A kis cégeknek jellemzően nincs külön HR-es munkatársa, hiszen a bérezési ügyeket megoldja a könyvelő, az alkalmazottakra pedig az ügyvezető igazgató vagy az alkalmazott közvetlen felettese figyel. Így az új munkaerő kiválasztása is a cégvezető feladata lesz szakmai támogatás nélkül. Ezekre azért érdemes figyelni. Fogalmazz pontosan! Az álláshirdetés megírásakor pontosan derüljön ki, mit szeretnél, kit keresel, kivel szeretnél együtt dolgozni. Felesleges diplomát követelni egy titkárnőtől, mert szinte biztosan elégedetlen lesz a pozíciójával és a fizetésével is. A munkához szükséges eszközöket – telefon, számítógép, esetleg autó – ne próbáld meg extra juttatásként eladni, mert komolytalannak fogsz tűnni. Tedd világossá, hogy önállóságot vagy szervilitást vársz el, rugalmas vagy kötött munkaidőt tudsz biztosítani. Ha túl nagyra nyitod a kaput, előfordulhat, hogy belefulladsz a hirdetésekbe. Így is számíthatsz rá, hogy egy sor szakmán kívüli jelentkeződ lesz, ha különleges szaktudást nem igénylő pozíciót hirdetsz meg. A pontos, sallangmentes hirdetés megfogalmazása azért is fontos, mert az első körös válogatást egyszerűbben meg tudod oldani, könnyebb úgy szelektálni a beérkezett életrajzok között, hogy konkrét hívószavak vezetik a kezed. Strukturálj! Az önéletrajzok olvasgatása még nem elég, hiszen a személyes beszélgetés során dől el, valóban olyan jó-e a kiszemelted, ahogyan elsőre tűnik. A nagyobb cégeknél a szóbeli kétkörös is lehet, de egy kisebb, közepes társaságnál nincs kapacitás arra, hogy külön szakmai és vezetői szűrőn essen át a jelölt. Az állásinterjút célszerű úgy felépíteni, hogy az egyes jelöltek teljesítménye összehasonlítható legyen. Vagyis jobban jársz, ha ugyanazokat a kérdéseket teszed fel minden jelöltnek,még akkor is, ha jobban meg tudnád ismerni a leendő kollégát egy kötetlen beszélgetésben. Egyéni eltérések lehetnek, így az önéletrajzban található lyukakra, ellentmondásokra rákérdezhetsz. Miért tartott nyolc évig elvégezni a főiskolát, miért csak fél évet dolgozott az előző munkahelyén, és mit csinált két éven át, amíg nem volt munkája. Itt nemcsak az a fontos, hogy milyen információkat oszt meg veled, hanem az is, hogy hogyan viselkedik a váratlan kérdéseknél, milyen stílusban beszél az előző munkahelyéről, főnökéről. Olyat kérdezz, ami tényleg érdekel A net tele van tuti kérdésekkel, amelyek a mélyinterjúknál is jobban megmutatják, ki a legjobb jelölt számodra. Ezek általában látszólag oda nem illő, meglepő kérdések, amelyekkel az alany reakcióját tesztelheted. De ha egy könyvelőt keresel, tényleg az a legfontosabb kérdés, hogy mit válaszol a „milyen autó, állat, tárgy lennél" kérdésre? Amit ne kerülj meg: milyen távra tervez, mit akar csinálni öt év múlva? Milyen ambíciói vannak a cégen belül? Itt nem árt reálisan felmérned, hogy te mit tudsz ajánlani. Ha például titkárnőre van szükséged, vagy éjjeliőrt keresel egy fatelepre, nem a szakmai előrelépés a legfontosabb számára, hanem mondjuk a biztos munkahely. De számodra sem a karrierépítő jelölt a nyerő, fontosabb a precizitás, megbízhatóság. Érdemes odafigyelni, amikor kis cég vezetője interjúztat leendő munkaerőt Forrás: Getty Images/iStockphoto/imtmphoto/Imtmphoto Adott cégméret és pozíció esetében releváns kérdés, hogy mit tud a jelölt rólad, illetve a cégedről. Egy értékesítő, könyvelő, kapcsolattartó nem árt, ha tudja, hol is akar dolgozni, mekkora feladat vár rá. Ha éppen nem volt ideje megnézni a céged honlapját, akkor felejtsd el, ennél komolyabb erőfeszítés is elvárható egy jelentkezőtől. De ha a csempeboltodba keresel eladót, fontosabb, hogy meg tudjon különböztetni egy mozaikot egy márványlaptól, minthogy megnézze a cég legutóbbi beszámolóját a cégadatbázisban. A cég működése és a te vezetői elveid szempontjából is fontos, hogy a jelölt munkamorálja és munkamódszere számodra elfogadható legyen. Kérdezz rá, korábban mennyit kellett túlóráznia – itt a reakció sokkal többet elmond majd, mint maga a válasz, nem mindegy, hogy ezt elfogadja vagy eleve neheztel minden plusz feladat miatt. Rákérdezhetsz, hogy önállóan vagy irányítottan szeret-e dolgozni? Ha önálló a jelölt, miközben te autoriter cégvezető vagy, nagyon sok lesz köztetek a konfliktus. Viszont ha elvárod az önálló döntéseket, a leendő munkavállaló viszont szoros irányításra számít, azt fogod gondolni, hogy nem is akar dolgozni. Nem barátokat keresel Fontos, hogy szimpatikus legyen az, akit fel fogsz venni, de ez korántsem jelenti azt, hogy a szimpátia legyen a fő vezérelv. Ha egy légtérben leszel a leendő alkalmazottal, persze nem jó, ha kiütést kapsz tőle, de ne feledd: nem haverokat keresel, hanem alkalmazottat. Ha egy cég gárdája kizárólag egyedülálló ötvenes férfiakból áll, akik együtt járnak döntögetős kuglizni péntek esténként, a csapat hajlamos lesz azt gondolni, az egész világ úgy gondolkodik, mint ők, és ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint ők. Ez akár a cégnek is árthat, hiszen beszűkül a látótere. Az asszisztens, a helyettes, a kereskedelmi vezető esetében elengedhetetlen a bizalom, de hogy az informatikust kedveled-e, az valójában teljesen mindegy, amíg a feladatát ellátja. Amit sose kérdezz Soha ne kérdezz rá a jelentkezők magánéletére. Ha beleírja az életrajzába, hogy családos és van két kisgyereke, akkor ezt megtudtad, de ha nem akar erről beszélni, valójában nem kérdezhetsz rá. Ügyesen persze megkerülheted a direkt kérdést – ha például a hobbija a kirándulás, mellékesen megkérdezheted, kivel kirándul, a családdal-e. Tilos rákérdezned arra, hogy a jelölt akar-e szülni és ha igen, mikor, sőt valójában egy terhes pályázót sem utasíthatsz el pusztán azért, mert várandós. Nem firtathatod a jelentkezők szexuális beállítottságát, politikai nézeteit. Ha rákérdezel ezekre, ha bármilyen, a munkavégzéssel nem kapcsolatos magánéletet firtató kérdést felteszel, akár pert is kaphatsz a nyakadba, mert diszkriminatív voltál. Értelemszerűen a jelöltek nemzetisége sem kerülhet szóba egy állásinterjún. Let's block ads! (Why?) Forrás...
