az első bemondók is Tamási Eszter és Takács Marika személyében, hozzájuk csatlakozott egy évvel később Varga József. 1960-ra közel 79 ezer előfizetője lett itthon a tévének, pár év alatt általános szórakozási formává vált. Ma már száznál is több magyar nyelvű csatorna van, az elképesztő tévés kínálatot látva nehéz elképzelni, hogy élnek még olyan emberek, akik annak idején csak egy csatornát nézhettek – az MTV kettes csatornája ugyanis csak 1971-ben indult próbaadásokkal, és sokáig a hétfő is adásszüneti nap volt. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK Let's block ads! (Why?) Forrás...
