A következő egy-két nap során érkezhetnek meg a Földre a Cassini űrszonda által az Enceladusról készített felvételek és más adatok. Hónapok kellenek azonban ahhoz, hogy a tudósok bemutathassák a részleges eredményeket. Az amerikai űrszonda szerdán az eddigi legkisebb távolságra közelítette meg az Enceladus, a Szaturnusz egyik holdjának egyik óriás gejzírjét és mintát vett belőle, hogy megpróbáljon bizonyítékot nyerni a befagyott óceán felszíne alatti geotermikus aktivitásról, és meghatározza, létezhet-e ott élet. A szonda a terveknek megfelelően 49 kilométerre közelítette meg az Enceladus déli sarkán található meleg forrást szerdán. A repülésirányítóknak ezt követően sikerült kapcsolatot létesíteniük a Cassinivel. A kutatók remélik, hogy értékes adatokat sikerült begyűjteni az óceán tevékenységéről, közelebbről az élet megjelenéséhez lényeges hőforrást biztosító hidrotermális folyamatokról. Az átrepülés elsődleges tudományos célja az volt, hogy újabb információkat kapjanak azzal kapcsolatban, hogy lehetséges-e élet az Enceladus óceánjában, azaz biztosítottak-e benne az élet feltételei, mint például a hidrogénmolekulák jelenléte – magyarázta a NASA Jet Propulsion Laboratory nevű intézetének misszióját vezető Linda Spilker. A hidrogénmolekulák mennyisége tájékoztat bennünket a hidrotermális aktivitásról és az energiáról, azaz arról, megvannak-e az élet lehetőségének feltételei az óceán mélyén, tette hozzá Linda Spilker. A Szaturnuszról származó adatokat elemezve a tudósok már felfedeztek mikroszkopikus kőzetrészecskéket, amelyek szintén az Enceladus holdon meglévő hidrotermális folyamatok meglétére utalnak. A átrepülés másik célja az volt, hogy megismerjék a meleg forrás kémiai összetételét és újabb szerves részecskéket fedezzenek fel. A Cassini műszerei a gejzír feletti korábbi, távolabbi átrepülés során már megfigyeltek szerves elemeket, közöttük metánt. Linda Spilker szerint azonban a Cassini csak az élet feltételeinek a meglétét állapíthatja meg, az élet olyan esetleges jeleit, mint a DNS vagy más komplex molekulák nem tudja azonosítani. A Cassini 2004-ben állt elsőként bolygókörüli pályára a Szaturnusznál, és sikerült megfigyelnie az óriásbolygó gyűrűit. A Cassini-Huygens misszió a NASA, az Európai Űrügynökség (ESA) és az ISA olasz űrkutatási hivatal közös projektje volt. A szerdai átrepülés után a Cassini december 19-én még egyszer – utoljára – megközelíti az Enceladust, ezúttal 5000 kilométeres távolságra, hogy megvizsgálja a hold belsejében felszabaduló hő mennyiségét.