Paddington

A témát ebben részben 'Filmek Bemutatói' klarensz hozta létre. Ekkor: 2015. március 07..

  1. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    2014.12.11. (Paddington) Paddington, a mackó a legsötétebb perui dzsungelben nőtt fel Lucy nénikéjével. A néni egy angol felfedezővel történő találkozás után abban a szellemben nevelte unokaöccsét, hogy az izgalmas londoni életről álmodozzon. Amikor egy földrengés elpusztítja otthonukat, Lucy néni úgy dönt, hogy felcsempészi Paddingtont egy bőröndben az Angliába tartó hajóra. A mackó egyedül érkezik meg a Paddington állomásra, ahol azonnal szembesül vele, hogy az élet a nagyvárosban nem pont olyan, amilyennek megálmodta. Szerencsére találkozik a kedves Brown családdal, akik a mackóra nyakában egy kartonpapírral találnak rá: “Kérem, törődjenek ezzel a medvével! Köszönöm!” Átmenetileg befogadják, míg Paddington elindul megkeresni a felfedezőt, aki annak idején olyan nagy hatást tett Lucy nénire. Csakhogy a mackóra szemet vet egy sötétlelkű állatpreparátor, és hamarosan veszélybe kerül otthona, sőt, még az élete is!



    KRITIKA

    Először azt hittem, olyan lesz, mint a Garfield vagy a Hupikék törpikék filmváltozata. Ennél nagyobbat nem tévedhettem volna.

    Tóth Csaba

    [​IMG]A legsötétebb Peru mélyéről származó Paddington mackó ugyan Magyarországon kevésbé ismert figura, de Angliában már bő ötven éve egy híres gyerekkönyv-sorozat közkedvelt szereplője, így nem csoda, hogy végül saját filmet kapott. Mivel a „vegyünk egy közismert mesefigurát, rajzoljuk meg és tegyük élő szereplők közé” mozgalom eddig jobbára borzalmas alkotásokat adott ki a kezei közül, csöppnyi esélyt sem adtam rá, hogy ebből valami élvezhető dolog szülessen, de én voltam kishitű. Paddington első kalandja – mérget vehettek rá, hogy nem az utolsó – ugyanis olyan, mintha Wes Anderson úgy döntött volna, hogy a szokásos célközönsége helyett ezúttal a gyerekeknek készít mozit. Pedig ez nem egy Wes Anderson mozi. A rendezőt Paul Kingnek hívják, és eddig semmi érdemlegeset nem tett le az asztalra. De most megmutatta.
    A Paddington egy percre sem veszi magát komolyan, és tisztában van azzal az abszurd helyzettel, hogy a főszereplője egy kalapos-kabátos beszélő mackó, aki különösebb feltűnés nélkül sétálgat London utcáin, és nem fél viccet csinálni ebből. A karakterei elnagyoltak, karikatúraszerűek (például Nicole Kidman zseniális preparátora), mégis működnek, a film díszletvilága pedig olyan színpompás, részletgazdag és fantáziadús, hogy annak még Anderson is a csodájára járna. Ráadásul teli van olyan apró, jól elhelyezett és első blikkre gyerekfilmbe nem illő poénokkal – például amikor a két unatkozó biztonsági őr az Oreo keksz összetevőiből kérdezik ki egymást -, amitől egyszerűen lehetetlen nem beleszeretni.

    [​IMG]

    95 perc, brit-francia
    Paddington « VOX.hu