Elkezdődött az idei dili, jobb-rosszabb, de általában látványos előadásokkal. Pápai Joci csak a második elődöntőben, csütörtökön próbálkozhat, így ezen az estén csak néző volt. Május 9-én elkezdődött a 62. Eurovíziós Dalfesztivál Kijevben, az idei magyar induló Pápai Joci, aki a második elődöntőbe kapott besorolást. Több fogadóiroda nyerési esélyeit összehasonlítva úgy tűnik, hogy nem magyar nyertes lesz, hanem olasz, viszont a volt megasztáros legalább bejut a nagydöntőbe – erről itt írtunk hosszabban. Tavaly 204 millióan nézték a versenyt, ebben az elődöntőben pedig 18-ból 10 jut tovább - hangzott el a műsor elején. Mivel a magyar induló ma nem volt érdekelt, itthon nem is lehetett szavazni az első mezőny versenyzőire. A műsort Rátonyi Kriszta kommentálta, Freddie pedig itt-ott beleszólt. Gyors számmal illik koncerteket is kezdeni, az idei show-t a svéd versenydal nyitotta, egy dinamikus, tempós szerzemény, hogy utána már egy lassú, drámai előadás következzen, grúz részről, monumentális refrénnel, komoly üzenettel (Keep The Faith), füsttel, nagy hajat lobogtató szélgéppel, cikázó fényekkel, azaz minden olyan külsőséggel, ami nélkül nincs Eurovízió. Harmadiknak egy nem tipikus európai ország, Ausztrália versenyzője, Isaiah jelentkezett egy könnyen felejthető dallal, amely refrénjében még hamis is volt. Az albán versenyző, Lindita dala elég fülbemászó melódia, második hallásra már tapad és ismerős, ennek ellenére a fogadóirodák az elődöntő délelőttjén még négyszázszoros pénzt fizettek az ő győzelmére. A belga Blanche mögött nem voltak lángoló sárkányok, vadul vágtázó paripák és lilán világító, fejükön pörgő táncosok, csak kiállt egyedül, előadta dalát – és ez így volt jó. A montenegrói srác a Trónok harcába is befért volna statisztának vagy epizódszerepre, hangja azonban egy külvárosi karaoke-bárban elmenne, itt feltűnően gyenge volt. „Nekem erre három perc nem elég, hogy feldolgozzam" – mondta Freddie a haját lóbáló, extrovertált fazonról. A magyar-finn rokonság miatt nem írunk rosszat a következő duóról, pláne, hogy a finnek rendszeresen sok ponttal honorálják a magyar előadókat. Az azeri show kicsit olyan volt, mint egy zenés kísérleti színház előadása, egy őszre festett hajú fiatal nő énekelt valami zubbonyban egy feliratokkal telipingált fal előtt, egy létra tetején pedig fegyelmezetten állt egy lófejű ember. Íme: A portugál srác következett eztán, őt a fogadóirodák a második helyre tették, azaz még meglepetést is okozhat, de csak egy zavarodottnak tűnő pszichológus-hallgatót láttunk a mikrofon mögött, amint kezeit tördelte és aprókat ugrált mellé. Mondjuk ezen a versenyen elvileg a dal számít, nem a habókos külső, a nóta meg biztos sokaknak bejött. Ő volt az: A görög lány volt a tizedik, két félmeztelen férfi táncolt körülötte, persze a szerelemről énekelt, de legalább vidáman, fülig érő szájjal. Kasia Mos, a lengyel énekesnő is kapott szélgépet az arcába, úgy lobogott a haja, mintha vihar lenne, amúgy szépen énekelt, de a végtelenül hosszú, kitett combjai és dekoltázsa inkább a férfiszavazókat buzdíthatta arra, hogy küldjenek rá egy voksot. Íme: A moldávok jópofák voltak, lazák és viccesek, de azért nem törnénk be egy zeneboltba éjjel, hogy feltétlenül beszerezzük a cédéjüket. Izlandról a rutinos Svala érkezett a Paper című dallal, a hangja nem rossz, de az alátett szintipop semmivel nem igényesebb, mint amint C.C. Catchnek komponált 30 évvel ezelőtt Dieter Bohlen. A cseh Martina Bárta végső győzelme is négyszázszoros pénzt fizetett még a verseny előtt pár órával, amit nem értünk, mert az előadó helyes, a hangja tiszta, a nóta pedig kifejezetten rádióbarát. Hovig Ciprusról jött Ukrajnába, két táncos fiúval adta elő produkcióját a tényleg gigászi színpadon (főleg a magasban lévő kamerák képein lehetett látni, mekkora is a placc). Az örmény Artsvik viszont két táncosnővel lépett fel, keleties dallamokkal, nagy énekléssel, talán túlzott színpadiassággal. A szlovén srác dalát nem biztos, hogy tíz perccel a show vége után fel tudnánk idézni, hangja sem volt túl karakteres. Lettországból a Triana Park formáció érkezett, az énekesnőről első pillanatban a korai Nina Hagen jutott eszünkbe, de lehet, hogy a túlzásba vitt szemfesték és a fura frizura miatt. Daluk nem szokványos eurovíziós nóta volt, szép tapsot, ovációt is kaptak, és kész csoda, hogy a maximális fokozatra kapcsolt ukrán szélgép ereje nem sodorta el a komplett kis csapatot! Ők voltak: 22.47-kor lezárták a szavazást, a hatalmas tányérokra emlékeztető bokszokban ücsörgő csapatok vígan és egyben izgatottan lobogtatták zászlócskáikat. Valakinek vicces, másnak bizarr ukrán kisfilmet is láthattunk két Dzsamala-fellépés között, a második farkasok vonyításával kezdődött és horrorba hajlott kissé, főleg amikor a háttérben gigászi, kivetített szörnyek totyogtak ide-oda. Ilyen zavaros és felejthető dalt azonban ritkán hallgat meg százmillió ember egyszerre. A szombati döntőbe Pápai Joci csütörtök este juthat be, automatikusan pedig oda kerül öt nagy ország képviselője, így például az olasz, a spanyol, a brit versenyző előjogokat élvez. 23.10-re kiderült, hogy továbbjutott Moldova, Azerbajdzsán, Görögország, Svédország, Portugália versenyzője, de örülhetett a lengyel, az örmény énekes is. A legvégén már nagyon izgultak a fellépők, kiderült, hogy csatlakozhat a csapathoz a fiatal ausztrál fiúcska, a ciprusi énekes, illetve a belga lány, utóbbi teljesen megérdemelten. Az összes dalt itt tudja meghallgatni. Képeket nagy mennyiségben itt talál. Let's block ads! (Why?) Forrás...
