2025 Október Nézni jó, feledni könnyű – Fekete Nyúl

Nézni jó, feledni könnyű – Fekete Nyúl



Eladósodni sosem jó. Főleg akkor nem, ha az alvilág kemény öklű és türelmetlen uzsorásai teszik zsebre az embert. A már a Pusherben és az Ozarkban is szépen kibontott témát veszi szemügyre a Fekete Nyúl (Black Rabbit), ami az izgalmas alaphelyzete és a még magával ragadóbb karakterei ellenére sem képes instant klasszikussá válni.


Igazi nagyágyúkkal a főszerepben érkezett meg a Netflixre szeptember 18-án a Fekete Nyúl: az ijedt tekintetű Jude Law és a hiperhobóvá avanzsált Jason Bateman párosa önmagában is izgalmas felállásnak tűnik, de szerencsére mindketten bőven tesznek azért, hogy a nyolc epizódos miniszéria bővelkedjen emlékezetes jelenetekben.


Az alaptörténet szerint a Fekete Nyúl a Law és Bateman által megformált testvérpáros szerelemprojektje, egy újhullámos, menő New York-i étterem, azonban a felszín alatt nem minden siker olyan fényes, mint ahogy az a külvilág számára látszik. A sorozat emlékezetes nyitányában egy balul elsült fegyveres rablás tanúi lehetünk, és flashbackek formájában innen bontakozik ki az elfuserált bűncselekményig vezető út: a testvérpár fiatalabb tagja, a Jude Law által megformált Jake próbál magasabb szintre lépni, ám hamar új problémát jelent bátyja, Vince feltűnése, aki a New York-i maffiával szemben felhalmozott komoly adóssággal a háta mögött jelentkezik ismét munkára.


Azt hihetnénk, hogy majd tipikus jó testvér-rossz testvér felállásból bontakozik ki a történet kétségtelenül szívbe markoló drámája, de szerencsére Zach Baylin íróként nem követi el azt a hibát, hogy ennyire belekényelmesedjen a karakterdinamikába.
Hamar kiderül ugyanis, hogy Jake is kreatív könyveléstechnikai eszközökkel képes elhitetni a környezetével a sikeres üzletember imázsát, és a látszat ellenére Vince sem az az egydimenziós, szerencsejátékfüggő balfék, aki mindenki életét tönkreteszi. A Fekete Nyúl előszeretettel alkalmaz flashbackeket egy-egy helyzet jobb megértése érdekében, és a két testvér közötti kapcsolatot is szépen árnyalja egy-egy visszaemlékezés. Habár nem új trükkel éri el a forgatókönyv, de a Friedken testvérek párosa egy nagyon jól működő duót eredményez.

Egyszerű karaktertükrözésről van szó, ahol a Jake és Vince közötti dinamika mindig egy, a nagyon magasra tett lécet épp csak leverő kombinációt eredményez. Mert akármennyit is fejlődik Jake, ha Vince baleksága folyamatosan lehúzza, és ez fordítva is igaz: a sötét gyermekkorban Vince vette kézbe a gyeplőt, és ettől most sem ijed meg, ha épp Jake kerül döntésképtelen helyzetbe.

Friedkenék a Fekete Nyúlban pont olyanok, mint Daidalosz és Ikarosz a görög mitológiában:
hiába eszelnek ki jó terveket, ha egyikőjüket minduntalan megkísérti a nap ragyogása, és ahhoz túl közel kerülve az elkerülhetetlen bukást sürgetik csak meg. Így tehát hagyományos értelemben véve is tragikus hősként funkcionálnak.

A cselekmény előrehaladtával egyre jobban kidomborodik, hogy Jake és Vince miért is küzdenek kéz a kézben minden fenyegetés ellenére is, főleg az idősebbik testvér sokáig halogatott jellemfejlődése eredményezi a Netflix kínálatának egyik legjobban megírt mellékszereplőjét. Mellettük külön érdemes megemlíteni a Troy Kotsur által megformált maffia alvezért, aki siketnémaként pusztán a jelenlétével és a tekintetével képes egy olyan emlékezetes, fenyegető gengsztert megtestesíteni, akire még a sorozat megnézését követően is sokáig emlékezni fogunk.



A Fekete Nyúl azonban a főkarakterek megalkotása után nagyon gyorsan elvérzik: féltucatnyi mellékszereplő gyakorlatilag a játékidő vaskos részében azon vetekszik, hogy melyikük a jelentéktelenebb, a nézőt pedig annyira sem képesek megfogni, hogy a nevüket megjegyezze, nemhogy esetleg még egy kis érzelmi hatást is kiváltson a velük történő események sorozata. Hiába történnek az étterem stábjának tagjai között súlyos bűncselekmények és kötelező ármánykodások, ha már a karakterek papírvékonysága és színtelensége miatt érdektelenségbe fullad az események jó része. Ugyanígy felróható a sorozatnak, hogy a nyolc epizód bő fele egy alaptalanul elhúzott expozíciónak hat, és amikor tényleg jelentős fordulatok történnek, akkor már nem jut idő egy katartikus zárlat felépítésének.

A kevés valóban kidolgozott karakternek és a hasonlóan kevés helyszínnek köszönhetően a Fekete Nyúl sajnos nem tud igazán nagyot robbantani, és a helyenként érezhető plot armornak hála a fordulópontoknak szánt jelenetek sem tudnak nagy meglepetést kiváltani.
A sorozatban New York nem a világ egyik leghíresebb városa, nem egy élő-lélegző közeg, hanem csak egy elnagyolt ecsetvonásokkal felrajzolt skicc: a New York-i maffia gyakorlatilag négy karaktert vonultat fel, így önmagában nem tud fenyegető lenni, ráadásul egész egyszerűen túl kevés helyszínen játszódik a sorozat ahhoz, hogy átérezhető legyen a gazdasági válságok idején a túlélésért küzdő étterem sorsa.

Apropó étterem: a Fekete Nyúltól ne várjon senki egy Mackó színtű konyhadrámát, a főszereplők ugyanis akár autómosót is üzemeltethetnének, akkor sem változna érdemben a történet.
Mindegy, hogy az amúgy is felejthető mellékszereplők séfek és pincérek, vagy éppen fodrászok vagy futárok, a lényeg ugyanis a siker látszatának fenntartásába belefáradó Jake-en és a tehetségét a szerencsejátékasztalok mellett elherdáló Vince-en, na meg az őket kényszerpályára terelő, kíméletlen uzsoraterheken van. Kettejük testvéri kapcsolata valóban szép, és Jude Law és Jason Bateman úgy meg tudja tölteni a szerepet élettel, hogy a sorozat drámai főszála tényleg működőképes, csak kár, hogy a kulisszák terén már nem tud ennyire profi lenni a Fekete Nyúl.

A címszereplő étteremhez hasonlóan a Fekete Nyúl így végül inkább egy ígéretes, de túlterhelt vállalkozássá válik, amelyben az izgalmas alaphelyzet, a páratlanul jó soundtrack és egy-két emlékezetes karakter mellett már nem sok energia marad ahhoz, hogy igazán minőségi darabbá nője ki magát. Aki egy közepesen szórakoztató, helyenként kifejezetten izgalmas krimidrámára vágyik, amelyben ott rejlik a nagy sztori lehetősége, mindenképp adjon neki egy esélyt, mert a Fekete Nyúl végül is nem több és nem is kevesebb annál, amit megannyi társa nem mondhat el magáról: egy olyan sorozat, amit nézni jó, de feledni is könnyű.

2025. október 18.

https://www.filmtekercs.hu/sorozat/fekete-nyul-kritika