A gyönyörű, szabályos, Amerika Fujijaként is emlegetett Mount Saint Helens 1980. május 18-án egy teljesen más arcát mutatta meg: a gyilkosét. Az amerikai Washington államban, a Sziklás hegységben terpeszkedik a francia Saint Helens grófokról elnevezett vulkán. A XX. században kialudt tűzhányóként tekintettek rá, miután utolsó kitörését 18557-ben produkálta. Szabályos kúp formája, hóval borított, 2950 méteres csúcsa és lejtői festői nyugalmat árasztottak. Oldalra keresett utat Aztán 1980 márciusában egy földrengéssorozat jelezte, hogy a hegy ébredezik. A hegy oldala naponta 1,5 méternyit domborodott, és kisebb gáz, gőzfelhőket eregetett. A környező falvakból kitelepítették az embereket, a szakértők pedig műszereket telepítettek a környékre, így lett a Mount Saint Helens az utóbbi idők legjobban megismert tűzhányója. Idővel a vulkán régi kráterében egy újabb, 50 méter mély kráter nyílt, ami áprilisban már 300 méteresre mélyült, a csúcs közelében pedig, az északi lejtőn már több mint száz méter magasra duzzadó kúp jelent meg. Mint kiderült, a magma a főkráter felé nem talált utat magának, ezért gyűlt össze itt. Bár a területet időben lezárták, május 18-án reggel már többen kaptak belépési engedélyt a tiltott zónába, hiszen a vulkán csak nem tört ki... Így lett a nagyon is várt eseméynből nem várt tragédia, ami 57 ember életét követelte. Akkor azonban egy 5,1-es földrengés rázta meg a környéket, mire a hegy északi oldala lecsúszott, és 250 km/órás sebességgel száguldott a közeli Spirit-tó felé. Brutális kitörés Ezzel hirtelen felszabadult a magmakúp, és mint felrázott pezsgős palackból a dugó, iszonyatos erővel tört ki - oldalra. A forró gázokkal és gőzökkel kevert kőzettömeg csaknem hangsebességgel száguldott végig a hegy oldalán, és mindent letarolt, ami az útjába került. A fák, mint a leszórt gyufaszálak, hevertek az útjában egy 600 négyzetkilométeres területen, a vulkán pedig 400 métert veszített magasságából. A kitörés után 15 perccel óriási, 24 kilométer magasságba emelkedő hamuoszlop jelent meg, ami visszahullva megolvasztotta a hegy jégsapkáját, ami gigászi sárfolyamot indítva, 300 km/órás sebességgel zúdult a környékre, és több mint tíz méter vastagon fedte be a 15 kilométerre lévő folyóvölgyet. A csúcs 20-25 kilométeres körzetében minden élet elpusztult, a levegőben szétterjedő hamu miatt délutánra sötétbe borult Washington állam keleti fele. A visszahulló por pedig még a 300 kilométerre fekvő településeket is öt centi vastagon fedte be. A vulkáni működés egyre kisebb intenzitással, de még hat éven keresztül folytatódott. Hosszabb szünet után a Mount Saint Helens 2004 és 2008 között mutatott aktivitást, azóta csendes. Jelenleg nem tudni, feléled-e valaha, és ha igen, mikor? https://youtu.be/IhU6jml6NY4
