Hmm ez Érdekes Öt éve siratja a tragédia helyszínén gazdáját egy bolíviai kutya

A témát ebben részben 'Hírek a Nagyvilágból' szarufa hozta létre. Ekkor: 2014. január 12..

  1. szarufa

    szarufa /

    Csatlakozott:
    2012. július 26.
    Hozzászólások:
    3,178
    Kapott lájkok:
    75
    Beküldött adatlapok:
    0
    Balesetben halt meg.
    Öt éve siratja a tragédia helyszínén gazdáját egy bolíviai kutya. A fiatalember minden nap ugyanazon az útvonalon közlekedett, a kávészínű kutya pedig mindig vele tartott. Huachi a végzetes gázolás óta a Pál pápa sugárúton jár-kel, és azon a sarkon siratja gazdáját, ahol azt a baleset érte.


    [​IMG]

    Öt éve várja balesetben meghalt gazdáját a tragédia helyszínén egy kutya Bolíviában, ahol sokan híres japán társa, Hacsiko után már nevet is adtak a környékbeliek által gondozott ebnek.

    A Huachi vagy Huachito néven emlegetett keverék a Bolívia középső vidékén fekvő Cochabambában, a Pál pápa sugárúton tölti napjait. "Már vagy öt éve annak, hogy gazdája motorbalesetben meghalt. A kutya azóta itt él" - mondta egy hentes, akinek boltja néhány méterre áll onnan, ahol Huachi elvesztette gazdáját, egy egyetemistát. A fiatalember minden nap ugyanazon az útvonalon közlekedett, a kávészínű kutya pedig mindig vele tartott. Egy nap azonban a férfit elgázolta egy taxi, és a kórházba szállítás közben meghalt.

    Huachi azóta a Pál pápa sugárúton jár-kel, és azon a sarkon siratja gazdáját, ahol azt a baleset érte - mesélte a helyi újságárus és segítője. "Saroktól sarokig megy, és mindig visszatér oda, ahol a baj történt. Ott aztán elkezd vonítani." Még jobban rázendít, ha egy motoros halad el mellette, talán azt gondolja, a gazdája az" - jegyezte meg a hentes.

    Ramón Bilbaónak 18 éve működik boltja a sugárúton, Huachi rendszeresen tőle kapja a reggelit. Déltájt egy kis étteremnél vagy a szomszédos piacon etetik meg, este egy húsételeket kínáló bár gondoskodik róla. A szomorkás tekintetű kutya alkalmanként ott is marad éjszakára.

    Huachit többen is örökbe akarták fogadni, és néhai gazdájának családja is megpróbálta magához venni a város másik oldalán, de a négylábú mindig elszökött és visszatért a Pál pápa sugárútra.

    A japán Hacsiko - egy akita - Ueno Hideszaburo mérnök kutyája volt. Miután gazdája 1925-ben meghalt a Tokiói Egyetemen, ahol tanított, a kutya még kilenc évig várta őt a Sibuja állomáson, ahonnan Ueno dolgozni indult és ahová esténként megérkezett.

    Hacsikónak ma szobra áll a helyen, történetéből pedig film is készült Hollywoodban Richard Gere főszereplésével.
     
    szarufa, 2014. január 12.
    #1
  2. klarensz

    klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Nő
    Mennyire igaz barátok és hüségesek a kutyák.Ezt nagyon jól tudjuk állatbarátok és kutyatartók.
    Hihetetlen történet ,
    Még ismerem a történetét egy ilyen óriási hüségű kutyának , Hachiko -    nak hivták :

    Az 1923. november 10-én – Odate-ben – nyolcadik kölyökként született akita kutyus méltán vált világhírűvé a gazdája iránt mutatott hűségéért. Japánban a család és az összetartás jelképévé, a kisiskolások példaképévé vált.
    1924-ben Hachikót gazdája, Hidesaburó Ueno, a Tokiói Egyetem mezőgazdasági tanszéke professzora Tokióba vitte magával munkája miatt. A professzor vonattal utazott a munkába, reggel indult, s estére haza is ért. Hachiko ilyenkor mindig a közeli Shibuya állomáson várta őt.
    Gazdája viszont agyvérzésben elhúnyt ,
    Hachiko másnap hajnalban már újra a peronon ült, és várta-várta a szeretett professzort.
    Így ment ez minden nap. Fagyos telek és forró nyarak követték egymást, már a professzor özvegye is elköltözött a városból, de a kutya minden reggel kiment az állomásra gazdája elé, majd este szomorúan hazakullogott.
    Hachikót többször is magához fogadta pár család, de ő mindig megszökött tőlük és visszatért a régi otthonához, abban a reményben, hogy egy nap újra láthatja a professzort. Mivel odahaza sohasem találta, ezért elment az állomásra ahova már számtalan alkalommal kikísérte ezelőtt.
    Hachiko nem adta fel soha, hogy Dr. Ueno egyszer csak hazatér.
    Nap, nap után békésen feküdt a peronon, és az érkező embertömeget fürkészte gazdája, barátja után.
    A helyiek nagyon megkedvelték az egyre soványabb, gyengébb állatot. Mindenkit meghatott a hű kutya várakozása. Az állomáson dolgozók gondját viselték, etették, itatták, nyugvóhelyet adtak neki.
    1934 áprilisában brozszobrot állítottak tiszteletére az állomáson, melynek leleplezésére rengetegen elmentek, és maga a Hachiku is ott volt.
    Természetesen ez sovány vigasz volt a kutyusnak, hisz gazdája sosem tért vissza. Hachiko majd egy évtizedig várt Dr. Uenora, mikor kilenc hosszú év után végre együtt bolondozhatott szerett gazdájával, újra találkoztak – a mennyországban.

    Megfilmesitett változata könnyeket csak a szemekbe.

    [​IMG]

    Hachiko 1935-ben, tizenkét éves korában halt meg, elhatalmasodott rajta a rák és a kezeletlen férgesség. Március 8-án találták meg Shibuya egyik utcáján holtan. A kutya tetemét kipreparálták, és a Nemzeti Tudományi Múzeumban állították ki Tokióban, az Uenóról elnevezett parkban.
    Halálának hallaták ezrek látogatták meg a kutya tiszteletére állított szobrát, melyeket virágokkal borítottak be. (Sajnos a második világháborúban megsemmisítették.)
    A háború befejeztével, 1948 augusztusában, az első szobor alkotójának fia, Takeshi Ando újabb szobrot készített, melyet máig megcsodálhatunk Shibuya állomáson.

    [​IMG]

    Egy hasonló szobor áll Hachiko szülővárosában, az Odate állomáson. 2004-ben az 1934-es szobor talapzatán egy új szobrot állították Hachiko tiszteletére Shibuyában.
    Azon a helyen, ahol Hachiko hűségesen vűrta a gazdáját, bronz mancsnyomatok és japán szöveg jelöli.
    Minden évben április 8-án ünnepélyes ceremónia keretében emlékeznek a Shibuya vasútállomáson az odaadó kutyára. Ilyenkor több százan hoznak virágot Hachiku szobraihoz.

    [​IMG]

    [​IMG]

    Ember nem tud ilyen hüséges lenni, csak kutya.
     
    klarensz, 2014. január 12.
    #2
Címkék :