Francia csillagászok bejelentése szántott végig a nemzetközi sajtón, miszerint ők is úgy látják, létezhet a Naprendszerben kilencedik bolygó. A hírt olvasva viszont némileg lohad a kívülálló lelkesedése, mert “mindössze” annyiról van szó, hogy a végtelen űrben sikerült két területet azonosítani, ahol biztosan nem lehet. Az átlagember számára ez nyilván nem az a heuréka-érzés, ezért megkerestük Sárneczky Krisztián csillagászt, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársát. Valaminek lennie kell ott Csillagászok régen, egészen pontosan a Neptunusz 1846-os felfedezése óta gyanítják, hogy messze Naprendszerünk legkülsőbb bolygóján túl kering egy tizedik, vagyis a Pluto leminősítése óta kilencedik planéta is. Azóta sem fedeztük fel, de közvetett bizonyítékok valóban utalnak a létezésére. Esetünkben olyan távoli, kis méretű égitestekről van szó, amelyeket valami csoportba rendezett, ez a valami pedig feltételezhetően egy nagyobb test gravitációs ereje. Fontos a feltételes mód, mert e jelenséget több más tényező is okozhatja, nem feltétlenül a kilencedig bolygó. Sőt, már csak azért sem árt óvatosnak lenni, mert egyes égitestek mozgásának szabálytalanságai alapján már több száz bolygót jeleztek előre a tudósok az elmúlt 200 évben. De az egyetlen Neptunusz kivételével később mindegyikről bebizonyosodott, hogy mégsem létezik – más okozta az anomáliákat vagy hibásak voltak a számítások. Ennyit sem tudunk biztosan Naprendszerünket felderítettük már annyira, hogy ha újdonságra bukkanunk benne, annak extrémnek kell lennie. Nem kivétel a kilencedik bolygó sem – ha egyáltalán létezik, akkor tojásdad alakú pályán kering a Naptól akár 90-100 milliárd kilométerre. Felfoghatatlan távolság: a jelenleg ismert legtávolabbi bolygót, a Neptunuszt 4,5 milliárd kilométerre – 30 Nap-Föld távolságra – találjuk központi csillagunktól. A Nap körül az a pici kör a Neptunusz pályája. Ez a nagy pedig a feltételezett kilencedik bolygóé…Mivel távol van, gázbolygó lehet, tömege pedig a Földének 11-szerese, de mindez még mindig csak feltételezés – emeli ki Sárneczky Krisztián. Keringési ideje több tízezer év lehet, így hát emberi léptékkel mérve igen ritkán kerül megfigyelhető “közelségbe”. A francia szakemberek bejelentése most annyiból érdekes, hogy kizárták az égbolt egyes részeit, ahol nem is érdemes keresnünk. A Szaturnusz körül jár egy aktív szondánk, a Cassini, és ha az új bolygó is a környéken lenne, az befolyásolná a Szaturnusz mozgását is. Erről azonban nincs szó, tehát amit keresünk, feltételezhetően pályája egy sokkal távolabbi pontján tartózkodik éppen. Elméletben minden lehet Valahol olyan ez tényleg, mint amikor tűt keresünk a szénakazalban, és egy jó ölnyi szénát félredobhatunk, mert abban biztosan nincs. Az esetleges új bolygón is távolabb a csillagász szerint már nem igazán lehetnek bolygónyi égitestek. A Naptól akkora távolságra már nagyon ritka az anyag, nem valószínű, hogy bolygóvá össze tudott volna állni. Persze elméletben semmit nem lehet kizárni. Megeshet, hogy belső nagy bolygóink valamikor “perifériára lökték” egy számunkra még ismeretlen kisebb társukat, vagy egy másik csillagrendszerből elszabadult bolygót fogott be Napunk gravitációja. Mivel nem tudjuk, nem ismerjük, a feltevések és lehetőségek száma tehát végtelen. A lényeg, hogy majd akkor lesz meg a kilencedik bolygónk, amikor találunk egy mozgó égitestet, amelyre ráillenek a most ismert paraméterek.
