Az Age of Empires idén húsz éves és hamarosan érkezik a negyedik felvonás is - ebből az alkalomból emlékezünk meg a sorozatról. Az Age of Empires sorozat egy viszonylag hosszú kihagyás után (a „hádésített” második felvonást és a mobilos vadhajtásokat nem számítva) végre visszatér egy újabb számozott epizóddal. Mivel a széria idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját, illőnek találtuk visszatekinteni, honnan is indult, miként fejlődött, és hova tűnt el a nem kis népszerűségre szert tett valós idejű stratégia, hogy aztán remélhetőleg nem sokára főnixmadárként újjászülessen. Első felvonás A játékot fejlesztő Ensemble Studios a Microsoft Game Studios segítségével 1997-ben (a legnagyszerűbb évben) mutatta meg a világnak az Age of Empires-szel, hogy ők miként képzelik a stratégiát, mely játékstílus egyébként akkoriban igen nagy népszerűségnek örvendett. Receptjük ha nem is volt korszakalkotó, remekül ötvözték a Warcraft játékmenetét a Civilization stílusával: a játék valós időben zajló játékmenete mellett létező birodalmakat vonultat fel. A tucatnyi választható nép közül négy (Egyiptom, Görög Birodalom, Babilon és Japán) saját kampányt is kapott, melyek fontosabb állomásai a történelem megtörtént eseményein alapulnak. És nincs közöttük két egyforma: nem csak épületeik kinézetében, hanem speciális egységeikben is eltérnek, ráadásul míg egyes technológiák elérhetőek az egyiknek, addig a másiknak nem. Választott népünk útját aztán a kőkortól kezdve egészen a vaskorig egyengethetjük, kezdetben csak egy maroknyi vadászó-gyűjtögető parasztkezdeményt igazgatva. A nemzet felvirágoztatásához pedig elengedhetetlen a nyersanyag, méghozzá nagyon sok nyersanyag – fa, kő, vasérc, arany, na és persze kaja nélkül a legalapvetőbb egységet sem képezhetjük ki. Ha pedig nagyot álmodunk és egy csodát szeretnénk felépíteni (mert azt is lehet ám), nem csak sok dolgos kézre, hanem rengeteg időre és „hozzávalóra” is szükségünk lesz. Ez nem csak időigényes, hanem nehéz feladat is, hiszen a pályán fellelhető nyersanyagokkal különösen okosan kell bánni, ugyanis végesek: a fák nem nőnek vissza, a követ és az ércet kibányásszák, a vadak elfogynak ha levadásszák őket. A mai napig kiemelkedő módon a számítógép vezérelte ellenfelek mesterséges intelligenciájának kódolása során nem a megszokott „adjál neki több nyersanyagot, vagy erősítsd fel az egységeit” mentalitás vezette a készítőket: a gép ugyanis nem csalt, hanem taktikázott, vagy legalábbis próbált. Ezzel azóta is kevés fejlesztő mert kísérletezni, és elsőre bizony az Age of Empires-nek sem sikerült tökéletesre csiszolni az algoritmusokat, de a második részre sok omega-3, csukamájolaj és ginzeng és pár ezer sornyi kód elfogyasztása után jelentősen „kiokosodott”. Előre elkönyvelve A vegyes kritikai fogadtatásban részesült játék a felhasználók körében azonban igen népszerű lett, kapott is egy kiegészítőt, The Rise of Rome néven, mely (nahát) a Római Birodalmat adta a népek sorához, saját kampány, új funkciók és hibajavítások egész sorával egyetemben. A kiegészítő megszületése azonban eredetileg nem volt tervbe véve. Az Ensemble Studios ugyanis már az első rész elkészülte előtt leszerződött a kiadó Microsofttal egy folytatás fejlesztésére, méghozzá egy éven belül. Azonban ahogy haladt a munka, már látszott, hogy nem fognak elkészülni vele anélkül, hogy ne lógjon nagyon ki a lóláb. Így aztán közös elhatározással inkább egy kiegészítő mellett döntöttek, így született meg végül a The Rise of Rome. Ezek után – a járt utat járatlanért el ne hagyj elvén túl - már jobban érthető az alapvető hasonlóság a második és első rész között, de egy év alatt azért sikerült eleget letenni az asztalra. Ha a játékmenet lényegi eltéréseket nem nagyon mutat fel, valamit mindenképp villantani kellett a népnek, úgyhogy ezúttal nem az ókori birodalmak, hanem a középkor került a középpontba. A fogadtatás ennek ellenére általánosan pozitív volt, olyannyira, hogy a mai napig sokan a második részt tartják az Age of Empires sorozat legjobbjának, nem csoda hát, hogy ebből készült el wlsőként egy HD kiadás 2013-ban. Szokatlan módon aztán a feljavított változat több kiegészítőt kapott, mint az eredeti játék: a HD verzióhoz immár három DLC is elérhető, míg az eredeti csak amerikába kísért el minket a The Conquerors során. Mellékvágányon Ezután az Age of Mythology fejlesztésére fókuszáltak a fejlesztők, hogy egy kicsit más vizekre evezzenek és elkerüljék az Age of Empires-széria kifáradását. A görög és római mitológiára épülő mellékágat itt csak megemlítjük, az egy másik Retroguru témája lesz majd, ha eljön az ideje. De mégsem hagyhatjuk ki a sorból teljesen, ugyanis az eddig alkalmazott izometrikus Genie játékmotort itt cserélte le az Ensemble Studios az immáron teljesen három dimenziós, hangzatos nevű Bang! motorra. Az Age of Mythology során szerzett tapasztalatokat aztán átemelték az Empires-sorozat harmadik epizódjába, mely minden addiginál nagyobbnak ígérkezett. A sorozat 2005-ben tért vissza nyolc különböző néppel, melyeket ezúttal a felfedezések korától egészen az ipari forradalomig pesztrálhattunk, egyetlen, több felvonáson keresztül átívelő történet során. Az Age of Empires-nek jót tett a pihenő, a harmadik számozott epizód számottevő játékmechanikai újításokat is fel tudott mutatni szerepjáték elemek bevezetésével és a hátország koncepciójával (Home City), valamint a már említett Age of Mythology kisisteneihez (Minor Gods) hasonlóan működő politikusaival. Ha nem volt szerencséd a játékhoz, ez utóbbit egyszerűen úgy lehet leírni, hogy minden egyes korszak közötti váltásnál választhattunk kedveltet, és az cserébe különféle bónuszokat adott civilizációnknak. Két kiegészítő tette teljessé a játékot: a WarChiefs az addig nem játszható amerikai őslakosok szemszögéből, az Asian Dynasties pedig a világ másik feléről engedett betekintést a történelem ezen szakaszába. A feltámadáshoz meg kell halni Minden jónak vége szakad egyszer, és az Ensemble Studios – mint megannyian előtte, és minden bizonnyal a jövőben is – gazdasági megfontolások áldozatául esett, ezzel magával rántva az Age of Empires sorozatot is. A Microsoft még a Halo Wars fejlesztése alatt nyilvánvalóvá tette, hogy feloszlatja a stúdiót és ugyan a csapat egy részét beolvasztja, de nem mindenkinek tud majd munkát biztosítani. 2009 január 29-én meg is történt az amit már tudni lehetett, az Ensemble Studios dololgozói két stúdióba lettek szétszórva, az évek alatt pedig a szélrózsa minden irányába jutott belőlük, javarészt a mobiljátékok egyyre szélesedő piaca szippantotta fel őket. Azóta már láthattunk mobilos vadhajtásokat és az Age of Empires II HD remake-et, és feltehetően a piackutatásnak is felfogható felújított változat eladásai alapján a Microsoft úgy láthatta jónak, hogy a huszadik évfordulót nem csak az Age of Empires Definitive Edition nosztalgiázásával ünnepli, hanem egy vadonat új címmel is meglep minket. Az Age of Empires IV a Dawn of War és Company of Heroes játékokról elhíresüt, veteránnak számító Relic Entertainment kezében minden bizonnyal jó helyen van, kíváncsian várjuk, hogy képzelik a srácok az Age of Empires felélesztését. A megjelenésre ugyan még valószínűleg jócskán kell várnunk, mint ahogy azon is sok múlik, hogy a Microsoft mennyi pénzt dob a kalapba és mekkora alkotói szabadságot biztosít a fejlesztőknek. A magunk részéről reménytelin várjuk. Let's block ads! (Why?) Forrás...
