Mezei Péter még februárban számolt be arról az amerikai esetr?l, amelyben Liuxia Wong felszólít levelet kapott az egyik feln?tt filmeket gyártó produkciós irodától, a Hard Drive Productions Studios-tól. Ebben arról tájékoztatták. hogy meghatározott összeg? elégtétel megfizetése esetén nem indítanak ellene pert pornográf tartalom fájlcsere útján történ? megosztása miatt. Wong egyrészt vitatta hogy ilyet elkövetett volna, másrészt szerinte a pornófilm nem min?sül szerz?i m?nek. Ezzel kapcsolatban Péter bejegyzésében kifejtette: Az Egyesült Államokban, akárcsak hazánkban, valójában nincs erkölcsi vagy min?ségi követelményekhez kötve a jogvédelem. Így akár egy feln?tt film is jogvédett tartalomhoz vezethet. Ezzel magam részér?l egyetértek, mégis érdemes közelebbr?l megvizsgálni a kérdést. Ann Bartow 2011-ben megjelent Copyright Law and the Commoditization of Sex cím? írása például a szerz?i jog történeti fejl?désére is kitérve vonja kétségbe a pornográf m?vek szerz?i jogi védelmének elméleti megalapozhatóságát. A tanulmány absztraktjából az olvasható ki, hogy Bartow els?sorban az USA alkotmányos kereteit kéri számon az ilyen alkotásokon, véleménye szerint ugyanis ezek nem szolgálják a fejl?dést (progress) és hasznos m?vészetnek (useful arts) sem tekinthet?ek, mivel (és véleményem szerint az okfejtés ezen része érdekes) az alkotás vagy a terjesztés folyamata során különféle csoportok jogai sérülnek. Itt alapvet?en a jelenséget általában körülvev? jogsértésekre utal (például egyes er?szakos cselekmények, gyermekpornográfia), amelyek a szerz?i m?vek jogi és így gazdasági háttérbe szorítása folytán vélhet?en visszaesnének. Nekem az absztraktból nem derült ki, miért gondolja Bartow, hogy ez nem cenzúra, vélhet?en a teljes tanulmány (amely egyébként szabadon olvasható) választ ad erre, én jelen írásomban inkább a vonatkozó eseteket vizsgálom. A tudomány mellett ugyanis a bíróságok is kénytelenek voltak foglalkozni a kérdéssel. A techdirt elnevezés? oldal a jogesetek közül mérföldk?ként említi a Mitchell BrothersFilm Group v. Cinema Adult Theater ügyben hozott 1979-es bírósági döntést, amely el?tt (szerintük) a szerz?i jogi védelem nem vonatkozott a pornográf alkotásokra. Ebben az ügyben a bíróság megállapította, hogy a szerz?i jogi törvénynek sem a szellemisége, sem pedig kifejezett rendelkezései nem tiltják az obszcén tartalmak védelmét. Így az ügyben érintett filmalkotást is szerz?i m?nek min?sítették, elutasítva az alperes tisztátlan kezek (unclean hands) érvelését. (Ez az érvelés lényegében azt jelenti, hogy a felperes keresetének alapja valamely saját, korábbi, erkölcstelen magatartása, ezért nem méltó a törvényen alapulú kártérítést?l eltér?, equity-n alapulú igények érvényesítésére. Az eltér? jogi gyökerekt?l eltekintve némi áthallás figyelhet? meg a magyar Polgári Törvénykönyv 4. §-ban megjelen? szabállyal: Saját felróható magatartására el?nyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására hivatkozhat.) A döntés mérföldk? jellegét némileg árnyalja, hogy hivatalosan forgalmazott pornófilmekr?l (nem erotikus filmekr?l) csak a 70-es évek eleje óta beszélhetünk, tehát el?tte nyilván fel sem merülhetett a pornófilmek szerz?i jogi megítélése, csak más obszcén tartalmú m?típusoké. Az egyik els? ilyen film az 1972-es Deep Throat, amely nemcsak címe miatt váltott ki felháborodást. A benne megjelen? vizuális obszcenitás miatt eljárást indítottak a filmet forgalmazó Mature Enterprises-zal szemben, ennek eredményeként a forgalmazót megbírságolták, a filmet pedig több államban betiltották. (A korabeli reakciók és az ügy leírása is érdekes, ehelyütt azonban csak az eljáró bíró véleményét idézném, aki szerint a film a sötétség és hitványság ünnepe a dekadencia legmélyebb bugyra, Sodoma és Gomorra látképe a tisztítót?z el?ttr?l.) Emellett maga az ítélet 28. pontja is kitér arra, hogy a korábbi pornográf m?vek esetében az obszcenitás tesztjét (obscenity test) alkalmazták, amely szerint önmagában az obszcén jelleg nem jelentette, hogy a m? teljesen haszontalan lenne, azt kellett ugyanis vizsgálni, hogy az híján van-e valamiféle tudományos, irodalmi, m?vészi, vagy politikai tartalomnak. (Utóbb err?l áttértek a Memoirs-tesztre, amely értelmében a m?vet csak akkor lehetett obszcénnak tekinteni, ha az a társadalomban bevett értékeket teljesen nélkülözte.) Az 1972-es ítélet után az 1982-es Jartech Inc. v. Clancy ügyben hozott ítéletben megjelent a fenti tesztek relativizálása és annak egyértelm? megfogalmazása, hogy az ilyen jelleg? alkotásokat is védi a szerz?i jog. Érdekességként megjegyzem, hogy a magyar jogirodalomból a kérdés kapcsán számomra Fényes Samunak a Magyar Jogászegylet 1906-os, szerz?i jogi törvényr?l rendezett vitáján elhangzó felszólalása jutott eszembe, amelyben Fényes megjegyezte, hogy nincsen olyan fórum, amely meghatározná, mi min?sül obszcénnak, továbbá kiemelte, hogy Magyarországon kiemelked?en magas a pornográf munkák száma, ennek oka az volt, hogy a három éves védelmi id? hamar letelt, utána pedig a m? szabad prédává vált. (Lásd: Nótári Tamás: A magyar szerz?i jog fejl?dése. Lectum Kiadó, Szeged. 2010. 71.) A fenti felszólás annak tükrében érthet?, hogy a hároméves szabály az akkor hatályos 1884. évi XVI. törvénycikk 7. § 3. pontján alapult, azaz kifejezetten a fordítások ellen védte az eredeti szerz?t (és csak akkor, ha az a fordítás jogát fenntartotta). Mivel a törvényt a kor igényeihez mérten az irodalmi m?vekre modellezték, így a fordítás jogának megnyílása tulajdonképpen valóban a piac elárasztását eredményezhette, amely a fent említett "túlkínálathoz" vezetett. A pornográf alkotások szerz?i jogi megítélése után egy kapcsolódó brit fájlcsere ügyet ismertetek a közelmúltból. A Golden Eye (International) Ltd. és 13 másik felperes pornóipari vállalat adatközlésre kötelez? végzés kibocsátását kérték (ún. Norwich Pharmacal order) a Telefonica UK Limited (O2) ellen, mivel annak el?fizet?ik állítólag P2P alapú fájlmegosztó rendszereken keresztül szerz?i jogi jogsértéseket követtek el. A Golden Eye és társai azért kívánták megszerezni az általuk azonosított IP címekhez tartozó személyes adatokat, hogy kés?bb felszólító leveleket küldhessenek ki, amelyben meghatározott elégtétel fizetése ellenében eltekintenek a kés?bbi igényérvényesítést?l. (Ennek USA-ban is alkalmazott gyakorlata tehát Európában is ismert, vélhet?en azért találják ezt praktikus eszköznek, mert a m?vek jellege miatt többen inkább befizetik a kért összegeket, minthogy ilyen ügyben felvállalják a pereskedést.) Az ügy egyik érdekessége, hogy maga az O2 nem tagadta meg az adatközlést, ?k ugyanis készséggel megállapodtak a felperesekkel abban, hogy nevenként és címenként 2.20 fontért és összességében 2,500 fontos (költségekre vonatkozó) biztosítékért kiadják a kért adatokat. Az ügybe azonban beavatkozóként belépett az el?fizet?k érdekeit képvisel? Consumer Focus. Innent?l pedig valójában a kés?bb kiküldend? felszólítások tartalma került az ügy középpontjába. Ennek el?zménye a spekulatív követelések (speculative invoicing) fájlcsere ügyekben alkalmazott gyakorlata volt (lásd például az ACS: Law ellen indult eljárást), vagyis hogy egyes ügyvédi irodák úgy küldtek ki tömeges felszólításokat, hogy azok jogalapja és összegszer?sége is er?sen kérdéses volt, továbbá a megjelölt követelések nagy része valójában bújtatott kárigény volt, amelyet az irodák ügyvédi költségnek álcáztak. (Ennek mára egész koherens európai gyakorlata kezd körvonalazódni, lásd például a német Abmahnung kérdéskört és az UrhG kapcsolódó módosítását) Végezetül a Golden Eye ügyre visszatérve, a tervezett felszólítások 700 fontos elégtétel megfizetésének lehet?ségét tartalmazták. A Consumer Focus úgy vélte, hogy a felszólítások "spekulatív követeléseket" tartalmaznak, ugyanis több ezer levelet küldenének ki kisebb súlyú szerz?i jogsértésekkel kapcsolatban úgy, hogy nem bizonyosodtak meg róla, az adott el?fizet? követte-e el a jogsértéseket. Továbbá ezek az összegek nem állnak arányban az okozott károkkal és költségekkel. (A felszólítások a Consumer Focus véleménye szerint hasonlóak voltak az ACS:Law által kiküldöttekhez.) A bíróság végül úgy határozott, hogy a követelések összegét egyénenként eltér?en kell megszabni a felszólításokban, biztosítva annak lehet?ségét, hogy az el?fizet? bizonyíthassa, nem követett el jogsértést. Nem bírálva ehelyütt a pornográf alkotások szerz?i m?nek min?sítését, megjegyezném, hogy - bár a szerz?i jogi véderny? egyre szélesebbre nyílik - egy ponton túl illene számonkérni, hogy a védelem ered?je a magasrend? szellemi tevékenység, és az alkotáshoz f?z?d? kölönféle gazdasági érdekek védelmének legkés?bb azon a ponton megálljt kéne parancsolni, ahol a min?ség és társadalmi hasznosság helyét a gagyi tömegtermék (vagyis az értékek helyébe lév? mértéktelen értéktelenség) veszi át. dr. K?hidi Ákos dátum: 10:05 http://copyrightinthexxicentury.blogspot.hu/2012/09/pornografia-es-szerzoi-jog.html
Nem csak a pornográf Nem csak a pornográf tartalmak esetében kellene megvizsgálni az alkotások, szerz?i m?nemek védelmi idejét hanem más kategóriákban is , ha a védelmi id?szakot a társadalom fejl?désének alapnormáihoz kötik , persze mindenki a saját alkotását védi de egyszer azt is megkelne nézni mit lehet és mit nem levédetni , ha már pornográfia .
