Az üstökös jégtakarója napközben megolvad és párafelhőket képez, amelyek aztán elillannak a koromsötét űrbe. Kedvenc üstökösünk, a 67P/Csurjumov-Geraszimenko tele van meglepetésekkel. Amióta az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája 2014 novemberében letette az űrszikla felszínén a Philae leszállóegységet, sorra jönnek a szenzációsabbnál szenzációsabb felfedezések. Előbb az derült ki róla, hogy tele van üregekkel, majd az, hogy rendkívül aktív gőzgejzírjei vannak, nemrég pedig az az élet fontos alkotóelemeit is megtalálták a felszínén. Most pedig azt is megállapították, hogy saját időjárása van. Vagy legalábbis valami afféle. Az első erre utaló jeleket még augusztusban fedezte fel a Rosetta, amikor egyik tudományos eszköze, a VIRTIS észlelte, hogy az üstökös egy részét – az ún. „nyakat” – négyzetkilométernyi területen összefüggő jégpáncél borítja. Mint kiderül, a jégréteg minden napfelkeltekor elolvad és párafelhőket képez, majd megint megjelenik, amint a nyak újra sötétbe borul. A Gizmodo cikke szerint klasszikus jég-víz körforgásról van szó, ami azonban alapvetően különbözik attól, amit a Földön tapasztalhatunk. A felhőkből ugyanis nem jut vissza a víz eső formájában a felszínre, hanem egyszerűen elszökik az űrbe, amikor leszáll az éj. A Rosetta-küldetés tudósai azt gyanítják, hogy a jégpáncélt a felszínalatti vízforrások táplálják, olyan repedéseken keresztül, amelyek kitágulnak, amikor a nap intenzív sugárzása felhevíti a sziklát. Véleményük szerint ez a folyamat végül teljesen kiszáríthatja az üstököst.