Saját versek és prózai művek

Ne légy magadhoz, túl szigorú,mások ugyis megteszik helyetted.
Légy büszke mindenre , amit csinálsz,és szeresd önmagadat.
Ha új társaságba kerülsz, ne töprengj rajta, hogy kedvelnek-e, az már bizonytalanság lenne részedről,... és vajon te kedveled-e őket?... na ez lenne már ,a saját magabiztosságod jele.

 

Nyári zápor
irta klarensz

Napok óta tart az elviselhetetlen kánikula.Kutyám és macskám is a pince hüvössébe menekül.
Hiába locsolok este és reggel, a kiskertem és virágaim kókadoznak a nagy melegben, összezsugorodott leveleikkel védekeznek, mert ma reggel még harmat sem volt.
Valami készül, a levegő vibrál, tiszta égszinkék felettem az ég , felhőnek nyoma sincs.Pedig a távoli hegyek fölött kissé sötétebb az ég.
Citromos vizemet jégkockával hütöm, hogy enyhitsem szomjamat, és én is a szobám hüvös falai közt keresek menedéket.
Kortyolom a limonádét és kedvenc sorozatomat nézem éppen, teljesen belefeledkezek , és nem veszek tudomást a külvilágról.
Egyszer csak felpillantok és óriási porfelhő van a levegőben, semmit sem látni, kavarognak a levelek,a felkapott papirok a magasban. A hegyek felől morajlás hallatszik, és mintha villámok cikáznánának, és egyre közeledik, eleinte még fehér és világosabb fellegek, de gyorsabban úsznak a sötét , egyre feketébbek. Amint a porfelhő alábbhagy , úgy indul meg a szél,a közelgő vihar előtt.
Kilépek a teraszra nehéz és fullasztó a levegő, de már jönnie kell a zápornak, mert itt érzem a levegőben, hogy mindjárt elcseppen...eleinte nagy és kövér cseppekben kezd hullni, és meleg eső, nagyon is az, lassan egyre apróbb és sürübb eső kezd hullni, és becsap a teraszra is , engem is megáztat. És elkezdi a zivatar önteni magából , amit már rég vártunk. A kapu előtt már patakban folyik az esőviz, a csatorna nem képes elvezetni ezt a nagy mennyiségü vizet, már a kapu alatt is befolyik az udvarra, és beboritja a kiskertemet.
Ha nem tart sokáig hamar beissza a kiszáradt föld a sok vizet. Kilépek újra a teraszomra, és beszivom a kellemesen megtisztult levegőt, már a vihar is alábbhagyott, már lassan elvonul a zivatar, a távoli faluban jégeső lehetett, mert nagyon zugott és fehér volt arra az ég.
Oszlanak a fellegek és a távolban már újból megpillantom, a napot, amint egyre feljebb érkezik az égbolton, és lassan beteriti sugaraval az eláztatott réteket, kerteket.

 

Kávézunk
irta klarensz

Csurog az eső, én filmet nézek, gyermekcsináló idő van.
Csengetnek a kapunál...kipillantok, esőernyővel álldogál valaki, nem ismerem fel , mert lefele van az ernyő, hogy lecsorogjon az eső róla.
Kiszaladok, bezárom a kutyámat, mert nagyon haragszik az idegenekre, kulcs nálam, kizárom a kaput és beengedem az idegent...mosolygunk mindketten, nem szólunk...csak bólintok, és nagyon boldog vagyok, megyünk a teraszra, leülttem , és most szólalok csak meg, kérsz egy meleg kávét?
Mosolyogva bólint...mert látja remegésemet, előveszi és megsodorja a cigijét,
Én közben hozom a gőzölgő kávét, és alig tudom visszatartani a kezem remegését, leülők a másik székre és nézem , amint mélyen beszivja a füstöt , kissé benntartja , aztán kifújja , hörpint a kávéból, és én is lassan oldódok, mosolygunk, szó nélkül is megértjük egymást.
Még pár kortyintás és a kávénak vége, utólsó szippantás a cigiből, lepallja a hamut és rámnéz mosolyogva...
Kétfelől a teraszt piros és rózsaszinű futórázsák boritják, most az eső a szirmokat leverte a földre, csupa piros rózsszirom borit mindent...

 

Lélek hangja
irta klarensz

Hogy mondjak erre nemet neked?
hazudjak valami szépet ? , nem hiszem ,
a szavak kimondatlanul szebbek.
a lélek hangját hallgasd, az talán
megmondja neked az igazat.


Az igazság nekem is fáj, ha túlzás,
de csak egyszer, és hamar , mint a
gondolat továbbszáll, viszont a lelketlen
hazugság, az sokáig megmarad bennem.


Virágok és kertek, gyönyörü lenne,
ha te is ott lehetnél benne velem,
olyan szép , s elhinni nem lehet,
mert az csak képzelet lenne..

érted megteszem és kellemes a fülnek
zenéje, mint Bethovené, vizhagzik nekem,
o...hazudj valami szépet, én is elhiszem.
A napsütés szebb az esőnél nekem.

 

Téli mese
irta klarensz

Már három napja havazik szüntelen, megállás nélkül.Mindent fehér takaró borit, teljesen belepi már a szomszédos keritéseket is.Épp csak egy vékonyka ösvényt tudok eltakaritani magam előtt, hogy a kis nyulaimnak élelmet és friss vizet vihessek.
Apró kis nyomok jelzik az éjszakai látogatókat, a szomszédék macskája is megjárta már az utat, elbujt egerek után vadászva, aztán a cinkék és verebek apró kis nyomai a hóban, csodás látvány, hogy mennyi élőlény ténykedik , amig mi begubózunk a meleg szobáinkba.
Ahogyan rakom egymás után a lábaimat , hangosan roppan a hó a talpam alatt, olyan frissesség érzése tölt el, mert üde és puha az egész hótakaró.
A sürü havazásban alig látni, viszont megyek , mert engem várnak.Csodaszép bundájuk , és fényes lett a télen.Kétlábra állnak , a ketrecükben, mozog a kis bajszuk, úgy várják a finom zabot és répát, kutyám kissé féltékenyen sirdogál, pedig mindig ő következik utánuk, persze, hogy elkisér, előttem szalad, és vissza-vissza néz , amint követem őt. Nyitom a ketrec ajtaját és megsimogatom a hófehér bundájukat , hálásan és csillogó szemmel néznek rám, Beadom az ételüket , mohón nekilátnak enni.
Egy kis ideig nézem amint jóizüen esznek,aztán még szétnézek a csillogó fehér havon, visszatükröződik a nap rajta, és behúnyom a szemem annyira elvakit. Csodálom a természet eme ritka szépségét.
Tudom , hogy ez a nagy hó hideget hoz maga után, irdatlan nagy és kegyetelen hideget, de addig is örülök ennek a csodás fehér , meleg hótakarónak,ami ezerszeresen veri vissza a nap csillogását.

 

Mélyen álmodok még, valami édes menekülésból...
...amikor egy jól ismert dal ébreszt a álmomból. Másodpercek alatt szertefoszlik álmom, már semmire sem emlékszem, szemem még behúnyva , amikor rájövök, hogy az ébresztőm szól. Hallkra állitottam az este , lassan nyújtózkodom, félig kinyitom szemem,kinyújtom kezem a takaró alól és lassan kitapogatom a félhomályban azt a fránya telefont.
Későn feküdtem le az este és még nagyon álmos vagyok, de csak valahogy kezembe akad és lenyomom a zaj okozóját, fejemben az motoszkál, hogy ma este elhatározom hogy korán fekszem, mert pihentem akarok kelni holnap.
Kissé már ismét viszabóbiskoltam, amikor újból szól a dallam, lejárt a szundi ideje is. Kelletlenül és kócosan felkelek, az ablakohoz megyek és kipillantok, még alig virrad,kevésbé lehet látni embereket az utcán, az autók már elindultak. Kezem a hideg fütőtestre teszem , jól esik , mert felébreszti a tudatomat, hogy be kell gyújtani a kazánba valakinek. Kis testmozgás, jobb és bal körözés, kis ugrálás jól esik, a vérkeringés is felgyorsul, ...már jöhet egy pohár citromos viz. Bemegyek a konyhába elkeverem a vizemet egy kis citromot dobok belé,és nézem amint a hideg viz kipárásodik a pohár falán, lassan kortyolom és élvezem , amint átjár a finom citrom üdesége. Egy meleg kávé is jólesne, tehát vizet töltök és kávét a gépbe, ezalatt kimegyek mosakodni.Kissé langyos vizzel letusolok, máris jól indulhat a napom.Hagyom , hogy a viz teljesen átjárjon, végigfolyik rajtam, máris jobban érzem magamat. gyorsan száritkozom, egy kis kence-fice megy ide-oda, de nincsen már sok időm, készülnöm kell.
Bekapcsolom a tv-t és a hirekre állitom, kissé barangolok a csatornákon, amig egyiken megállok és amig iszom a kávémat , a friss hirekkel is témába teszem magamat. Semmi különös, Ukrajna továbbra is a polgárháború szélén, Szocsiban folynak a versenyek, a románoknál , meg a politikusok egymást marják, a magyar adókon, pedig a tegnapi ismétlések folynak, Borbás Marcsi éppen kárászt készit.Sok hagymával, megfüszerezve, paradicsomosan, és 3 napra kitenni a hidegbe, amig a csontok , a gerinc is megpuhul teljesen, nagyon ümmögnek, hogy milyen finom ...??? hát nem tudom , nem vagyok halfogyasztó.
Brrrr...kiráz a hideg, meg nem enném, pedig tudom, hogy egészséges a hal,de én nem nagyon szeretem.
Még annyi időm marad, hogy gyorsan magamra kapjam a ruháimat, és neki induljak a zimankós utcának,Egy újabb napnak, és hosszú még a dél...hajaj.
Holnap minden ugyanigy kezdődik előlről.

 

Zene a fülemnek
irta klarensz


Jeget teszek a poharamba és kevés gint töltök rá, egy kis citrommal izesitem, és nézem , ahogyan szépen kivilágosodik a szine.
Most zenét hallgatni van kedvem ,mit is válasszak? Pörgőset, vagy csak andalitó és szines dallamokat, vagy csak csendes háttér gitárzenét?
Utóbbi mellett döntök, leülök, kénylmesen hátradölök, kortyolok egyet az italomból és átengedem magam a zenének.
Olyan jó elmélyülni a dallamokban, és érezni amint magával ragad, testem is átveszi lassan a ritmust.behúnyom a szemem és magam előtt látom , amint az énekes pengeti a gitárját, lassan váltja az újjait a húrokon, amelyek megfeszülnek és aztán engedemsen kiadják a megfelelő gyönyörü hangokat.
Gyönyörü a gitármuzsika, andalitó és egyben olyan pezsditő is , a régi zenészek jutnak eszembe, amikor még csak zongora, gitár kiséret is elérte azt , hogy mindenki rájuk figyeljen , és kissé megpihenhettek a mindennapi rohanásban.

szivesen hallgatom ezt is :

[video=youtube;HaZgZJrJmdk]http://www.youtube.com/watch?v=HaZgZJrJmdk&list=PLF1B6873259BB457F&index=2[/video]

 

Délutáni gondolatok
klarensztől

Sötét és nehéz felhők gyültek össze a város fölé.Úgy , mintha a semmiből jelentek volna meg, mert nemrég még ragyogott a nap, igen melegen sütött, pedig most készült valami a levegőben.
A felhők mintha beburkolnák az embereket is, olyan alacsonyan vannak, mintha a saját lekünkből szakitottak volna , oda fel a magasba őket.
Mindenki fázósan és sietősen igyekszik a munkából , bevásárolni , és gyorsan behúzódni a meleg kuckókba.
Nemrég érkeztem haza, didergésen , bőralámászó hidegből. Amint az ebédemet melegitem a meleg nyárra gondolok.
Kinézek újból , nemsokára szemerkélni kezd, félek , hogy reggelre havazás lsz belőle , hosszú még a tél előttünk.
Február hol a nyár? Kérdezem...

 

Tavaszvárás

klarensztől

Csodálatosan kék az ég és kevés felhő boritja , mintha az egyre erősödő napsugarak az embert is felviditanák.Ébred a természet , lassan repkednek a kis szines lepkék, virágról virágra repül egy kis méhecske, halk zümmögés van a levegőben, és az ébredő természet illatát érzem a levegőben. Állok a napsütésben , amint a kibújó hóvirágban gyönyörködök , és kis lógó fejecskéjét nézem odaugrik a kiskutyám, és mielőtt rászólnék, máris gyorsan leharapja a kisvirág fejét. Még bosszankodni sem tudok, mert csak megmosolygom , hiszen olyan akár egy kisgyerek, csak látja, hogy mit nézek és rögtön ott ugrál a nyomomban.
Mancsait rámrakja és fejét mozgatva játszani hiv, kissé lecsapja magát a földre , elnyúlik , felemeli a talpacskáit és apró kis vakkanásokkal jelzi, hogy dédelgetésre vágyik.
Mosolyt csal ajkamra és persze masszirozm a hasát, és még a lába is beleremeg, annyira imádja.
De nekem is mennem kell, hiába a szépidő és kiskutyám , csodás virágok,mert várnak a kapuban a barátok , egy kis tavaszi városnéző sétára, azt pedig nem hagynám ki semmiképpen.
Leül a kapu mellé a kutyus és ott várakozik türelmesen, szunyókálva a napon , amig haza nem érkezek, és aztán farok csóválva boldog urgándozással üdvözölni fog.

 

klarensz


Tavasz




Nézem amint ébred a természet tavasszal
akár a lélek , amint felébred
a kisvirágok lassan kibújnak és kinyilnak
indul egy gyönyörü új kaland.


Vágyak szállnak a levegőben , akár a madarak
boldogság keresi a társát, talán megleli
kis madarat röptében nem engedi
édes és tiszta kis szerelem kell neki.


megtalál és megérint , csókot int.
kezével simogat és intve hiv,
örömöt találni együtt indulni
mert szeretve lenni nagy kincs.