A magánfinanszírozású Hold-expedíciók számára kiírt Google Lunar Xprize-ért (amelyen egyébként a mi Pulink is részt vesz) versengő egyik csapat, az Astrobotic juttatja majd a Holdra az emberiség alig húsz centiméteres portréjt, a MoonArkot (Holdbárka). A projektben több, mint kétszáz művész vesz részt a világ minden tájáról, alkotások százai – így a Föld élővilágát és jellemzőit bemutató zafírkorongok, mikroszkopikus méretű szobrok, egy spricc parfüm, de például egy genetikailag módosított kecske DNS-mintája is – kelhetnek majd útra. A csoport vezetője, a Carnegie Mellon University professzora, Lowry Burgess nemrég bejelentette, hogy a művészek közül 33-tól vett vérminták összekeverésével létrejött elegyből is útnak indítanak egy cseppet, sőt, a világ legnagyobb folyóiból vett mintákkal is ugyanezt tennék majd. A bárka négy rekeszből – Föld, Metaszféra, Hold, Éter – áll majd, melyeket alumínium külső váz vesz majd körül. Az egész pakk súlya kevesebb lesz 6 unciánál (170 gramm), hiszen az űrbe tartó eszközöknél minden egyes gramm hajmeresztő eszközökkel súlyosbítja a feljuttatás költségét. De mi a projekt célja? – tehetjük fel a kérdést. A professzor és csapata bízik abban, hogy a csomag egy felfedezésre váró kulturális előörs lesz a Holdon, és “bárki is nyitja majd ki, remélhetőleg egy kicsit fejlettebb lesz, mint mi.” Ez korántsem az első eset, mikor kézzelfogható üzenetet próbálunk az emberiségről a Földön kívülre juttatni. A Pioneer 10, a 11, a LAGEOS, valamint az Apollo-projektek leszálló moduljai is vittek magukkal üdvözlőlemezeket, de a legismertebb példa erre az 1977-ben indult Voyager-1 és Voyager-2 szondák esete, amelyekbe harminc centiméter körüli átmérőjű arannyal futtatott réz korongokat rejtettek. Ezeken 115 analóg kódolású fotót, harmincöt féle hangot (gyereksírás, kutyaugatás) és ötvenöt nyelven (köztük magyarul) elhangzott köszöntés, valamint huszonhét zenemű részletét (köztük Chuck Berry Johnny B. Goode-jából, vagy épp Mozart Varázsfuvolájából) hallhatják majd a megtalálóik. A magyar üdvözlet: A Voyager-2 1986-ban, illetve 1989-ben elsőként érte el az Uránuszt és Neptunuszt, mindkettőről képek ezreit készítve, mára pedig már a Naprendszer peremén járnak. Előreláthatólag a 2020-as évek végéig küldenek még adatokat, de természetesen továbbra is sodródni fognak majd az Univerzumban, a kutatók pedig nem adják fel, hogy egyszer még értelmes faj kezébe juthatnak a benne lévő adatok. A teljes szállított anyag a képekkel együtt: Fotók: NPR, Moon Arts Project, Wikimedia Commons
