Attól még messze vagyunk, hogy egy magyar játékfejlesztő csapat tolja ki magából a következő stílus- vagy műfajteremtő játékot, de már az is valami, hogy ugyanezek a csapatok mernek nagyot álmodni, vagyis el tudnak rugaszkodni a jól megszokott keretekből. Kiváló példa erre a Neocore nevű, budapesti fejlesztőbrigád, akik miután kimaxolták a magyar csapatok szokásos lehetőségeit (csináltak néhány közepesen sikeres, de igényes valós idejű stratégiát), először sikeres Diablo-klónt fejlesztettek, most pedig az elmúlt néhány év egy sikeres, de kevésbé lerabolt stílusában próbáltak szerencsét. Egy picit innen, egy picit onnan A Deathtrap, vagyis nagyjából halálos csapda című játék lényege, hogy az általunk irányított hős legyőzze a portálok sötétebbik oldaláról érkező gonosz szörnyek hordáit. Hogy ez sikerüljön, két irányból támadunk. Az egyik irány (és innen jön a játék neve is), hogy a szörnyek a pályák előre megszabott útvonalain közlekednek, hősünk pedig képes csapdákat, lövöldöző tornyokat és egyéb, a vonuló szörnyek életét megkeserítő dolgokat pakolni. Igen, ez az úgynevezett tower defense, vagyis lövegtornyos játék alapja, ez az, amit a Neocore megbolondított egy kis Diablóval. A másik irány ugyanis az, hogy a hős nemcsak téblábol vagy tornyokat emel a pályán, hanem ha kell, oda is csap keményen. A Deathtrapben tehát egyrészt odafigyelünk a stratégiailag helyes pontokon lepakolt tornyokra, másrészt meg kattintgatunk ezerrel, és szórjuk a halált a külön fejlődési rendszerben alakított lehetőségek szerint. Az, hogy a két út közül melyiket választjuk, csak rajtunk áll. Ha inkább diablóznánk, akkor a csapdákat úgy érdemes fejleszteni, hogy alapszintű sebzés mellett minél jobban lassítsák le vagy tartsák fel a szörnyeket, és közben a karaktert úgy alakítjuk, hogy a lehető legdurvább sebeket ossza ki. Ha inkább a tornyokra bíznánk a dolgot, és csak végső esetben rohangásznánk, toljuk maximumra a tornyok gyilkolási képességeit, a karakternél meg arra figyeljünk, hogy a tornyok működését segítő passzív tulajdonságokat növeljük a tapasztalati szintek elérésekor kapott képzettségpontokból. Galéria: Deathtrap Fotó: neocoregames.com A Deathtrap egyszerű, de mégis jól működő alaprendszert kapott, és ha az ember beletol pár órát a játékba, észreveszi, hogy a felszínnél jóval mélyebben is vannak olyan dolgok, amik miatt az itt egymásba olvasztott stílusokat külön-külön kedvelőknek érdemes elgondolkodni a vásárláson. Az akció-RPG-s (diablós) vonalon ott a három karakter eltérő harcmodora, a megfelelő mennyiségben hulló varázstárgyak, vagy épp a varázstárgyakat gyártó lehetőség, a lövegtoronyőrülteknek meg a jól kitalált, jól kidolgozott, szintezhető csapdarendszer, illetve a pályák ötletes tervezése tetszhet meg. Hogy mennyi? Persze vannak negatívumok is. Az egyik rögtön a program ára. A Steamen 20 euróért lehet most megkapni, ami tőlünk nyugatabbra ugyan az olcsó játék kategóriája, azért itthon én soknak éreztem annak ellenére is, hogy ami tartalom van a játékban, az mind becsülettel kidolgozott egyesekből és nullákból van összerakva. Inkább csak azzal van baj, hogy a játék nagyjából egy délután alatt kivégezhető a választott nehézségi szintnek megfelelően. Ehhez jön mondjuk még két délután a haverral közösen játszható kooperatív multiban, és vége is a Deathtrapnek. És amikor vége van a Deathtrapnek, a játékos nem csalódott, inkább csak arra gondol, mennyivel többet bele lehetett volna tenni ebbe az egészbe. Még akkor is, ha az alaprendszert annyira jól kitalálták, hogy kezdők (vagy bénák) is megtalálhatják azt a beállítást, ami még kihívást okoz nekik. A rövid játékidő ellenszere elméletileg ugyanaz, mint a Diablóban: a játéknak csak akkor van vége, ha minden pályát többször végigtoltunk, egész addig, míg a lehető legszemetebb nehézségi fokon, csukott szemmel is nyerünk. Ez akkor lenne elfogadható, ha lenne valami véletlenszerű az egyébként jól megtervezett pályákon, vagy ha a karakterek nem ismételnék a beszólásokat mondjuk tíz percen belül, esetleg lenne valami értékelhető történet, vagy bármi olyan, ami megunhatatlanná tenné az amúgy végtelenített módba is kapcsolható játékot. De nincs ilyen. Ne lopja el, várjon A magyar csapat munkáit kedvelők talán örülnek, ha megtudják, hogy a Deathtrap a készítők korábbi játékának, a Diablóra hajazó The Incredible Adventures of Van Helsing világában játszódik, de igazából nem teljesedik ki ez a kapcsolat sem. Sőt az egész külön kiemeli, hogy mennyivel több történet, ötlet és tartalom volt a Deathtrap forrásában, egy másfél évvel ezelőtti játékban, aminek két része együtt kerül annyiba, mint ez egyedül. Galéria: Deathtrap Fotó: neocoregames.com A helyzet nem siralmas, itt egyértelműen az árazás csúszott félre. A javaslatom a szokásos: ne torrentezze le, inkább várja meg a következő leárazást a Steamen, 3000 forint körül a Deathtrap már az a csapda, amibe bárki szívesen belelépne. Index - Tech - Rövid, de gyilkos magyar csapda
