A most január végén földközelben járt 2004 BL86 kisbolygó és a Hawaii-szigetek felszíne nagyon hasonlít egymásra, mint az kiderült a földközelség idején végzett infravörös színképi megfigyelések alapján. Magyar idő szerint 2015. január 26-án este a (357439) 2004 BL86 kisbolygó mintegy 1,2 millió kilométerre megközelítette a Földet, ami ugyan nem számít különleges közelségnek, de radarcsillagászati, optikai fotometriai és infravörös színképelemzési módszerekkel sok érdekes derült ki a Naprendszer ezen kis parányi égitestéről. Ezen kívül amatőrcsillagászok sok látványos asztrofotót is készítettek a csillagok között mozgó, viszonylag fényesnek látszó aszteroidáról. Radarmérésekkel felfedezték, hogy egy kísérő kering a kisbolygó körül. A goldstone-i radar képein a főkomponens mintegy 300 méter átmérőjű, közel gömb alakú, míg a holdja ennél jóval kisebb, 50-100 méteres és elnyújtott alakú. Optikai távcsövekkel végzett fénygörbe megfigyelések szerint a kettős kisbolygó rendszerében a közös tömegközéppont körüli keringési idő 13,80±0,05 óra. A nagyobbik test tengelykörüli forgási ideje 2,6205±0,0003 óra. A fénygörbe megfigyelésekből az is kiderült, hogy a két test közepes átmérőinek aránya 0,21±0,02, ami jó összhangban van a radarmegfigyelésekből kapott értékkel. A Mauna Kea (Hawaii-szk.) csúcsán lévő 3 méteres IRTF infravörös teleszkóppal Vishnu Reddy és Driss Takir végzett színképi megfigyeléseket, amelyek alapján a 2004 BL86 kisbolygó felszíne és bizonyos hawaii-i megszilárdult vulkáni bazaltláva színképi tulajdonságai nagyon hasonlítanak egymásra. Ilyen megszilárdult bazalt lávafolyás lehet például a Kalapana utat is elért lávafolyás, amely a Kilauea vulkántól származó megszilárdult kiömlés. A lávafolyások ilyen hullámosan tornyosuló, de egyébként viszonylag sima felületű változatát a hawaii-i őslakók nyelvén a pahoehoe-típusú lávafolyamnak nevezik. A következő képen erre láthatunk egy példát. A hawaii-i Kilauea vulkán megszilárdult bazaltömlése a Kalapana utat is elérte (balra). A 2004 BL86 kettős kisbolygó radar képe a 2015. január 26/27-i földközelsége alkalmával történt radarcsillagászati megfigyelésből (jobbra) (USGS, NASA/JPL-Caltech). A 2004 BL86 kisbolygó infravörös teleszkóppal felvett színképében az olivin, piroxén és plagioklász ásványok olyan felszíni előfordulását lehetett kimutatni, ami a Vesta főövbeli kisbolygó felszíni összetételéhez hasonló. Ez mindkét égitestben a sötét vulkáni eredetű bazaltos kőzetet jelent. Az ilyen kisbolygókat egyébként vestoidoknak hívjuk és a feltételezések szerint a Vesta kisbolygó olyan törmelékei, amelyek a régmúltban egy másik kisbolygóval történt nagyobb ütközés következtében kiszóródtak a bolygóközi térbe. A NASA Dawn űrszondája által 2010-2011-ben a Vesta körül keringve készített felvételeken jól megfigyelhető ennek a hatalmas, de a Vestát nem szétszakító kozmikus ütközésnek a nyoma, a mintegy 500 km széles Rheasilvia-kráter vagy inkább becsapódási medence a kisbolygó déli pólusvidékén. A Rheasilvia-kráter a Róma alapításával kapcsolatba hozható Rhea Silvia Vesta-szűz nevét őrzi. A Vesta kisbolygó méretéhez képest hatalmas, mintegy 500 km széles Rheasilvia-kráter vagy gyűrűs medence körvonalai (NASA Dawn program, NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA). Ezek szerint tehát a nemrég földközelben járt 2004 BL86 kisbolygó a Vesta rég “elveszett”, a bolygóközi térbe került darabja. http://www.csillagaszat.hu/hirek/miben-hasonlit-hawaii-es-a-2004-bl86-foldkozeli-kisbolygo/
