2025 Június „Ne b@szakodj a bohóccal”, inkább – Óvakodj a bohóctól!

„Ne b@szakodj a bohóccal”, inkább – Óvakodj a bohóctól!



Egy amerikai kisvárosban, Kettle Springsben a 100. Alapítók Napja ünnepség forgatagában feltűnik Fredo, a félelmetes bohóc, és egy horrorhoz méltóan elszabadulnak az indulatok. De ha jót akarsz magadnak, Óvakodj a bohóctól!


A bohócokat a cirkuszból ismerjük, ők ellensúlyozzák a veszélyes mutatványok idegfeszültségét, és mivel képesek vidámságot kelteni, vidámparkoknak és gyerekzsúroknak is gyakori szereplőivé válnak. Ám sokan idegenkednek tőlük, olyannyira, hogy coulrophobia néven már pszichológiai szakterminus is létezik a bohócoktól való félelem megjelölésére. Nem csoda hát, hogy a horrorfilmrendezők örömmel nyúlnak ehhez a toposzhoz. A bohóckarakterek azonban különleges alzsánerét jelentik a műfaj kedvelt szereplőinek. A túlvilág és evilág határán vergődő átmeneti lények, mint a vámpírok és zombik groteszk, emberektől fizikailag is eltérő lények, a szellemek és démonok természetfeletti erővel bírnak, a Hannibal Lecter-féle pszichopata gyilkosok pedig valós emberek ugyan, de inkább visszafogott, rejtőzködő karakterek. Ezzel szemben a bohócok rikító megjelenésükkel, teátrális gesztusaikkal és torz vidámságukkal számos emberi félelmet aktiválva váltanak ki hátborzongató élményt a nézőben.

A tengerentúlon számos bohócfilm készült már,
a Poltergeistban (1982) például egy ijesztő bohócbaba kelt életre. A Halálosztó bohócok (1989) elmegyógyintézetből megszökött betegek, akik cirkuszi bohócok ruháiba öltözve indulnak öldökölni, Batman (1989) Jokere is vérfagyasztó, ám bizonyos, hogy a Stephen King regényéből készült Az (1990) óta lett a bohóc a műfaj egyik legfélelmetesebb karaktere, mely 2017-ben egy új adaptációt is kapott. Ehhez jön még az egyik leghírhedtebb amerikai sorozatgyilkos, a John Wayne Gacy valós történetét feldolgozó Gacy (2003) című film. A címszereplő mintapolgárként, a helyi kórház önkéntes bohócaként szórakoztatta a gyerekeket, miközben öt éven át erőszakolt és gyilkolt meg fiatal fiúkat és férfiakat, mígnem harminchárom gyilkosságot rá nem bizonyítottak. Nem csoda, hogy az amerikai nézők azóta még érzékenyebbek a bohóctörténetekre.



Eli Craig rendező Adam Cesare Kukoricatáblás bohóc című könyvéből adaptált Óvakodj a bohóctól! című filmjében most újra találkozhatunk egy félelmetes bohóccal, Fredóval, aki a közép-nyugati kisváros, Kettle Springs büszkeségének, a Baypen kukoricaszirup-gyárnak volt kabalafigurája. Bár a gyár néhány évvel ezelőtt titokzatos körülmények között leégett, az Alapítók Napjának 100. évfordulóját a letűnt aranykor szimbólumát jelentő hatalmas Fredo bábuval ünnepli a városi tömeg. Az utcai forgatagban feltűnik egy félelmetes kinézetű bohóc, majd hatalmas robbanás vet véget az önfeledt rendezvénynek. Fredo félelmetes csapásként tör rá a városra, és elszabadulnak az indulatok.

Az elfojtott kollektív traumákból keletkező átok kiemelt szerepet tölt be a bohócokról szóló alkotásokban,

a Clown (2014) című filmben egy szerető édesapa talál egy bohócjelmezt, mellyel a fiát akarja meglepni a születésnapján, de a jelmezen gonosz átok ül, ami gyilkossá változtatja. Eli Craig kisvárosában Fredo a gyár szóróajándékául szolgáló zenélő doboz alakjaként viszi tovább a tűzvész óta városon ülő átkot. Aki rátalál egy ilyen zenélő dobozra és felhúzza, azt utoléri a végzete. Ám különös módon ez a végzet kizárólag a kisváros tinijeit sújtja, akiket eleinte érthetetlen okból, sorban mészárolnak le a hirtelen megsokszorozódott bohócok.

Az Óvakodj a bohóctól! szokványos horrorfilmes szerkezettel építkezik,
jó ritmusérzék hiányában azonban még a gondosan felépített atmoszférateremtés is hiányzik, egy rövid felvezetőeseményt követően egyszerűen beindul a slashereket jellemző, repetitív vérengzés. A Carter Blanchard és Eli Craig által írt forgatókönyvben közhelyes fordulatok követik egymást, a történetvezetésben pedig logikátlanságok terhelik az események menetét és megértését. Láthatóan a brutalitásé a főszerep, mely során a rendező vérfagyasztó tálalásban, halmozott gyilkosságokkal próbálja növelni a feszültséget.


Műfajszerkezet és zsigeri élmények felől tehát egy igencsak közepes horrort láthatunk az Óvakodj a bohóctól! esetében, ugyanakkor témáját tekintve mást is tartogat számunkra, ami akár eredetivé is teheti Eli Craig filmjét. A horrorok leginkább véres jelenetekből építkeznek, pszichohorror esetén pedig az ember sötét, atavisztikus félelmeire alapoznak, de van, hogy erős társadalmi motívum rajzolódik ki némely filmből.

Az Óvakodj a bohóctól! sem fukarkodik a vériszamos jelenetekkel, ám a végén az esztelen gyilkolászáson túl, elgondolkodtató szociohorror kerekedik belőle,
melynek értelmezése ugyan az 1980-as évek Amerikájának máig kiható politikai-társadalmi változásaira nyúlik vissza, ám a vájtfülüek számára mai áthallásoktól sem mentes.

A ’80-as években Ronald Reagan elnöksége alatt kezdett erősödni a neoliberalizmus, és olyan reformok érvényesültek, melyek komoly hatással voltak a politikai-gazdasági és társadalmi átalakulásra. Eli Craig Kettle Springsében egy bezárkózó, „idegenektől” tartó közép-nyugati kisvárosban járunk, ahol a helyi notabilitás szavaiból az derül ki, hogy a ’80-as évek közepétől „csavargók és hippik” áramlottak a városukba, ami már akkor is komoly nyugtalanságot keltett közöttük, és a változást és kreativitást hordozó ifjakkal szembeni idegenkedés mind a mai napig megmaradt bennük, beleértve a saját fiataljaikkal szemben érzett ellenszenvet is.

A sheriff ma is valósággal üldözi az apró kis YouTube-felvételeikkel nyilvánosságot teremtő, a világ felé nyitó, városi tiniket.
Csoda hát, ha a bezápult közép-nyugati kisváros változásoktól rettegő gerontokráciája Fredo elszabadultával csak arra várt, hogy szabadjára engedhesse a benne rejlő gyilkos indulatokat?

Az Óvakodj a bohóctól! tehát jól belesimul a horrorfilmek végtelen sorába, sok újat ugyan nem nyújt, de a műfaj kedvelőinek egy egyszeri nyári kikapcsolást talán megér.

2025. június 5.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/ovakodj-a-bohoctol-kritika