Az Európai Űrügynökség Rosetta-küldetése történelmet írt: sikeresen landolt egy üstökös felszínén. Az is lehet, hogy egymás után többször. Már kedd éjjel is bőven akadt izgalom a 10 éve tartó Rosetta-küldetés utolsó szakaszában: kiderült, hogy a leszállóegység egyik kulcsalkatrésze, egy fúvóka meghibásodott. A fúvóka a landoláskor kapcsolt volna be, hogy megakadályozza, hogy a Philae nevű szonda visszapattanjon a felszínről. A Rosetta irányítói ennek ellenére úgy ítélték meg, hogy nincs értelme elhalasztani a Rosetta és a Philae szétválását, és ezzel akár heteket is csúszni a leszállással. A Philae így aztán magyar idő szerint szerda délelőtt fél tíz körül sikerrel levált az őt több mint hat és fél milliárd kilométeren át cipelő Rosettáról, és megkezdte a hat és fél órás utat a67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökösön kijelölt, egy négyzetkilométeres landolási zóna felé. Fotó: Ho / AFP Az üstökös és a Föld között lévő, mintegy 510 millió kilométeres távolság miatt csak a leszállás valós ideje után jó fél órával, 17 óra után néhány perccel jött meg a rádiójel: a leszállás sikerült, az emberiség történelme során először sikerrel landolt egy üstökös felszínén. Azonban az este folyamán tulajdonképpen ez volt az utolsó igazán jó hír. Nem lőtt ki a szigony A következő néhány óra alatt ugyanis kiderült, hogy a Philae valószínűleg ugyan elérte a felszínt, és a vártnál puhábban landolt, nem sikerült a talajhoz rögzítenie magát. És ez egy üstökösön komoly probléma még akkor is, ha Bruce Willis még ralizott is hasonló környezetben. Az eredeti tervek szerint a három lábú Philae a talaj megérintése után azonnal kilőtt volna két, a rögzítést szolgáló szigonyt, azonban ez - egyelőre tisztázatlan okok miatt - nem történt meg, bár elsőre még az adatok alapján úgy tűnt, hogy mégis. Jó pár órán keresztül nem lehetett tudni, hogy pontosan mi a helyzet, csak a különböző műszereket kezelő csapatok twitteres kommentjeiből, és az élő közvetítésen látható, gondterhelt arcokból lehetett sejteni, hogy a szonda nem pont úgy áll, ahogy kellene neki. Később érkeztek olyan hírek, hogy a mérnökök most azt nézik, lehetséges-e távirányítással újra kiadni a parancsot a szigonyok kilövésére, azonban a meghibásodott fúvóka nélkül nincs semmi, ami ellentartana ennek az erőhatásnak, így lehet, hogy a szigonyok kilövése egyszerűen lesodorná a szondát a 67P felszínéről. Fotó: Esa / Flickr.com A napot lezáró sajtókonferencián aztán kiderült: a rögzítés hiánya miatt még az sem lehetetlen, hogy a Philae pattogni kezdett az üstökösön. A neten persze rögtön elindult a viccelődés: milyen nagy arc már az ESA, rögtön többször is leszállt egy üstökösre, meg hát mennyivel jobb, hogy mire odaért, rover, vagyis mozgó egység lett az elméletileg helyben maradó leszállóegységből, amit eredetileg küldtek. A misszió vezetői azért nem vették ennyire poénra a dolgot. A sajtótájékoztatón kiemelték, hogy bár a kapott adatokat valóban lehet úgy értelmezni, hogy a Philae a landolás után felemelkedett, fordulni kezdett, majd visszatért a felszínre, mindez egyelőre találgatás csak. Hozzátették: már önmagában az is óriási siker, hogy a szonda elérte az üstököst, arról nem is beszélve, hogy a műszerek egy része folyamatosan küldi a mérési eredményeket. Persze jobb lenne, ha a rögzítés is sikerült volna elsőre, és ha a szonda nem dőlt volna meg. Egyelőre úgy tűnik ugyanis, hogy akár ez is történhetett, erre utal, hogy se a rádiós adatkapcsolat sebessége, sem a napelemek teljesítménye nem az igazi, ami valószínűleg azért van, mert a Philae nem vízszintesen áll a helyén. Ha összeáll a mozaik Erről többet csak akkor tudunk majd, ha visszaér a Földre az a panorámakép, amit a szonda fedélzeti fényképezőgépe által lőtt fotók mozaikja ad ki. Ebből derül ki, hogy pontosan hova is szállt le az egység, illetve hogy hova került, miután újra leszállt. A szonda közvetlen környezetét fényképező másik egység kezelői szerint az ő képeikből az látszik, hogy a Philae elsőre pontosan oda ment, ahová a misszió tervezői küldeni szerették volna. A mozaikkép azonban jóval nagyobb adattömeg, és a lassabb adatkapcsolaton keresztül az valószínűleg már nem ért át még azelőtt, hogy a Philae és a Földi összeköttetés között - a terveknek megfelelően - megszakadt volna a kapcsolat, így a mai eseményeket záró sajtótájékoztatón csak kevés kérdésre sikerült megnyugtató választ adni. Galéria: A Rosetta fotói a 67P üstökösrőlFotó: European Space Agency / flickr Persze csak akkor, ha az nem megnyugtató válasz, hogy az emberiség pillanatnyilag ott tart, hogy képes 10 éves távlatban is úgy tervezni, hogy egészen pontosan oda tegyen le egy űrben száguldó üstökösre egy köbméteres szondát, ahová szerette volna. A Rosetta és a Philae teljesítménye az aktuális helyzeten túl is hatalmas, világra szóló, történelmi siker, tulajdonképpen kicsit hihetetlen is az egész. Ugyanakkor viszont az elmúlt hetekben kapott figyelmeztető jelek sorába is beilleszthető az, ami a Philae-vel történt: az Antares rakéta robbanása és a SpaceShipTwo szétesése után a Rosetta rövid időn belül a harmadik olyan űrkutatási projekt, ami bebizonyította, hogy az űrkutatás veszélyes dolog, ahol nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy azt szeretnénk. Sokak szerint nem sok értelme van a robotokkal végzett felfedező küldetéseknek, de pont ezek azok, amikből úgy tanulhatunk rengeteget, hogy közben egyetlen ember élete sem kerül veszélybe. Ha a Philae rögzítésére kitalált módszer valóban besült, az azt jelenti, hogy a NASA-nak komolyan át kell néznie, pontosan hogy is akar kisbolygót vontatni a Hold mellé, hogy aztán asztronautákat küldjön oda gyakorlatozni. Holnap mi lesz? Hogy a Philae sorsa mi lesz, az most még nagy kérdés. A rádiókapcsolat még szerda éjjel helyreáll majd, és ha a szonda addig nagyjából a helyén marad, a szakemberek nyilván igyekeznek majd megismerni és megoldani a helyzetet. Az is lehet, hogy soha többet nem jön adat a szondától, de a tényen ez nem változtat: 2014-ben az ember alkotta tárgy szállt le egy üstökösön, és korábban elképzelhetetlen fényképeket készített és méréseket végzett. Jó, hát talán kicsit pattog. De a műszerek működnek, a tudomány fejlődik, és egy újabb kis lépéssel ismét közelebb kerültünk ahhoz, hogy ne csak a vállunkat vonogassuk, ha valaki megkérdi tőlünk, hogy alakult ki a Naprendszer, hogy mi volt itt néhány milliárd éve és talán hogy honnan származik az élet. Index - Tudomány - Rögtön kétszer is leszálltunk egy üstökösre
