Release Date: 2014. március 6. Genre: dráma, életrajzi Director: Jean-Marc Vallée Screenwriter: Craig Borten, Melisa Wallack Studio: Pro Video Starring: Dallas Roberts, Denis O'Hare, Griffin Dunne, Jared Leto, Jennifer Garner, Matthew McConaughey, Steve Zahn 2014.03.06. (Dallas Buyers Club) Ron Woodroof (Matthew McConaughey) villanyszerelőként tengeti hétköznapjait, de igazán a rodeók vakmerő világában érzi otthon magát. Egy öntörvényű, vérbeli texasi cowboy, aki nem tulajdonít különösebb jelentőséget a holnapoknak. Ebből az életigenlő mámorból egy sokkoló hír józanítja ki: HIV vírussal diagnosztizálják, az orvosok szerint már csak 30 napja van hátra. 1985-öt írunk, amikor még a szabadalmaztatott gyógyszerek hiányával kell szembenéznie minden egyes HIV-fertőzött betegnek. De Ron nem fogadja el a halálos ítéletét: kutatni kezdi a lehetséges gyógymódokat. Mexikóba utazik, ahol rátalál egy alternatív gyógyszerre, és más megoldás nem lévén, elkezdi becsempészni az USA területére. Ron, az AIDS-es Rayonban (Jared Leto) biztos szövetségesre talál, akivel minden kockázatot bevállalnak: közösen megalapítják a ‘vásárlói klubot’, ahol HIV-pozitív betegek havi tagsági díj ellenében hozzájuthatnak a kormány által nem jóváhagyott gyógyszerekhez, kiegészítőkhöz. A gyógyszergyártó cégek, a tudományos intézetek nagy kihívással néznek szembe, ugyanis a dallasi cowboy népes tábora, és az illegális gyógyszerek értékesítése egyre nagyobb visszhangra talál. Ron elszánt küzdelembe kezd: felveszi a harcot a kormány embereivel, hogy bebizonyítsa igazát, visszaszerezze méltóságát, és sorstársaival együtt elfogadják őt ebben a kegyetlen, életért folytatott küzdelmében. 3 OSCAR-DÍJ 2014 (Legjobb férfi főszereplő: Matthew McConaughey; Legjobb férfi mellékszereplő: Jared Leto; Legjobb smink) 3 OSCAR-JELÖLÉS 2014 (Legjobb film; Legjobb eredeti forgatókönyv; Legjobb vágás) KRITIKA Matthew McConaughey! Vörös Adél Ha most minikritikát írnék – vagyis egy egészen mini kritikát – , csak ennyi lenne, a név. Mert most kikerülhetetlen a jelenléte. Akár a True Detective-ben, akár itt látom, még másnap is eszembe jutnak pillanatai, gesztusai, a nézése, a hanghordozása. Ha hollywoodi rendező lennék, máris csípőből íratnám rá a következő filmemet. Íme, egy klasszikus Oscar-receptúra, aminél érdekes módon mégis szinte teljesen irrelevánssá válik, mennyit fogyott a színész a szerephez, s hogy milyen fizikai változáson megy keresztül. Tökmindegy, mert ennél sokkal hatalmasabb és szürreálisabb a transzformáció. 1985, Dallas. Aki kicsit is képben van AIDS-történelmileg, az tudja, hogy ez az az időszak, amikor a társadalom rettegett. Még nem tudtak mindent az újfajta pestisről, de mindenki a homoszexuálisokat és a drogosokat hibáztatta (illetve tőlük eredeztették a kórt). Még inkább a redneck déliek, akiknek tökéletes mintapéldánya McConaughey figurája, Ron Woodroof: csökönyös, előítéletes, homofób, rasszista figura, aki szabadidejében rodeózik, és alkalmi szexkalandokba bocsátkozik. Máris sejthető, hogy utóbbi lesz a veszte, ő maga ugyanis nem vette észre, hogy valami nincs vele rendben: csontsoványra fogyott (azt később tudjuk csak meg, hogy nem eleve ilyen, amikor egy flashbackben látjuk a múltbeli, rendes súlyú verzióját), s csak akkor tér észhez, amikor egy kórházi ágyon tér magához. Közlik vele, hogy AIDS-es, ő meg dühösen hazahúz, hogy ne szórakozzanak már vele, és különben is, ő nem holmi „homó”. Ezzel az elemi daccal röhögi szembe a halált is: ekkor nagyjából még harminc napot jósolnak neki, s ehhez képest még hét évet él. S ebből a dacból születik saját, AIDS-ellenes gyógyszereket importáló szervezete is, melynek keretén belül az USA-ban nem engedélyezett, hatékony gyógyszerekkel és étrend-kiegészítőkkel segíti a környék AIDS-eseit. Az igaz történet alapján készült hősfilmek katarzisa ezúttal sem marad el, pedig nem bevált klisékből épül fel. Nincsenek látványos összeomlások, se sajnálkozó hozzátartozók arcáról tükröződő döbbenet, van viszont színtiszta karakterkomikum, melankólia és irónia. A kőhomofób főhős ugyanis naná, hogy pont egy gyönyörű travival (Jared Leto is elképesztő) kerül egészen közeli barátságba, amitől egész korábbi, kétpólusú értékrendje pillanatok alatt felborul (és persze attól is, hogy akkor az hogy fér össze, hogy ez egy meleg-betegség, ő meg nem meleg: most akkor mi is van?!) A forgatókönyv és a rendezés (Jean-Marc Vallée, a C.R.A.Z.Y.direktora) is okosan elkerülik a túlzott nyomatékosítást, csak szolidan alárendelik magukat a történetnek. Na és McConaugheynak. A végső százalék a VOX írói által adott százalékok átlaga. 117 perc, amerikai Mielőtt meghaltam « VOX.hu
