Filmklub Palya Beából pont az nem kellett, amiért imádjuk

A témát ebben részben 'Hírek a Nagyvilágból' macseklany hozta létre. Ekkor: 2017. február 11..

  1. macseklany / Tulajdonos Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    78,957
    Kapott lájkok:
    4,637
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Nagy büszkeség, hogy a Berlinale idei nyitófilmjének, a Django című francia filmnek magyar szereplője is van. Palya Bea olyan nagy európai sztár mellett játszott fontos szerepet, mint Cécile de France, és nem vallott kudarcot, noha a szerepe nem volt olyan izgalmasan megírva, mint a szőke femme fatale-é. A cigány holokausztot egy híres zenész történetén keresztül feldolgozó Django azonban témája és magyar vonatkozása ellenére is hiányérzetet hagy a nézőben.


    Meglepő véletlen, hogy az idei Berlinale programjában három film is foglalkozik a második világháború bűneivel, és mindháromnak van magyar vonatkozása. Az egyik egy teljesen magyar film Török Ferenc rendezésében (1945), a második egy nemzetközi koprodukcióban készült keserű vígjáték Mácsai Pállal az egyik szerepben (Egyszer volt Németországan), a harmadik pedig a roma holokauszt, vagyis a porajmos történetét érinti egy szenzációs cigány zenész, Django Reinhardt sorsán keresztül Django címmel - ebben Palya Bea kapott fontos, de nem énekes szerepet.

    [​IMG]

    Reda Kateb a Django című filmben

    Forrás: Berlinale

    A porajmos játékfilmes feldolgozása önmagában új és jelentős esemény, és azzal, hogy a Berlinale nyitófilmje lett, a fesztivál egyértelmű üzenetet küldött: a társadalmi traumák kibeszélését továbbra is a filmek fontos feladatának tartja, és a kirekesztés, üldöztetés, rasszizmus ellen szót emelni még mindig aktuális küldetés.

    Az idei zsűrielnök, Paul Verhoeven ugyanakkor hozzáfűzte: egy film megítélését nem befolyásolhatják a politikai nézetek, és egy jó film nem feltétlenül kell, hogy morális üzenetnek vesse alá magát. Szerinte a politikát a filmtől el kell választani.

    Ha pedig a Djangó-t pusztán filmszakmai szempontból nézzük, nem egy különösen jól sikerült munka. Egy lineáris történetvezetésű, klasszikus kosztümös film egy karizmatikus figurával a centrumában, aki sikeres, elismert zenészként eleinte nem akar szembenézni azzal, hogy mi történik körülötte a világban, hiszen körberajongják Párizsban, és szénné keresheti magát.

    De amikor a nácik felfedezik, és megpróbálják a saját céljaikra használni, kénytelen kihúzni a fejét a homokból, és elgondolkodni azon, hová is tartozik. Később, a háború előrehaladtával ráadásul az ő immunitása is törékennyé válik, míg végül nem kerülheti el, hogy osztozzon a sorstársai megpróbáltatásaiban.

    [​IMG]

    Reda Kateb és Cécile de France a Django című filmben

    Forrás: Berlinale

    A főhőst (Reda Kateb kiváló alakításában) két fontos női karakter kíséri végig a történetben: hűséges és odaadó felesége, Naguine (Palya Bea), és egy femme fatale szerető, Louise (Cécile de France). Bár a film fontos eleme a zene, mindkettő prózai szerep, tehát Palya Bea nem azért került az egyébként francia-német színészekből álló társulatba, mert szükség volt az énekesi-zenészi tehetségére, hanem mert a rendező Etienne Comar éppen benne látta meg a figurát.

    Ez pedig azért fura, mert homlokegyenest ellenkező karaktert alakít, mint amilyennek előadóként eddig láthattuk. A színpadról vagy bármilyen nyilvános szerepléséből ismert vibrálásnak, túláradó energiatöltésnek, életvidámságnak itt nyoma sincs, egy pasztellárnyalatú, alázatos, férje árnyékában élő nőt játszik.

    [​IMG]

    Palya Bea, Bim Bam Merstein és Reda Kateb a Django című filmben

    Forrás: Berlinale

    Bár a jelenléte végigvonul az egész filmen, nem érezni azt a karizmatikus erőt sem, ami Palya Beára egyébként jellemző. Ez persze lehet a színészi alázat jele is, tehát kifejezett erény, mégis sajnálja az ember, hogy ami Palya Beában a legjobb (a hangja, a muzikalitása és a személyes varázsa), arra itt nem volt szükség. Mindazonáltal a rárótt feladatot hitelesen megoldotta, és egy pillanatra sem tűnt amatőrnek vagy tétovának.

    A legkevésbé sem múlott rajta, hogy a Djangó-t a témája ellenére sem sorolhatjuk a fontos és nagy filmek közé, egyrészt, mert jóval hosszabb a kelleténél, másrészt pedig, mert hiányzik belőle az egyéni karakter. Óhatatlanul eszébe jut az embernek közben, hogy Cziffra György történetéből mennyivel izgalmasabb, nagyobb formátumú filmet lehetne készíteni, és abban a franciák mellett nem csak egyetlen magyarnak juthatna szerep.

    Let's block ads! (Why?)

    Forrás...