Ezért lett öngyilkos Teleki Pál. Magyarország nagy lépést tett a revízió terén 1940 nyarának végén: a II. bécsi döntéssel visszatért Észak-Erdély. Csaknem háború tört ki érte a románokkal, végül egy német-olasz “döntőbíróság” közbelépett. És ez volt a baj. A felvidék déli részének visszacsatolását még a britek és a franciák is elfogadták, itt erről szó sem volt. Hitler az oszd meg és uralkodj elve mentén láncolta magához a már csaknem egymásnak eső Romániát és Magyarországot. Ezzel tovább nőtt itthon a német befolyás, ráadásul Romániában Ion Antonescu jutott hatalomra, hazánk szinte teljesen németbarát államok gyűrűjében találta magát. Szükségünk volt egymásra A kiutat egyedül Jugoszlávia jelenthette. A délszláv állam baráti kapcsolatban állt a Harmadik Birodalommal, ám Nagy-Britanniával is jó volt a viszonya. Sőt, a magyarok már korábban, 1939-ben tárgyalásokat kezdeményeztek. Ekkor még úgy tűnt, Erdélyért román-magyar háború fog kitörni, ezért kellett Jugoszláviát rávenni a semlegességre. A II. bécsi döntés után Teleki tovább haladt e vonalon, a fegyveres semlegesség taktikájában déli szomszédunk ellensúlyt jelentett volna a német nyomás ellenében. Jugoszlávia is hasonló megfontolásból, a németek elöli “menekülő útként” tekintett Magyarországra az ellenséges Bulgária és Olaszország közé zárva. A közeledést Hitler is támogatta, aki közelgő keleti offenzíva előtt nyugalmat akart a Balkánon. Örök barátság A szerződést 1940. december 12-én írták alá, és mindössze három pontból állt. Rögtön az eleje, főleg a későbbi események ismeretében már szinte kínosan moralizál: Az országok “figyelembe véve a nemzeteik között örvendetesen fennálló jószomszédságon, őszinte megbecsülésen és kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatokat; … abban a meggyőződésben, hogy a politikai, gazdasági és kulturális téren fennálló kölcsönös kötelékeknek megszilárdítása és szorosabbá tétele a két szomszédos ország érdekeit, valamint a Duna vidékének békéjét és jólétét fogják szolgálni; elhatározták, hogy Barátsági Szerződést kötnek…” A három pont pedig: 1. cikk. A Magyar Királyság és a Jugoszláv Királyság között állandó béke és örökös barátság fog fennállani. 2. cikk. A Magas Szerződő Felek egyetértenek abban, hogy tanácskozni fognak mindazokban a kérdésekben, amelyek megítélésük szerint kölcsönös kapcsolataikat érinthetik. 3. cikk. A jelen Szerződés meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok, mihelyt lehetséges, Budapesten ki fognak cseréltetni. A 2. cikk igencsak álságos: a szerződő felek tanácskozni fognak vitás kérdéseikben. A Jugoszlávia által bekebelezett magyar területek ügyét tehát a szőnyeg alá söpörték, miközben a magyar politika minden erejével a revízión dolgozott, a külügy pedig botránnyal fenyegette a németeket, ha elismerik a délszláv állam területi sérthetetlenségét. Magyar honvédek Alsólendván (Fortepan/Karabélyos Péter) Teleki nem viselte el Aztán változott a helyzet. 1941. március 26-án egy puccsal keményen németellenes kormány került hatalomra Belgrádban, amire Hitlernek lépnie kellett. A katonai beavatkozás német szövetségben Magyarország számára újabb revíziós sikert, míg a másik oldalon Nagy-Britannia hadüzenete lebegett fenyegetően. Teleki Pál miniszterelnök nem bírta végignézni semlegességi politikája bukását, április 3-án öngyilkos lett. Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok. Teleki Pál -írta búcsúlevelében a kormányzónak. Hazánk Bárdossy László kormányfő erős szorgalmazására a beavatkozás mellett döntött. A honvédség Horvátország kiválása után arra hivatkozott, Jugoszlávia felbomlott, ezzel a barátsági szerződés érvénytelenné vált. 1941. április 12-én a honvédség átlépte a déli határt, ezzel pedig a II. világháború elkezdődött Magyarország számára is.