Oroszország radikálisabb eszközökhöz nyúlt az ukrajnai hadszíntéren, mivel a szeparatisták erői kimerülőben voltak, és az ország a stabilizálódás útjára lépett, ami teljes mértékben ellentétes volt Moszkva érdekeivel – vélekedett a kialakult helyzetről Rácz András. A szakember szerint a nyugati hatalmak nem fognak közvetlen fegyveres konfliktusba keveredni Oroszországgal Kelet-Ukrajna miatt. Csütörtökön a NATO információi szerint több mint ezer orosz katona hatolt be Délnyugat-Ukrajnába, az ország az EU katonai segítségét kérte. Nagyjából júliustól kezdve látható trend, hogy az ukrán haderő komoly térnyerést ért el az oroszbarát szakadárokkal szemben, akik április–májusban még jelentős sikereket könyvelhettek el az akkor meg erősen szétzilált ukrán fegyveres erőkkel szemben – világította meg a mostani események hátterét az Origónak Rácz András, a Finn Külügyi Intézet (FIIA) tudományos főmunkatársa. Tavasszal még arra is volt példa, hogy az ukrán haditengerészet frissen kinevezett parancsnoka próbálta dezertálásra bírni az egész flottát – tette hozzá. [h=2]Feloldották a dilemmát az oroszok[/h] Ami a jelen helyzetet illeti, Moszkva stratégiai dilemmája abban állt, hogy az irreguláris hadviselést folytató szakadárok fokozatosan veszítettek el általuk ellenőrzött területeket az ukrán hadsereggel szemben, és ezt a folyamatot a nekik juttatott fegyverek is csak lassítani tudták, megállítani nem. Ahhoz tehát, hogy Oroszország fenn tudja tartani az Ukrajnát gyengítő szakadár mozgalmat, az eddiginél radikálisabb eszközökhöz kellett nyúlnia. A dilemma abban állt, hogy a nyílt katonai beavatkozás a szakadár mozgalmat erősítené ugyan, de a külpolitikai-gazdasági ára nagyon magas lehet – vélekedett a külpolitikai elemző. Rácz szerint Oroszország a mostani lépésével a második stratégia mellett döntött, mivel teljesen egyértelművé vált, hogy a szakadárok erős külső katonai támogatás nélkül egyébként záros határidőn belül vereséget szenvednének. Magyar idő szerint fél háromkor NATO-források arról beszéltek, hogy az orosz reguláris hadsereg már „több mint ezer fővel” van jelen az érintett területeken. Oroszbarát katona Kelet-Ukrajnában Forrás: AFP/Francisco Leong [h=2]Putyin a NATO-nak is üzent[/h] A szakember külön felhívta a figyelmet arra, hogy az orosz hadsereg mostani lépése egyértelműen a szeptember 4–5-ei cardiffi NATO-csúcstalálkozónak is szóló jelzés. Emlékeztetett arra, hogy az ukrajnai válságra reagálva a NATO azt tervezi, hogy megerősíti a szervezet katonai jelenlétét a kelet-európai tagállamokban. Ennek bejelentésére Oroszország úgy reagált, hogy Moszkva kész megtenni a szükséges ellenlépéseket – a mostani dél-ukrajnai behatolás tehát a NATO-nak is szólhat. A külügyi szakértő úgy látja, Putyinnak rövid távon annyiban igaza lehet, hogy a Nyugat nem fog felvállalni egy nyílt háborút Oroszország ellen Ukrajnáért. Ukrajna nem tagja a NATO-nak, így a nyugati hatalmaknak nincs semmilyen szerződéses kötelezettségük a megvédésére, szemben a balti államokkal, amelyekért egy orosz agresszió esetén kötelesek lennének harcolni. Rácz szerint így biztosan nem lesz közvetlen katonai összeütközés a Nyugat és Oroszország között. Ugyanakkor „Moszkva a mostani reguláris akcióval átlépett egy határt”, így válaszként a nyugati politika tovább szigorodhat Moszkvával szemben, és kérdéses, hogy ezt mennyi ideig lesz képes elviselni az orosz gazdaság, elsősorban a pénzügyi szektor. [h=2]Nincs totális háború[/h] Putyin egyik alapvető érdeke, hogy Ukrajnát működésképtelen állapotban tartsa, valamint hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy megakadályozza Kijev csatlakozását a NATO-hoz – hívta föl a figyelmet a szakember. „Az orosz elnök most meg akarja mutatni az ukránoknak és a Nyugatnak is, hogy semmiképpen nem engedi ki a kezeiből az országot.” Rácz külön felhívta a figyelmet arra, hogy az orosz hadsereg mostani lépése jelen állás szerint csak egy korlátozott kiterjedésű hadművelet, nincs tehát arról szó, hogy Oroszország minden fronton támadásba lendült volna. Forrás: AFP/Francisco Leong [h=2]A cél az erők megosztása[/h] A rövid távú cél valószínűsíthetően Mariupol megszerzése. Ezzel arra kényszerítik az ukránokat, hogy erőket vonjanak el Donyeck és Luhanszk visszafoglalásától. Ha ugyanis az oroszok be tudnák venni Mariupolt, az az első állomása lehetne annak, hogy Délkelet-Ukrajna tengerparti területeinek megszállásával szárazföldi összeköttetést létesítsenek a tavasszal elfoglalt Krím félszigettel.Ezt a tervet az ukrán haderőnek mindenkeppen meg kell akadályoznia, ezért már most jelentős erőket vonultatnak Mariupolba. Ezeket a csapatokat viszont így nem lehet bevetni a Donyeck és Luhanszk környékén zajló harcokban, ami pedig azért is fontos volna, mert ott nagyobb számú ukrán katonát kerítettek be a szeparatisták és az orosz erők. Röviden összefoglalva tehát Moszkva valószínűleg a Mariupol ellen irányuló csapással igyekszik könnyíteni a donyecki és luhanszki szeparatisták helyzetén. Mindebből következően az orosz hosszú távú cél tehát nem Ukrajna katonai legyőzése, hanem az, hogy minél tovább folytatódjon a konfliktus, amely leköti Kijev emberi, anyagi és politikai erőforrásait. Moszkva ezzel nemcsak Ukrajna, de a Nyugat felé is erőt demonstrál. [h=2]Menekülnek az ukránok?[/h] Csütörtökön felforrósodott a helyzet Kelet-Ukrajnában, mivel a NATO szerint ezer fölé tehető az Ukrajna területén bevetett orosz katonák száma, akik Délnyugat-Ukrajnában törtek előre. Petro Porosenko ukrán elnök elhalasztotta törökországi utazását, és bejelentette, hogy invázió történt országa ellen. Moszkva mindent tagad. Az EU mellé akkreditált ukrán nagykövet az unió katonai segítségét kérte. Litvánia az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását, míg Németország újabb szankciók bevezetését követelte Oroszország ellen. Az ukrán katonák pánikszerű visszavonulásáról írt a The New York Times amerikai napilap azzal a fejleménnyel kapcsolatban, hogy a jelek szerint Oroszország a héten új frontot nyitott Kelet-Ukrajna déli részén. Moszkva tagadja a katonai mozgásokat, ugyanakkor korábban jelezte: nem tűri el az Ukrajna többségében oroszok lakta keleti részén zajló felkelés leverését, ami Vlagyimir Putyin orosz elnök számára hazájában jelentős politikai kudarccal érne fel – vélekedett a The New York Times. http://www.origo.hu/nagyvilag/20140828-putyin-most-atlepett-egy-hatart.html
