Rosszcsontok – Star Wars: Kóbor alakulat Újabb Csillagok háborúja sorozattal örvendeztette meg a Disney a brand kevés megmaradt őszinte rajongóját. A Kóbor alakulat (eredetiben Skeleton Crew) alcímű sztorival az MCU-s Pókember-filmek rendezője próbálja megidézni a ’80-as évek gyerekfilmjeinek a stílusát, és egyben berántani egy teljesen új generációt a Star Wars rajongásba. A kritika az első három epizód alapján készült. Nincs könnyű dolga annak, aki manapság Star Wars fannak tartja magát, ugyanis az eredeti mesterhármas óta a franchise, és számos alkotója rendre tágították és próbára tették a rajongók ingerküszöbét. Naphosszat lehetne vitatkozni a filmsorozat elmúlt 25 éves teljesítményéről, de az tagadhatatlan, hogy se George Lucas előzményfilmjei, se a Disney folytatásai és spin-offjai nem tudtak felérni az eredeti trilógia kultstátuszához. A toxikus fandom és az elképesztően magas, teljesíthetetlen elvárások miatt a Disney a kezdeti tempója ellenére immár 5 éve nem jelentkezett új mozifilmmel. Amíg lassan számolni se lehet a bejelentett, aztán rövid időn belül el is kaszált filmterveket, addig sorozatfronton rendkívül termékennyé vált a messzi-messzi galaxis A Mandalóri meglepő sikerének hála. Ahogy viszont a Disney-nél szokás, ezt is képesek voltak egészségtelen mértékig túltolni, amíg oda nem jutottunk, hogy az egykor eseménynek számító, új Star Wars-történet híre a hardcore fanokon kívül már tényleg senkit nem hoz lázba. Az tagadhatatlan, hogy Kathleen Kennedy-ék próbálkoztak a rajongókat kiszolgálni kívánó, biztonsági játékot csúcsra járató sorozatok (A Mandalóri, Boba Fett könyve, Obi-Wan Kenobi, Ahsoka) mellett kísérletezni szokatlanabb sztorikkal és új karakterekkel is több (Andor) és kevesebb (Az akolitus) sikerrel. Amíg a Star Wars animációs részlege (A klónok háborúja, Rossz osztag, Látomások, Jedihistóriák, Birodalmi históriák) Dave Filoni sokéves tapasztalata és profizmusa miatt továbbra is magas színvonalat képvisel, addig az élőszereplős sorozatoknál továbbra is megvan a félsz, hogy mire számíthat a néző: Az akolitust idéző gyalázatra, A Mandalóri-szerű, fan service-szel telepakolt matinéra, vagy egy Andor szellemiségében készült, komolyabb hangvételű történetre. Lehetséges, hogy a Kóbor alakulat elindul egy új úton? Négy kisgyerek, Wim (Ravi Cabot-Conyers), Neel (Robert Timothy Smith) Fern (Ryan Kiera Armstrong) és KB (Kyriana Kratter) a messzi-messzi galaxishoz képest szokatlanul domesztikált At Attin bolygóján élnek, ahol olyan fenyegetésekkel kell nap mint nap felvenniük a harcot, mint az iskolai dolgozatok és a légmotoros bullyk. A munkamániás apjával élő Wim viszont többre vágyik: kalandokra és arra, hogy egy nap jedi válhasson belőle, akikről eddig csak a mesékben hallott. Előbbi hamarosan valóra is válik, mikor véletlenül rátalál egy évtizedek óta a föld alatt szunnyadó kalózhajóra, amit véletlenül beindítva ki is lövi magát és három pajtását az űrbe, ahol rövid időn belül el is vesznek. A fiataloknak szövetkezniük kell a titokzatos Jod Na Nawooddal (Jude Law), hogy hazajussanak bolygójukra, mielőtt az űrmartalócok zsákmányaként végzik. A Kóbor alakulat már az első két epizódjában felfedi, hogy itt bizony a 80-as évek ikonikus ifjúsági és gyerekfilmjeinek megidézése volt a cél. A showrunner Jon Watts (Pókember: Hazatérés, Két magányos farkas) lett, aki korai filmjeinek (Clown, Rendőrautó) társírójával, Christopher Forddal írta közösen a sorozatot. Egyértelműen a Csillagok háborúja és Robert Louis Stevenson A kincses szigetének a mixének tűnik a széria, amibe még olyan Spielberg mozik hangvételét és karaktereit is belekeverték, mint a Kincsvadászok, az E.T. A földönkívüli vagy a Hook, de a Zathura – Az űrfogócskával és az Űrgammákkal való összehasonlítások se feltétlenül alaptalanok. Ugyan közel 10 évvel a ’80-as évek nosztalgiabummja, és az azt kiváltó Stranger Things indulása után közel sem hat olyan frissnek és érdekfeszítőnek a Kóbor alakulat megközelítése, de ettől még nem feltétlenül veszett el a varázs. Sőt! Legutóbb tényleg az eddigi legjobb Star Wars sorozatnak számító Andornál éreztem azt a jóleső bizsergést a pilotot látva, hogy ezt nem csak marketingesek és részvényesek rakták össze, hanem (hangozzon ez bármilyen giccsesen is) ott van az ambíció, az ötlet, a szív és a lélek a rendezés, az írás és az alakítások mögött. Watts és Ford párosának muszáj volt visszanyúlniuk gyermeki énjükhöz, hogy felfedezzék a Star Wars-nak azt az ősélményét, amit a képernyőre álmodva valószínűleg más fiatalokat is el tudnak majd varázsolni, hogy őket is megbabonázza ez a világ és a karakterei. Természetesen adresszálni kell a sorozatot érintő legkardinálisabb kérdést is, ami sokakat esetlegesen elijeszthet: mennyire idegesítőek a gyerekek? Jogos kérdés, ugyanis van különbség a gyerekes karaktereket mozgató, de érett hangvétellel és izgalmas cselekménnyel operáló Kincsvadászok, és a Kémkölykök kaliberű moslékok közt, amikben a harsányan ripacs gyerekszínészek és a debilségig butított sztorik érthetően hagytak stigmát az egész műfajon. Ugyan a sorozat főszereplői helyenként tényleg hülyeségeket csinálnak és mondanak, de ez bőven megbocsátható, hiszen gyerekek, akik előtt ott áll a karakterfejlődések egész tárháza és a rájuk váró kalandok. Szerencsére a sorozat nemcsak külsőségekben igyekszik diverz lenni, de karakterírás szintjén is sokszínűnek és kreatívnak ígérkezik. Wim a naiv álmodozó, Neel a félénk, de talpraesett kiselefánt, KB a hallgatag, de elővigyázatos kocka, Fern pedig vakmerő vezéregyéniség. Különböző jellemek, akik ugyan még csak sablonok, de megvan bennük a lehetőség, hogy a kreatív interakcióiknak hála igazi közönségkedvencek váljanak belőlük. Ugyanez igaz az őket megformáló gyerekszínészekre is, akik ugyan még kiforratlanok, de bőven van bennük lehetőség a kiteljesedére. Melléjük pedig eddig tökéletesen passzol Jude Law szélhámos figurája, akit egyelőre még nem lehet kiismerni, de ettől függetlenül csodálatosan szórakoztató minden egyes megmozdulása. Jod karaktere olyan, mintha egybegyúrták volna Obi-Want és Han Solot és meghintették volna egy csipetnyi Jack Sparrow-val. Egy átlagosabb színésznek valószínűleg túl sok lenne ez a mix, de Jude Law olyan természetes sármmal, karizmával és profizmussal hozza a figurát, hogy egyből berántja a nézőt az őt övező rejtélybe. Nick Frost meglepően brutális SM 33-as droidja pedig már csak hab a tortán. Nem érdemes viszont még azonnal pezsgőt bontani egy új Star Wars klasszikus ünneplése céljából, ugyanis a hangulatot és karaktereket leszámítva egyelőre még nem mutatott hatalmas megfejtéseket a sorozat. A premissza ígéretes, de eddig főleg csak a kliséken élt, a látvány pofás, de a korábbi élőszereplős sorozatok színvonalából nem emelkedik ki, ráadásul At Attin dizájnja már-már sértően amerikai kertváros hangulatot áraszt, ami kicsit szembe megy a messzi-messzi galaxis elgondolással. Mick Giacchino (Michael Giacchino fia), a Pingvin zeneszerzőjének dallamai kellemesek, de hatásban közelébe se érnek Kevin Kiner (Ahsoka), Nicholas Britell (Andor) vagy akár Ludwig Göransson (A mandalóri) szerzeményinek. Rendezők terén igazi sztárgárdát állított össze a Disney olyan nevekkel, mint Bryce Dallas Howard, Daniel Kwan és Daniel Scheinert (Minden, mindenhol, mindenkor), Jake Schreier (A robot és Frank, Papírvárosok, Mennydörgők) és Lee Isaac Chung (Minari: A családom története, Twisters: Végzetes vihar). Az első 3 epizód rendezéséért felelős Jon Watts és David Lowery (Kísértettörténet, A zöld lovag) viszont eddig nem igazán aknázták az egyedi látásmódjukban rejlő lehetőségeket. Teljesen elfogadhatóan és profin dirigált epizódokról beszélünk, csupán pazarlásnak tűnik ez a rengeteg tehetséges név, ha végül nem használják ki a bennük rejlő potenciált. Továbbá egyelőre még nem kristályosodott ki, hogy a Skeleton Crew képes lesz-e a sorozat adta formátumát kihasználni, vagy ez is egy két órás mozifilmre elegendő történet lesz, amit mesterségesen duzzasztottak fel 8 epizódra a Disney tartaloméhsége miatt. A Kóbor alakulat egy kifejezetten szórakoztatónak ígérkező, vérbeli Star Wars mesének tűnik, ami rejtheti az év egyik abszolút meglepetés sorozatát, de akár ki is fulladhat és belesüppedhet a Disney szériákra jellemző centire kimért középszerűségbe is. Akárhogy is lesz, az első pár epizód alapján egy borzasztóan bájos és izgalmas űrbéli kalózkalandra számíthatunk, amire még Spielberg és Lucas is elégedetten csettintene. A Star Wars: Kóbor alakulat a Diseney+-on érhető el. 2024. december 14. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/star-wars-kobor-alakulat-kritika
