Release Date: 2014. április 3. Genre: vígjáték Director: Pierre-Francois Martin-Laval Screenwriter: Mathias Gavarry, Pierre-Francois Martin-Laval Studio: Cinetel Kft. Starring: Christian Clavier, Dominique Pinon, Isabelle Nanty, Kev Adams, Pierre-Francois Martin-Laval 2014.04.03. (Les profs) A Jules Ferry gimnázium a maga 12%-os eredményességi mutatójával messze a legrosszabb középiskola egész Franciaországban. Mivel rosszabb már úgysem lehet, a minisztériumban úgy döntenek, kutyaharapást szőrével alapon a legalkalmatlanabb tanári kart küldik a suliba, hogy kozmetikázzanak valamit ezeken a katasztrofális eredményeken. A cél: elérni az 50%-ot, különben a Jules Ferry Gimnázium bezárja kapuit. Ám kétséges, hogy ennyi bizarr figurával mire megy a diákság: a történelemtanár Napóleonnak képzeli magát, a filozófusnak egy szavát sem érteni, a kémiaprofesszor kísérletei életveszélyesek, míg a fiatal és csábos franciatanárnő láttán a fiúk gyorsabban olvadnak, mint egy csokinyúl. És akkor ott van még Tiroci tanár úr (Christian Clavier), akiről valójában senki nem tudja, mit is tanít. KRITIKA A franciák 1980-ban az Éretlenekkel a sulis vígjátékok egyik klasszikusát készítették el. Több mint 30 év után most visszatérnek a műfajhoz, kevesebb sikerrel. Feri, a mozigépész Pedig a kiindulási alap nem rossz. Adott egy gimnázium, ami évről-évre a legrosszabb érettségiző átlagot produkálja, hiába küldik oda az ország legjobb tanárait. A tanfelügyelő megelégeli a helyzetet, és taktikát vált: „ha nem ment a legjobbakkal, próbáljuk meg a legrosszabbakat” alapon a leghülyébb nebulókhoz a legidiótább tanárokat irányítja. A végeredmény persze sejthető, de az ilyen filmeket nem azért nézzük, hogy meglepődjünk, hanem, hogy jókat nevessünk. Ami csavar a sztoriban, hogy ezúttal kevésbé a diákokon van a hangsúly, sokkal inkább a tanárokon. Például az angolul borzalmasan beszélő, agresszív krétadobáló nyelvtanárnőn, az órán is függőágyban döglő matektanáron, a szadista testnevelőn, a szexi franciatanárnőn vagy az értelmetlen, összefüggéstelen marhaságokat beszélő filozófia professzoron. A baj az, hogy többnyire velük kapcsolatban végig ugyanazokat a poénokat sütik el a filmben, így amin először röhögtünk, az ötödjére már nem annyira vicces. Kivételt talán a filozófiaprofesszor sületlenségei jelentenek. A cselekményben pedig végképp nincs semmi újdonság, az ezerszer látott panelekből épül fel a sztori, már-már inkább az amerikai filmek mintájára. Egy-két poén, némelyik karakter és a játékidő rövidsége azonban egyszer nézhetővé teszi a Nagytudásúakat, már ha tényleg nem várunk sokat. 88 perc, francia Nagytudásúak « VOX.hu
