Tudomány Nagyhatalmi paktum szülte a demokráciát kivégző lopakodó diktatúrát

1948-at a rendszerváltozás előtti hivatalos történetírásban az eufemisztikus" fordulat éve" néven emlegették. A Magyar Kommunista Párt, valamint a Szociáldemokrata Párt felülről levezényelt egyesülése valóban történelmi mérföldkőnek számít a második világháború utáni Magyarország történetében. A két párt egyesülésével, 1948. június 2-án száz százalékos kommunista dominancia mellett létrehozott Magyar Dolgozók Pártja, az 1945 utáni kérészéletű és gyenge polgári demokrácia végét, valamint a brutális elnyomáson alapuló Rákosi-rendszer sötét éveinek kezdetét szimbolizálta.

Roosevelt teljesen félreértette Sztálin ravasz reálpolitikáját


Még javában tartott a második világháború, amikor a szövetséges hatalmak képviselői, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill, a londoni háborús kabinet miniszterelnöke, valamint Joszif V. Sztálin szovjet pártfőtitkár 1943. november végén Teheránban megtartott első közös tanácskozásukon megállapodtak a náci Németország legyőzése utáni új európai nagyhatalmi rend alapelveiben.



Sztálin, Roosevelt és Churchill az 1943 novemberi teheráni konferencián

Forrás: RIA Novosti/Ria Novosti

Az amerikai elnökkel szemben, aki elsősorban valamiféle elvont, magasztos elvek mentén képzelte el a háború utáni új világrend kialakítását,

Churchill és Sztálin abszolút reálpolitikai megközelítésből kezelte ezt a kérdést.

Sztálin számára – aki külpolitikájában a régi cári birodalmi imperializmus hagyományait folytatta - teljesen magától értetődő volt, hogy ameddig Hitler hadait üldözve a Vörös Hadsereg eljut Európában, addig fog kiterjedni a Szovjetunió befolyása is.



Churchill Moszkvában Sztálinnal, 1944 októberében. Roosevelttel szemben a szovjet diktátor és Churchill is nem érték, hanem érdekalapú reálpolitikai kérdésként kezelte a háború utáni rendezést

Forrás: IWM

Churchill hasonló, csak merőben más előjelű reálpolitikai megfontolásból viszont azt tartotta kívánatosnak Anglia, illetve a nyugati világ szempontjából, hogy a jövőbeli szovjet befolyás határai minél keletebbre húzódjanak. A „három nagynak" a Harmadik Birodalom végóráiban, 1945. februárjában megtartott jaltai konferenciáján Sztálin Roosevelt támogatásával elérte, hogy az angolszász szövetségben Hitler ellen küzdő Lengyelországban saját kreatúrái, az úgynevezett lublini kormány váljon hatalmi tényezővé, a legitim londoni emigráns kormánnyal szemben.



A "három nagy" az 1945. februári jaltai konferencián. Sztálinnak sikerült a lengyel kérdésben érvényesíteni akaratát, ami az egész közép-kelet-európai rendezésre kihatott

Forrás: Wikimedia Commons

Roosevelt egyrészt komolyan hitt benne, hogy Sztálin és a szovjetrendszer Hitler legyőzése után demokratikus irányba fordul,

másrészt az amerikai kormánynak ekkor még Japán legyőzése miatt, szükség volt a szovjet diktátor támogatására. Roosevelt ezért sokkal inkább hajlamos volt Sztálin kedvébe járni, mint a szovjet vezető szándékain átlátó brit miniszterelnök.



Churchill pontosan látta, hogySztálin mire spekulál a háború utáni nagyhatalmi befolyási övezetek kialakításának kérdésében

Forrás: Wikimedia Commons

Churchill egyenesen tragikusnak tartotta Kelet-Közép-Európa szovjet bekebelezését, ám sokat nem tehetett ez ellen.

Budán még dörögtek az ágyúk, amikor Rákosi Pestre érkezett


A Vörös Hadsereg 1945. májusára Németország szívéig hatolt, Közép-Kelet-Európa és a Balkán jelentős része szovjet megszállás alá került. Magyarországon Horthy 1944. október 15-i kiugrási kísérletének kudarca után,

Szálasi Ferenc német érdekeket kiszolgáló nyilas kabinetje került hatalomra.



Szálasi, a puccsal hatalomra jutott nyilas vezető a Honvédelmi Minisztériumba érkezik, 1944. október 16-án

Forrás: Bundesarchiv/Faupel

A formálódó új, demokratikus hatalom motorja az 1944. december 2-án Szegeden megalakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (MNFF) volt,amelyben a Magyar Kommunista Párt (MKP), a Szociáldemokrata Párt (SZDP), a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP), a Nemzeti Parasztpárt (NPP), a Polgári Demokrata Párt (PDP) és a szakszervezetek tömörültek.



A Vörös Hadsereg katonái Budapest utcáin, 1945 januárjában

Forrás: AFP

A Tiszántúlt már megszállt Vörös Hadsereg árnyékában,

pontosabban a szovjet kormány nyomására december 21-én Debrecenben megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés,

majd a rákövetkező napon az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Budán még dörögtek az ágyúk, amikor a Moszkvában kiszemelt új pártvezetés, az emigráns kommunista Rákosi Mátyás vezetésével 1945. január végén Budapestre érkezett.



Rákosi 1945 január 30-án érkezett Budapestre

Forrás: Fortepan

Sztálin, „a gazda", Rákosi feladatává tette a párt újjászervezését, és a kommunista hatalom kiépítését Magyarországon. Sztálin azonban Magyarországon és Csehszlovákiában eleinte hosszabb átmenettel számolt, ezért is ment bele a Jaltában megígért szabad választások megtartásába.

Csak a szociáldemokraták rendelkeztek társadalmi bázissal


Idehaza a kommunista párt helyzet mindennek, csak kedvezőnek nem volt éppen mondható. Az 1919-es Tanácsköztársaság leverése után

a kommunista pártot törvényen kívül helyezték az országban,

és az alig néhány száz főből álló illegális párt nem rendelkezett semmiféle érdemi társadalmi támogatottsággal a Horthy-korszak idején.



Kun Béla és Garabai Sándor kikiáltják a Tanácsköztársaságot, 1919 március 21-én

Forrás: Wikimedia Commons

A baloldalt és a munkásságot az 1920-as illetve 30-as években, az 1922-es Bethlen-Peyer paktum után egyedüli legitim parlamenti pártként a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) képviselte. Az ország 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállása után az SZDP (a párt nevét 1939-ben változtatták meg) is illegalitásba kényszerült,

vezetői közül a Gestapo többeket letartóztatott, és koncentrációs táborba hurcolt.



Német katonai teherautók a pesti rakparton, 1944. március 19-én délelőtt

Forrás:Bundesarchiv

A föld alá kényszerült szociáldemokraták ugyan bekapcsolódtak az antifasiszta ellenállást szervező Magyar Front munkájába, ám a villámgyorsan változó harctéri események, de különösen a kemény nyilasterror miatt, egy-két akciózást leszámítva, a front nem tudott érdemi ellenállást kifejteni.

Vorosilov mindent megtett, hogy helyzetbe hozza a kommunistákat


Az SZDP múltjára figyelemmel nem csoda, hogy a németek kiverése után, az 1945 tavaszától újraszerveződő többpárti parlamentáris rendszerben egyedül a Szociáldemokrata Párt rendelkezett komoly tömegbázissal a két baloldali munkáspárt közül.

A Kommunista Párt mögött viszont Moszkva, és a budapesti székhelyű Szövetséges Ellenőrző Bizottság élére kinevezett Vorosilov marsall állt,

aki mindent megtett, hogy Rákosiék pozícióját erősítse.



Kliment Vorosilov marsall volt 1945-től a Szövetséges Ellenőrző Bizottság budapesti kirendeltségének elnöke

Forrás: AFP/RIA Novosti/V. Malyshev

Az 1945 áprilisában a fővárosba települt kormányzati szervek döntöttek a legfontosabb kérdésekben: a háborúból való kilépésről, a jóvátételi kötelezettségek teljesítéséről, az újjáépítésről, a közigazgatás újjászervezéséről, és hoztak meg olyan, a belső viszonyokat gyökeresen átrendező intézkedéseket, mint amilyen például az 1945. március 17-ével bevezetett földosztás volt.



1945 május elsejei felfonulás a Vámház körúton

Forrás: Pinterest

Az új hatalom jellegét tekintve baloldali túlsúlyú volt ugyan,

de képviseltették magukat benne a demokrácia polgári irányzatai is. Az általános, egyenlő, titkos választójog alapján rendezendő nemzetgyűlési választásokról az 1945. szeptember 12-én elfogadott, 1945. évi VIII. tc. rendelkezett. Ennek értelmében minden 20. életévét betöltött magyar állampolgár választó és választható volt.



Rákosi egy gyűlésen beszél az 1945 novemberi választásokat megelőző kampány során

Forrás: Fortepan

A törvény rendelkezése alapján korábban feloszlatott „horthysta" pártok és szélsőjobboldali szervezetek országos vezetőségének tagjai, valamint a háborús bűnösök nem gyakorolhatták választójogukat.

A törvény a parlamenti mandátumok pontos számát nem határozta meg,

csak az egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatok számát rögzítette, így a Nemzetgyűlés létszáma a választók részvételétől függött.

Rákosiék hatalmas zakót kaptak 1945 novemberében


A Horthy-rendszer alatt a hatalom közelébe jutó pártok sem indulhattak a választásokon, ami elősegítette a Független Kisgazdapárt (FKGP) egyfajta gyűjtőpárttá válását. Az MNFF pártjai nem hoztak létre közös listát, ám október 25-ei kiáltványukban jelezték, hogy folytatják a közös kormányzást a választások után is.



Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök és Rákosi Mátyás. A kommunisták mindent bevetettek legerősebb politikai ellenfelük megsemmisítésére

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár/Rózsa László

A rendkívül kiélezett kampányban a klérus és a polgári tábor egységesen felsorakozott az FKGP mögött, ezt Mindszenty József hercegprímás október 18-ai pásztorlevele is megerősítette, amelyet az ország valamennyi katolikus templomában felolvastak a híveknek. Az ilyen előzmények után 1945. november 4-én megtartott nemzetgyűlési választásokon

az FKGP elsöprő győzelmet aratott, a szavazatok 57,03 százalékával megszerezte az abszolút többséget.

.



Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek

Forrás: Wikimedia Commons

Mindez hatalmas csalódást jelentett Rákosiék számára, akik ekkor taktikát váltva és Vorosilov segítségével igyekeztek a választási eredményükkel indokolhatónál sokkal jobb pozíciót szerezni maguknak a végrehajtó hatalomban. A klasszikus polgári demokrácia játékszabályai szerint az FKGP egymaga alakíthatott volna kormányt, ám ez szembe ment a kommunisták érdekeivel.



Felvonulás a nemzetgyűlési választásokon. A választók többsége nem kért a kommunista "népi demokráciából"

Forrás: Fortepan

A kisgazdák földindulásszerű győzelme egyértelműen azt jelezte, hogy az ország döntő többsége nem kér a szovjet típusú, úgynevezett népi demokráciából,

hanem a hagyományos polgári berendezkedés híve. Ez természetesen sem a Kremlnek, sem pedig a magyarországi kommunistáknak nem tetszett.

Színrelép a szabósegédből lett rendőrtábornok


Vorosilov a jaltai konferencián megszületett egyezményre hivatkozva ragaszkodott a nagykoalícióhoz. A szovjetek nyomására a dezignált miniszterelnök, Tildy Zoltán az FKGP elnökségének tiltakozása ellenére is kénytelen volt belemenni,

hogy a kommunisták kapják meg a csúcsfontosságú belügyi tárcát,

amellyel a rendőrség és a közigazgatás közvetlen kommunista irányítás alá került.



Nagy Imre (középen) Tildy Zoltán és Maléter Pál társaságában, 1956 novemberének első napjaiban

Forrás: Origo

Rákosi kíméletlenül fel is használta ezt a lehetőséget a kommunista egyeduralom kiépítésére, és politikai ellenfelei, a „reakció" felszámolására. A belügyi tárca sáncai mögül a kommunisták, már az első belügyminiszterük, Nagy Imre hivatalba lépése után azonnal hozzákezdtek a bimbódzó demokrácia saját képükre formálásához.



Rákosi Mátyás 1948 júniusában

Forrás: Origo

Az eredetileg a háborús bűnösök felelősségre vonására megalkotott 1945. évi VII. törvénycikk, valamint az azt kiegészítő 81/1945. M.E. számú kormányrendelet bevezette a politikai jellegű népbíráskodást.



Nagy Imre ( a képen középen) volt az első kommunista belügyminiszter, a koalíciós kormányban

Forrás: Fortepan

A Belügyminisztérium szervezetén belül létrehozták a Politikai Rendészeti Osztályt, amely 1946 októberétől a Magyar Államrendőrség önálló szerveként, Államvédelmi Osztályaként (ÁVO) működött a hithű kommunista, és Rákosi talpnyalója,

a szabósegédből lett rendőrtábornok, Péter Gábor irányítása alatt.

Az ÁVO lett a lopakodó diktatúra legfontosabb fegyvere,"a munkásosztály ökle", amely Rákosi kézi vezérlésével hozzáfogott a kommunisták politikai ellenfeleinek likvidálásához.



Péter Gábor 1946-ban, az ÁVO vezetőjeként

Forrás: Pinterest

Maga Rákosi a Magyar Kommunista Párt 1946. október III. kongresszusán hirdette meg nyíltan is a harcot a „reakció", azaz az FKGP és a parlamenti polgári pártok ellen. A Rákosi-féle szalámitaktika kivitelezésére konstruálták meg az ÁVO hathatós közreműködésével a koncepciós pereket, amellyel 1947-re véglegesen meggyengítették mind a kisgazda, mind pedig a polgári pártokat. Már csak egyetlen feladatot kellett megoldani az egypártrendszer bevezetéséhez, a Szociáldemokrata Párt bekebelezését.

Rákosi "legjobb tanítványai" leszalámizták a szocdem pártot


A politikai életben 1945-től újult erővel résztvevő SZDP-t mély belső megosztottság gyötörte. A régi szociáldemokraták, Peyer Károly, Kéthly Anna, Valentiny Ágoston,Szeder Ferenc vagy a Györki Imre és mások által képviselt úgynevezett jobbszárnya

élénken ellenezte a kommunisták gátlástalan, és a demokratikus intézmények ellen indított támadását

csak úgy, mint a Rákosiék által 1947 elejétől egyre gyakrabban ajánlott „egyesülési", valójában beolvasztási törekvéseket.



Kéthly Anna szociáldemokrata politikus, a kommunista ellenes jobbszárny egyik vezetője

Forrás: Wikimedia Commons

A baloldali, ekkoriban azonban már ténylegesen kriptokommunista szociáldemokrata pártvezetők, Szakasits Árpád és Marosán György vezetésével, Rákosi receptjét alkalmazva először sikeresen elszigetelték, majd eltávolították az egyesülést és a kommunistákkal való szorosabb szövetséget ellenző régi szocdem politikusokat.



Szakasits Árpád ( a kép bal szélén, világos öltönyben) Rákosi társaságában 1948. júniusában

Forrás: Origo

Szakasits Árpád, aki mindig is a kommunistákkal való szorosabb szövetség kialakításának volt a híve, már 1944 októberében aláírta a két párt együttműködéséről, és jövőbeli egyesüléséről szóló megállapodást. A kommunistákkal történő fúzió legfőbb párton belüli szószólója és agitátora azonban az 1945 augusztusáig országos, majd 1947-ig vezető titkári pozíciót betöltő Marosán György volt.



Marosán György

Forrás: Fortepan

Az egyesülés előkészítésének jegyében a két párt, - miután sikerült kiebrudalni a szocdem párton belüli ellenzéket - 1948. március 10-én közös Politikai Bizottságot állított fel, amelynek Marosán György lett az elnökhelyettese.

1948 valóban a fordulat, a Rákosi-diktatúra kezdetének éve lett


Ezután felgyorsultak az események: az alaposan „leszalámizott" Szociáldemokrata Párt opportunista vezetői minden lényeges kérdésben Rákosi ukázát követték az egyesülési szerződés megfogalmazásában, és elfogadtatásában. A történelminek beharangozott egyesülési nagygyűlésre a két párt vezetőinek és küldötteinek jelenlétében 1948. június 12.-én került sor.



Szakasits Árpád lett az egyesüléssel létrejött Magyar Dolgozók Pártjának elnöke

Forrás: Wikimedia Commons

Az „egyesülés" a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kommunisták egyszerűen bekebelezték a nagy múltú és szebb időket látott munkáspártot,

a szociáldemokrata párt árulóinak segítségével. Szakasits és Marosán meg is kapták a júdáspénzüket, előbbi a minden adminisztratív hatáskör nélküli pártelnöki pozícióba került, Marosán pedig a Magyar Dolgozók Pártja budapesti bizottságának lett az első titkára.



A tényleges hatalom szilárdan Rákosi kezében maradt

Forrás: Origo

A tényleges hatalom azonban szilárdan Rákosi Mátyás kezében maradt,

amit az eljövendő évek történései bizonyítottak. A fúzióval gyakorlatilag egyetlen komoly riválisa sem maradt az MDP-nek, az 1945-től folyamatosan leszalámizott pártcsökevényeket 1949-ben a hazafias Népfront nevű kommunista ernyőszervezetbe integrálták. A „fordulat évével" vette kezdetét a magyar történelem egyik legsötétebb időszaka, a Rákosi-diktatúra.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Let's block ads! (Why?)

Forrás...