Az ügynökség olyan kétlábú robotok kifejlesztésén ügyködik, amelyek előkészíthetnék a terepet az első marsutazók érkezésére. Az emberiség már évtizedek óta küld robotokat az űrbe. Ott van például az Opportunity marsjáró, ami még most, tizenegy évvel a küldetése eredetileg tervezett vége után is rendíthetetlenül gyűjti az adatokat a vörös bolygón. Vagy a több mint 17 méter hosszú Canadarm2, ami évek türelmes és fáradhatatlan munkájával összesakkozta a Nemzetközi Űrállomást. De az android-rajongóknak sem kell kedvenc űrrobot nélkül maradniuk – feltéve, ha sikerült a NASA terve, és valóban az R5-sorozatba tartozó, kétlábú robotjaik készítik majd elő a terepet az első marsutazók számára. Szó, mi szó, a robotok előre küldésének számos előnye lehetne. Elvégezhetnék például azokat a munkákat, amelyek túl veszélyesek, megterhelők vagy unalmasak az emberek számára. Legalábbis elméletben. A gyakorlatban ugyanis az a helyzet, hogy a humanoid robotok még messze nem elég fejlettek ahhoz, hogy kolóniaépítő munkásokként hasznukat vehessük egy idegen bolygón. Elég megnézni a DARPA Robotics Challenge kétbalkezes versenyzőit, hogy belássuk: egyelőre még a legjobb kétlábú robotok sem elég ügyesek ahhoz, hogy kinyissanak egy ajtót, kiszálljanak egy dzsipből vagy akár végigsétáljanak egy egyenes vonalon. A NASA nagyon szeretné megoldani ezt a problémát– ezért is döntöttek úgy, hogy egy-egy R5-öst és mellé 500 000 dollárt adnak az Egyesült Államok két legjobb robotikai laboratóriumával rendelkező egyetemének: a Northeastern University-nek és az MIT-nek. Hadd bíbelődjenek a tudós urak az esetlen robotokkal, hátha ügyesebbé és agilisabbá tudják varázsolni őket. A NASA nagy reményeket fűz az R5-ösökhöz. „Első körben Hold-körüli pályán vagy magán a Holdon szeretnénk kipróbálni őket – jelentette ki a Wirednek nyilatkozva Steve Jurczyk, az űrkutatási hivatal Space Technology Missieron Directorate nevű csoportjának helyettes vezetője. – A robotok az űrállomás karbantartásában és az asztronauták munkájában is segédkezhetnének.” Persze, mielőtt az űrbe küldenénk az R5-ösöket, előbb még alaposan ki kellene kupálni őket – ezért is adták oda őket a robotikai fejlesztőknek. „Egyelőre nem azzal foglalkozunk, hogy mit csinálnak majd az űrben – mondta a portálnak nyilatkozva Taskin Padir, a Northeastern University kutatója. – Inkább olyan dolgokra fókuszálunk, mint az érzékelés, a mozgás, az emberek és robotok közötti interakció vagy éppen a tárgyak megragadása.” A kutatóknak hosszabb távon más, jóval összetettebb problémákat is meg kell majd oldaniuk, ha szeretnének képességes bolygóközi pionírokat faragni a robotokból. Meg kellene tanítaniuk őket arra, hogy ki tudjanak jönni egy bezárt szobából, nehéz terepen is közlekedhessenek, lesétálhassanak egy lépcsőn, előre tudjanak hajolni vagy fel tudjanak állni, ha elestek. „Amint sikerült megoldanunk ezeket a problémákat, már a NASA-é a terep: nekik kell majd felkészíteniük őket az űrutazásra” – tette hozzá Padir. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy könnyebbre cserélik az R5-ösök alkatrészeit, és sugárzásvédő pajzsokkal szerelik fel őket. Nem a NASA az egyetlen, amely szeretne ügyes kétlábú robotokat építeni. A DARPA robotkihívásán résztvevő fejlesztőcsapatok szinte kivétel nélkül mind ezen dolgoznak: Padir és az R5-ös is a veterán versenyzők között van. A Northeastern University tudósa előző munkahelye, a Worcester Polytechnic Institute csapatával komoly sikereket ért el: a Bsoton Dynamics Atlas robotjával egy alkalommal például a hetedik helyen végeztek a 24 versenyző közül. Más kérdés, hogy az R5-ösnek eddig még a döntőbe sem sikerült bekerülnie. Nem véletlen, hogy sokan megkérdőjelezik, volna-e értelme egyáltalán androidokat küldeni az űrbe. És ha már a NASA mindenképpen kétlábúakban gondolkodik, miért nem egy olyan modell fejlesztésébe öli a pénzt és az energiát, ami az R5-ösnél jobban teljesített a versenyeken? Nos, valószínűleg azért, mert nem akarják veszni hagyni azokat a dollármilliókat, amiket a fejlesztésekbe öltek. „Mivel a NASA-nak már megvolt a saját platformja, ésszerűnek tűnt, hogy erre építkezzünk” – magyarázta Padir. Keith Cowing, a NASAWatch bloggere szerint nem biztos, hogy a robotoknak egyáltalán hasznát vehetnénk a Marson – még akkor sem, ha a jelenleginél jóval ügyesebbek lesznek. Mint írja, mivel húsz percbe telik, mire egy rádióüzenet eljut legközelebbi bolygószomszédunkig, a Földről nem irányíthatnánk őket. Így vagy egy Mars-körüli pályán keringő, emberi személyzettel ellátott űrhajóra vagy egy olyan, szuperokos mesterséges intelligenciára lenne szükség aminek a kifejlesztésétől még nagyon messze vagyunk. „Olyan kognitív képességekről és öntudatosságról beszélünk, amelyek ezerszeresen meghaladják a Google legagyasabb szoftverének képességeit – írta Cowing. – Kivárjuk, amíg megszületik ez a technológia? Ez esetben sosem jutunk el a Marsra.”
