ilm egy időutazó ügynök (Ethan Hawke) krónikája, aki újabb és újabb időugrásokkal próbál elfogni egy bűnözőt, aki folyton kitér előle az időben. Az Időhurok Robert A. Heinlein sci-fi novellájából készült a Spierig-testvérek rendezésében, akik a Daybreakers – A vámpírok kora után újra Ethan Hawke-kal közösen forgattak. Időutazós sci-fi. Ethan Hawke. Ha létezik a filmes világban olyan páros, amire egyből megindul a nyálelválasztásom, akkor ez ott van ez élmezőnyben. Ennek valószínűleg a kilencvenes években rongyosra nézett Vissza a jövőbe trilógia VHS lehet az oka, no meg az, hogy Hawke neve nálam szinte garancia arra, hogy valami minőségi cuccot fogok látni. Az Időhurok pedig egyáltalán nem cáfolt rá az elvárásaimra. Pedig az időutazós alaptörténet az egyik legnehezebb (bár könnyűnek tűnik, de leginkább elrontani könnyű csak), és általában nem is nagyon sikerül hibátlanra logikailag, főképp azért, mert szinte mindig próbálnak valami nagyot mutatni, valamit, ami alapjaiban változtatja meg a kőbe vésett téziseket. Az Időhurok viszont nem ilyen. Sokkal inkább olyan, mintha egy remekül megírt Agatha regényt ültettek volna át időutazós köntösbe: a fő szál a rejtély, a fordulat pedig... áhhh. Sajnos ennél többet egyszerűen nem írhatok le, mert szinte képtelenség spoilermentesen beszélni róla, elrontani pedig a világ minden kincséért sem szeretném az élményt. Legyen elég annyi, hogy bőven egy átlag feletti sci-fit kaptunk, ami nagyon okosan van összerakva, megspékelve kitűnő rendezéssel, pazar operatőri munkával, és Hawke remek játékával. Must see kategória. Sorozataddict -: Predestination
