Odyssey – The Next Generation Science Game (Early Access)

Sokak számára a tanulás keserű kínszenvedést jelent, amiből jobb minél többször kimaradni. Ennek az érzésnek a beidegződését a rossz oktatás, a száraz tananyag, valamint az iskolákban történő megaláztatás is okozhatja, amik együttesen egy életre elveszik a gyerekek kedvét attól, hogy tanuljanak.


Pedig lehetne sokkal izgalmasabban, érdekesebben is tanítani. Úgy, hogy az információ biztosan beégjen a kobakjába a tanulni vágyónak, és eközben ne hagyjon keserű szájízt a szájában. Erre rég rájöttek már egyes tanárok, akik jól tudják, hogyan kéne, hogyan lehetne máshogy tanítani. Ők azok, akik nem a tananyagok magolását erőltetik, hanem azt, hogy a diákok valóban tudásra tegyenek szert. Ezek a tanárok sokszor játékos módon oktatnak, és bevonják a diákot is tanulás folyamatába, de ami a legfontosabb: nemcsak a megoldás betanulását tartják fontosnak, hanem az oda vezető utat is. Azt az utat, ami véleményem szerint a leglényegesebb a tanulás folyamán, hiszen ennek ismeretében jut el az egyén oda, hogy meglátja a kapcsolatokat más feladatok megoldásában is.

Tanulni csak pontosan…


A videojátékok már régóta próbálkoznak és kísérletezgetnek, hogy a tudást úgy „verjék” belénk, hogy tulajdonképpen észre se vegyük, hogy valójában tanítanak minket. A logikai játékok, a kirakósok, a kalandjátékok, de még az olyan programok is átadhatnak számunkra valamilyen tudást, mint a World of Warcraft, kezdve a feladatok priorizálásától a csapatban való munkáig. És akkor még nem beszéltünk a nyelvtanulásról. Az Odyssey viszont nem próbálja véka alá rejteni a dolgot. Nyilvánvalóan az oktatás az elsőszámú feladata, ami egyeseket persze azonnal elrettenthet attól, hogy esélyt adjanak neki, viszont védelmében érdemes egyből leszögezni: a tanítást a lehető legszórakoztatóbb módon teszi. A játékot a készítők a 12-16 éves korosztálynak ajánlják, de felnőttként is nagyon szórakoztatónak találtuk, hiszen nem úgy közelíti meg a témákat, ahogyan azt tanították nekünk. A programban található feladatoknak köszönhetően meglátjuk a kapcsolatokat egyes események között, és közelebbi képet kapunk univerzumunk működéséről. Mindeközben a tudományt olyan szórakoztató módon tálalja elénk, hogy észre sem vesszük, hogy tanulunk. Megismerhetjük, hogy az elmúlt 2000 évben milyen felfedezéseket tettek őseink, hogyan filozofáltak bolygónkról és az azt körülvevő égitestekről.

Ám voltaképpen mégiscsak egy videojátékról van szó. De pontosan milyenről? Nos, ha közeli példát szeretnénk mutatni, akkor azonnal az 1993-as Mystre mutatnánk, ami megannyi folytatást megélt már. Ennek a szériának a legfiatalabb követője talán az Obduction című remekmű az eredeti alkotótól, valamint a The Witness elnevezésű 2016-os alkotás, aminek sikere újra divatba hozta a hasonszőrű játékokat. Hasonlóan a nagy elődhöz, az Odysseyben is egy szigeten járunk, méghozzá a festői Karib-szigeteken, ahol egy 13 éves kislány rekedt a kalózok fogságában. Az ő rádióüzenetére reagálva érkezünk ide, és az ő naplóját fogjuk követni ahhoz, hogy megtaláljuk a kincset a kalózoknak, akik azt váltságdíjként követelik tőlünk.




A kincs megtalálásához viszont további naplóbejegyzéseket kell keresnünk, amelyeket különféle gépekbe rejtett a napló tulajdonosa. Ezeket a gépeket úgy nyithatjuk ki, ha megoldjuk fejtörőiket, amelyek esetenként egyszerűek, máskor kicsit összetettek lesznek. Az első feladatunk például nagyon könnyű: a csillagos égbolton kell megtalálnunk az észak felé vezető égitestet, a Sarkcsillagot, ami a Kis Medve csillagkép legfényesebbje. Ezután elkezdődhet utunk a sziget belsejébe, és egyre komolyabbnak tűnő gépek és feladványok kapcsolgatásával, megoldásával juthatunk mindig előrébb. Megijedni nem kell, a feladatok nem túl nehezek, és ahogy említettük, sokat segít a megoldásukban a napló, amelyben elolvashatjuk azt is, hogy az ősi görögök (vagy éppen Newton) miként fedezték fel a minket körülvevő világegyetemet. Ez pedig nagyon érdekes és izgalmas módon lett tálalva.

Kétemberes meló


Videojátékos szemmel nézve viszont az Odysseyt már csak hármas, esetleg négyes érdemjeggyel értékelnénk. A látványra túl sok panaszunk nem lehet (le a kalappal, hogy mindössze ketten készítették az egészet), viszont a mozgás rendkívül döcögős, a tanulást segítő gépek pedig sokszor nem úgy mozdulnak, ahogy mi szeretnénk. Nincs egyértelműen kiemelve, hogy mikor mit lehet megnyomni, vagy hova kell bedugni azt a bizonyos kulcsot, amit pár perccel előbb megszereztünk, ez pedig néha frusztrálóvá teszi a haladást. Ezenkívül a pálya is túlontúl lineárisnak hat, bár valószínűleg ez szándékos tervezés a készítők részéről, ugyanis 2000 évnyi történelmen csak egyenes vonalban haladhatunk át. A legnagyobb gondunk viszont az volt, hogy egy-egy gép vagy feladat túl nehéznek, nagyon összetettnek tűnt számunkra. A nehézség persze relatív fogalom, hiszen az is lehet, hogy mi nem figyeltünk eléggé a napló olvasásakor, de úgy tűnik, hogy ezzel az érzésünkkel nem voltunk egyedül: a fórumokon többen panaszkodtak arra, hogy némelyik fejtörő túl keményre sikeredett.

Nyelvi akadályok


Az Odyssey tehát egy nagyszerű oktatójátéknak ígérkezik, viszont ráfér még a csiszolás. Nagy hátrányt jelenthet a hazai közönség számára, hogy sajnos csak angol nyelven kommunikál, de reményeink szerint akadnak majd szülők, akik ennek ellenére megveszik, és leülnek a gyermekükkel együtt a játék elé. Tény ugyanis, hogy világunk alaposan megváltozott az elmúlt pár évben, az oktatás viszont szinte semmit. Ideje lenne, ha ez utóbbi is lépést tartana a fejlődéssel, és több ilyen és hasonló játék ütné fel a fejét. Főleg lokalizálva.




Let's block ads! (Why?)

Forrás...