A hagyomány Máriát, Jézus Krisztus édesanyját Boldogasszonynak, Nagyasszonynak, sőt a Magyarok Nagyasszonyának nevezi. Minden bizonnyal egy ősi, “pogány” asszonyistenség élt tovább az ő személyében a keresztény hitre tért magyarokban. Olyan nagyhatalmú, mélyen tisztelt anyaistenség lehetett, amit a kereszténység inkább igyekezett beolvasztani, mint üldözni. A két alak “összeolvasztására” Szent Gellért tehetett elsőként javaslatot, legalábbis legendájában ez olvasható: az ő tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy az szíz Máriát ez Magyarországban Bódog-Asszonnak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák. A Magyarok Nagyasszonya, azaz úrnője megnevezés egy nagyon bensőséges kapcsolatról árulkodik a nagyasszony és népe között. István rábízta az országot Talán nem véletlen Szent István különleges kötődése sem az Isten anyjához, vagy az istenanyához. “Fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát s királyságát az Örökszűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete s dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvükön még e Szűz mennybevételének ünnepét is, tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak Úrnő napjának emlegetik” – írja Hartvik püspök a szent király legendájában. Amikor pedig közelgett halála órája, kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: „Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom. Nagyboldogasszony napján történt, 1038. augusztus 15-én. Ezen országfelajánlás jogán lett Mária a Magyarok Nagyasszonya, védelmezője, Patrona Hungariae. Szent László hozzá fohászkodott csata előtt, IV. Béla neki ajánlotta Margit hercegnőt, ha győzelmet vesz a tatárokon, Mátyás király pajzsának feliratán kérte segítségét: ” Istennek kegyes szülőanyja Mária, járj közben Mátyás királyért”. MTI Fotó: Mohai Balázs Mária országa Ennek az eszmének egyébként a középkorban közjogi tartalma is volt: a magyar király függetlenségét fejezte ki külső hatalmaktól. Hazánkat gyakran nevezik Regnum Marianumnak, azaz Mária országának is, ami ugyancsak az országfelajánlásból kiindulva jelzi: Szent István országa és koronája a Nagyasszony “tulajdona”. A Habsburg királyok is többször jelét adták Mária-tiszteletüknek, II. Ferdinánd és I. Lipót is oltalmába ajánlotta családját és országát. Lipót 1687-ben Máriavölgybe zarándokolt, ahol a török alól felszabadított Magyarországot ismét Máriának ajánlotta fel. De a XVII-XVIII századi Habsburg ellenes harcokban a Regnum Marianumban jelent meg a rendi alkotmány, a nemesi szabadság védelme. A millenniumi ünnepségekre készülődve 1895-ben Dessewffy Sándor csanádi megyéspüspök egyházmegyéjét, és az egész országot felajánlotta a Magyarok Nagyasszonyának. Magyarok Nagyasszonya XIII. Leó pápa 1896-ban, az ezredév tiszteletére engedélyezte Magyarországnak Nagyasszonyunk ünnepét, mint külön főünnepet, ez került mára október 8-ára. Trianon után a Regnum Marianum egyet jelentett a Szent István-i Nagy Magyarországgal, a kommunizmus ellen küzdő Mindszenty József hercegprímás az 1947. augusztus 15-től az 1948. december 8-ig terjedő időszakot a Boldogasszony Évének nyilvánította. Tegyük azért hozzá, hogy a magyarok és Mária kapcsolata, a Regnum Marianum közjogba emelése egyedi, ám Szűz Máriát számos más ország választotta pártfogójának. Igaz, Szent István országfelajánlásával mindenki mást megelőzött.