November Man kritika Újra célkeresztben Szerző: Bányász Attila (Miner) Pierce Brosnan visszatér az akció műfajához! S hiába az ex-CIA-s karakter, a néző szinte epekedve várja, hogy elhangozzék a szájából a klasszikus bemutatkozás: „A nevem Bond. James Bond.” Azok az idők elmúltak, új szelek fújnak, Daniel Craig-ként Bond figurája is kivetkőzött önmagából, más lett a trend, azonban Brosnan skatulyából előhúzott eleganciája, s a legrázósabb akció közepén is moccanatlan álló, hajzselé-reklám frizurája továbbra is elképesztően menő! Meg macsó! Meg minden! S ugyanúgy, ahogy Liam Neeson sem klasszikus akciószínész alkat, mégis elhisszük nekik, hogy nem jó velük kekeckedni… mert egy jó színész mindent el tud játszani! Csak olykor szerepet nem tud választani! Igaz, ez mostanában már közhelyszerű frázispuffogtatásnak beillő alapigazság, mivel több nagynevű, a szakma és a közönség által is elismert színész tűnik föl Zs kategóriás produkciókban, bár az is lehet, hogy csak mi, nézők vagyunk túl szőrösszívűek (és nagyon-nagyon csalódottak), ha kedvencünket valami pocsék, sablonokból építkező hollywoodi utángyártott fércműben látjuk viszont. Mert ugye egyrészt kell a pénz, másrészt felszínen is kell maradni, hogy ne feledkezzenek meg a színészemberről, hiszen nem jön szembe mindennap ikonikus, közönségkedvenccé felemelő filmszerep. S ott a harmadik ok is: nem igazán tudni előre, mi fog kisülni végül a kész produkcióból. Ráadásul mit tehet a színész, ha Roger Donaldson író-rendező csábítja címszerepre legújabb akcióthrillerjébe, akinek filmográfiájában olyan igazán nagy és népszerű címek szerepelnek, mint A Bounty,Nincs kiút, Koktél, Tizenhárom nap – Az idegháború, A leggyorsabb Indian és A banki meló, nem beszélve arról, ha már közös produkció is áll mögöttük (Dante pokla)? S mit számít, ha a rendező legutóbbi (ráadásul hasonszőrű) munkája (A bosszú jogán, lásd kritika itt!) egy ízetlen, feszültségmentes, magyarán tényleg semmilyen produkció lett? Majd most közösen összehozzák a tutit, ami mindkettőjüket visszarántja a dicső múltból a trendekre épülő jelenbe, hogy megfáradva, s kissé botladozva, de azért lépést tartva megmutassák, milyen az az oldschool, elegáns akciómozi! Brosnan nyugdíjazott CIA-ügynök szerepben tündököl, akit visszaszippant a cég egy utolsó akció erejéig. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, hamarosan nyakig a katyvaszban találja magát: egy ártatlan lányt próbál megmenteni egy, a szálakat elvarrni igyekvő orosz bérgyilkostól, miközben macska-egér játékra kényszerül a CIA embereivel is, élükön korábbi legígéretesebb tanítványával és egyben legjobb barátjával. Emellett saját érzéseivel is dűlőre kell jutnia, megzabolázva bosszúvágyát. Utóbbi mondat senkit ne tévesszen meg, a film egy percig sem csap át moralizálásba, a kezdés egy tisztességes B mozit sejtet, ahol az akciójelenetek valódiak, számítógépes effektekkel még véletlenül sem maszatolják össze a vásznat. A történet Bill Granger 1987-es regényének adaptációja, ami igazából azért meglepő, mivel hiába igyekszik nyakatekerten csavaros lenni, valójában egyenes, mint a szeg. Ami még nem lenne baj, de nincs semmilyen íve, a játékidő előrehaladtával, ahogy egyre több a logikai bukfenc, baki s lyuk a sztori szövetén, csak a lejtmenetet érezzük, s azt, hogy egyre kényelmetlenebb a szék, amiben ülünk. Hiteltelen és motiválatlan figurák hemzsegnek a vásznon, sok az üresjárat, az olyan jelenet, ami nem vezet sehova. A film lezárása pedig egyszerűen pocsék, az orosz bérgyilkos sztoriszálának elvarrása nevetségesen gyermeteg, a többiről pedig kár beszélni. Az akciójelenetek sem mentik meg az összképet, az egész inkább tévéfilm benyomását kelti, azt is a gyengébbik fajtából. E mozi kapcsán sem a rendező, sem a vágó nem állt a helyzet magaslatán. Talán csak egyvalami emeli az alkotás fényét, ez pedig maga Pierce Brosnan, aki száz százalékban vetette bele magát a szerepbe, ami így 60 év fölött is nagyon jól áll neki. Az egyetlen hiteles karaktert Brosnan hozza, akinek a zakóján kívül talán csak az arrogancia áll jobban. Valódi „ellenfelét” tanítványa jelenti, ám Luke Bracey, finoman szólva, a nyomába sem ér a címszereplőnek. Nem igazán karakteres, hiányzik az a markáns jelleg – a színészi játék totális hiányáról nem beszélve -, ami révén egyensúlyba tudná hozni a mérleg nyelvét, melynek másik oldalán Brosnan foglal helyet. Remélem, a csütörtökön érkező újabb filmjében, a Vissza hozzád című, Nicholas Sparks-féle romantikus regényadaptációban már belead apait-anyait. Olga Kurylenko valahogy elveszik a szerepében, nem több egy bájos pofinál, a többi színész pedig említésre sem méltó a produkcióban. A November Man akcióthrillerrel sajnos nem sikerült Brosnan visszatérése a műfajhoz. Igaz, ez nem a színészen múlt. Roger Donaldson megismételte buktáját A bosszú jogán után: utóbbi Nicolas Cage-nek sem hozott szakmai, sem közönségsikert. Talán ideje lenne Donaldson-nak szögre akasztani a kamerát, vagy a televízió képernyőjén próbálkozni. Brosnant pedig tessék már valami nagyköltségvetésű filmszereppel megtalálni! Szerintem meg fogja hálálni… nekünk, nézőknek bizonyosan! Értékelés: 4/10 November Man adatlap » November Man kritika | Filmtrailer
