Az óceánok tele vannak szeméttel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget: ez a hatalmas úszó hulladékhegy, ami a tudósok szerint nagyjából kétszer akkora, mint az Egyesült Államok kontinentális része. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy ennek a hulladéknak a nagy része műanyag, ami átlagosan 450 év alatt bomlik le, ráadásul hiába a környezetvédők sirámai, a fogyasztásba beleszédült emberiség továbbra is hatalmas mennyiségben termeli és zúdítja a tengerekbe az utánpótlást. A környezetvédelemmel foglalkozó kutatók többsége egyetért abban, hogy elsődleges feladatunk az óceánok megtisztítása és a szemetelés leállítása lenne. Igen ám, de hát hová tegyük azt a rengeteg műanyagot? Amerikai és kínai kutatók úgy gondolják, megtalálták a választ erre a kérdésre: gyártsunk belőle üzemanyagot. Miből lesz a pillepalack? Az ötlet alapjául az az egyszerű tény szolgált, hogy a hosszú láncokba rendeződött hidrogén-, szén- és oxigénatomokból (polimerekből) álló műanyagok mindegyikét fosszilis üzemanyagokból gyártják. Nosza, alakítsuk vissza őket naftává, és máris megvan a megoldás a műanyagszigetek felszámolására és a globális energiaéhségre. Kezdjük is mindjárt a polietilénnel. A polietilén a világ legnagyobb mennyiségben gyártott műanyaga, amelyből évente több mint százmillió tonnát állítunk elő – hangsúlyozta Hsziancsingh Csia, a Kínai Tudományos Akadémia kutatója, az amerikai-kínai tudóscsapat egyik tagja. Persze, a dolog azért nem ilyen egyszerű. Ahhoz, hogy a műanyagból üzemanyagot csinálhassunk, nem elég csupán felmelegítenünk. A polietilén átalakításához rendkívül összetett kémiai folyamatokra van szükség; ezeket a folyamatokat pedig speciális vegyületek, ún. katalizátorok segítségével indíthatjuk be. Atom ez a legó A tudósok először egy irídiumban gazdag vegyülettel vették kezelésbe a műanyaghulladékot, ami kivonta a polimerekből a hidrogénatomokat. Ezután a szénatomok olyan kettős kötéseket alakítottak ki egymással, amelyek sokkal érzékenyebben reagálnak a katalizátorokra, mint a szimpla kovalens kötések. Végül egy alumíniumból, oxigénből és réniumból álló koktéllal darabokra törték a polimereket, amik így szénből és hidrogénből álló atomcsoportokra (monomerekre) estek szét. Más néven szénhidrogénekre – amelyek a földgáz és a kőolaj legfontosabb alkotóelemei. Csiribí-csiribá, a bonyolult kémiai bűvésztrükknek köszönhetően, máris üzemanyagot gyártottunk egy műanyag zacskóból vagy egy pillepalackból. A műanyagok szénhidrogénné alakítása jóval tisztább és energiatakarékosabb folyamat, mint a hagyományos fosszilis energiahordozók kitermelése és feldolgozása. Az újrahasznosított polietilén üzemanyagként való használata tehát nem rossz ötlet – mégis jobb lenne, ha a jövőben inkább a megújuló energiaforrások kiaknázására fókuszálnánk.