A sakkozás két nagy világbajnoka, Mihail Tal és Robert Fischer emlékére Moszkvában és Reykjavíkban rendeznek versenyt. Az orosz fővárosban rapid, majd villámtornán csatáznak a sakkvilág ászai. Reykjavíkban a hagyományos nyílt verseny viseli Fischer nevét. A rajtlistát Rapport Richárd vezeti, aki a legújabb világranglistán kilenc helyezést javítva a 33., legfiatalabb nagymesterünk, Gledura Benjámin a juniorok között az ötödik. Moszkvában március 2. és 5. között rendezik meg a XI. Mihail Tal emlékversenyt. A sakkozás nyolcadik világbajnokára rapid, majd villámversennyel emlékeznek. A tízfős mezőnyből négyen a Berlinben március 10-én kezdődő világbajnok-jelölti döntő főpróbaként is tekinthetik a viadalt, az azerbajdzsáni Sahriyar Mamedgyarov, az orosz exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik, az orosz Alekszandr Griscsuk és Szergej Karjakin a világbajnoki kihívói jogért indul majd harcba. Az orosz fővárosban címvédőként az orosz Jan Nepomnjacsij játszik, az indiai exvilágbajnok Viswanathan Anand, az amerikai Hikaru Nakamura, az izraeli Borisz Gelfand, az orosz Peter Szvidler és Daniil Dubov csatázik még. Mihail Tal, a sakkozás nyolcadik világbajnoka a sakktörténelem egyik legszínesebb egyénisége volt. Mindenáron támadásra törekvése, lenyűgöző kombinációi, káprázatos taktikai megoldásai hihetetlenül népszerűvé tették a sakkrajongók körében. Ellenfelei rettegték váratlan megoldásait, Tal játékával újjászületett a romantikus sakkiskola. Rigában 1936. november 11-én született, viszonylag későn, 10 éves korában tanult meg sakkozni, hét évvel később már lett bajnoki címet szerzett. 1957-ben megnyerte a szovjet bajnokságot, rendkívül agresszív stílusa, intuitív kombinációi ellen riválisai nem találtak ellenszert. Egy évvel később megvédte bajnoki címét, és jogot szerzett a világbajnoki zónaközi döntőben való indulásra, Portorozsban szenzációs győzelmet aratott. Az 1958-as müncheni sakkolimpián 15 partijából 13,5 pontot szerzett. Mihail Tal (balra) és Borisz Szpasszkij (jobbra) játszmájaForrás: RIA Novosti/RIA Novosti/Eduard Pesov Az 1959-es világbajnok-jelölti tornán folytatta sikerszériáját, a nyolc résztvevős, négyfordulós viadalon Paul Keresz előtt másfél pontos előnnyel nyert, és Mihail Botvinnik kihívója lett. Érdekes statisztika, hogy Tal a 28 játszmából 15-ben áldozott gyalogot, vagy tisztet, és 11-szer nyert három vereség mellett. Egy évvel később már a sakktörténelem legfiatalabb világbajnokaként ünnepelték, 12,5-8,5-re nyert Botvinnik ellen, majd megrendült egészségi állapotában a visszavágó mérkőzésen 13-8-ra kikapott. Világbajnoki címének elvesztése még többször kiharcolta a világbajnok-jelölti titulust. 1965-ben Portisch Lajost 5,5-2,5-re győzte le, majd a dán Bent Larsennek is fejet kellett hajtania, Borisz Szpasszkijtól kapott ki a döntőben. Három évvel később Viktor Korcsnoj állította őt meg, 1980-ban Lev Polugajevszkjtől szenvedett vereséget. Mihail Tal töri a fejétForrás: RIA Novosti/Donskoy Dmitryi Hatszor nyert szovjet bajnokságot (1957, 1958, 1967, 1972, 1974 és 1978). Sorozatban nyerte a nagy tornákat, pályafutása egyik legnagyobb sikereként 1979-ben Anatolij Karpovval holtversenyben győzött a montreali tornán, de még számtalan remek eredményt könyvelhetett el. Nyolcszor volt tagja az olimpiai bajnok szovjet csapatnak, tábláján szinte kivétel nélkül a legjobb egyéni eredményt érte el. Hat alkalommal az Európa-bajnoki címet elért szovjet együttesben szerepelt. Az 1970-es és az 1984-es Szovjetunió-Világválogatott mérkőzésen is játszott. Zsenialitására jellemző, hogy legmagasabb Élő-pontszámát, a 2705-öt 44 éves korában érte el. Imádta a sakkot, önpusztító tempóban élt, nehéz versenyparti után is képes volt egész éjszakákat végigjátszani, szeretett időelőnyt adni, hogy aztán váratlan megoldásaval lenyűgözze rajongóit. Tündökölt, amíg egész pályafutását végigkísérő súlyos betegsége le nem győzte őt, 1992. június 29-én hunyt el. Reykjavíkban a hagyományos nyílt verseny az 1943. március 9-én született Robert Fischer emléke előtt tiszteleg. A sakkozás tizenegyedik világbajnoka Izlandon 2008. január 19-án hunyt el. A sakkvilág 1972-ben Izland fővárosára, Reykjavíkra figyelt. Már a Szpasszkij-Fischer világbajnoki döntő előzményei is óriási sajtóvisszhangot kaptak, hiszen az amerikai nagymester újabb és újabb követelésekkel állt elő. A szervezőkkel, a rendezőkkel vívott harca végigkísérte pályafutását, magasabb pénzdíjakért, jobb versenyzési körülményekért küzdött. Az "évszázad meccsének" titulált Robert Fischer (balra) - Borisz Szpasszkij (jobbra) összecsapásForrás: chessbase.com Fischer állandó összetűzéseinek gyümölcsét a későbbi nemzedék aratta le. Még mindig élénken él emlékezetünkben, hogy Fischer a világbajnoki döntő első partijában egy h2 gyalog könnyelmű leütése után bajba került, és el is vesztette a játszmát. A másodikra sor sem került, Szpasszkij játék nélkül nyert. A Szovjet Sakkszövetség határozott utasítása ellenére a szovjet világbajnok nem utazott el, elfogadta Fischer bocsánatkérését, a mérkőzést végül Fischer 12,5-8,5 arányban megnyerte, és elhódította a világbajnoki címet. A szovjet sakkiskola hegemóniáját megszakító bámulatos tehetségű sakkozó tizenöt évesen lett nagymester és 1959-ben már világbajnok-jelölti versenyen játszott. 1957-ben nyert először amerikai bajnokságot, bajnoki címet még hétszer szerzett, 1963-ban 11 partiból 11 győzelemmel. 1967-ben visszalépett a zónaközi döntőtől, holott ebben az esztendőben sikerek egész sorát érte el. Első lett Szkopjéban (13,5/17), Monte-Carlóban (7/9). Egy év múlva Netanyában 11,5 pontot gyűjtött 13 játszmából, Vinkovciban tizenegyet 13 partiból. 1970-ben kettős helyszínnel megrendezett tornán, Rovinj és Zágráb sakkrajongói ünnepelték, 13 pontot gyűjtött 17 játszmából, Buenos Airesben 15-öt szerzett 17 összecsapásából. Érdekesen kezdődött az 1970-es év, hiszen a belgrádi rendezők minden árat megadtak volna azért, hogy Fischer játsszon a Szovjetunió-Világválogatott tíztáblás, négyfordulós mérkőzésen. Bent Larsen azonban ragaszkodott az első táblához, végül Fischer elvállalta a meccset, és a második táblán 3-1-re legyőzte Tigran Petroszjant. Tigran Petroszjan (balra) és Robert Fischer (jobbra) partija a Szovjetunió-Világválogatott meccsenForrás: AFP/- Fischer a zónaközi döntőn csak Benkő Pál hathatós segítségével játszhatott, aki átadta neki indulási jogát. Palma de Mallorcán hatalmas fölénnyel, 3,5 pontos előnnyel lett első, világbajnok-jelölti páros mérkőzésen a szovjet Mark Tajmanovot és a dán Bent Larsent 6-0-ra, Petroszjant 6,5-2,5-re győzte le. Világelsőként nagy tervei voltak, meg akarta dönteni Lasker „uralkodásának" 27 éves rekordját, de Anatolij Karpov elleni világbajnoki döntőjére végül nem került sor, a lebonyolításra tett javaslatait a FIDE visszautasította. A dinamikus sakk képviselőjeként 10 győzelemig akarta játszani a meccset, 9-9-cel megőrizte volna címét. Fischer nem vett részt több versenyen, húsz év elteltével Jugoszláviában Szpasszkijjal mérkőzött meg, az ötmillió dollár díjazású páros mérkőzésen 17,5-12,5-re győzött, 30 játszmára volt szükség, hogy elérje a tíz győzelmet. Fischer nem tért vissza Amerikába, sokáig élt Magyarországon is. Lejárt amerikai útlevele miatt 2004 nyarán Japánban letartóztatták. A sakkvilág összefogott kiszabadításáért, az izlandi parlament soron kívül megszavazta állampolgársági kérvényét, és Fischer a szigetországban új életet kezdhetett. Az izlandiak joggal reménykedtek abban, hogy Fischer ismét bekapcsolódik a sakkozás vérkeringésébe. Sokkolta a sakkvilágot a hír, hogy a zseniális bajnok, a 64 kockás világ egyik legnagyobb egyénisége 2008. január 18-án elhunyt. Emlékét megőrzik fantasztikus játszmái, szemet-lelket gyönyörködtető kombinációi, káprázatos eredményei. Robert Fischer amerikai sakknagymester 30 évesenForrás: AFP/- A GAMMA szponzorálta nyílt verseny 230 fős rajtlistáját Rapport Richárd vezeti, legfiatalabb nagymesterünk, a 18 éves Gledura Benjámin a hetedik a rangsorban. A kilenc fordulós viadalon március 6-án játsszák az első partikat, március 9-én Fischer születésének 75. évfordulójára Fischer Random Chess viadalt szerveznek, 14-én ér véget a torna. A világranglistán kilenc helyezést javító Rapport remekelt Gibraltáron, második lett, csak a rájátszáson kapott ki Levon Aronjantól. A Bundesligában utolsó partijában remizett az indiai exvilágbajnok Viswanathan Ananddal. A Trasewise viadalon Gledura is szép sikert ért el, 13 Élő-pontot gyűjtött, a juniorok világranglistáján az ötödik. A rajtlista élcsoportja: Rapport Richárd (magyar, 2715) Pavel Eljanov (ukrán, 2713) Gata Kamsky (amerikai, 2677) Adhiban B. (indiai, 2650) Ahmed Adly (egyiptomi, 2643) Erwin L'Ami (holland, 2634) Gledura Benjámin (magyar, 2632) A Nemzetközi Sakkszövetség megjelentette a március 1-től érvényes, az Élő-pontok alapján összeállított világranglistáit. A legjobbak sorrendjében minimális változások történtek, a gibraltári Tradewise nyílt verseny és a Bundesliga két fordulója befolyásolta a pontszámokat. a norvég világbajnok Magnus Carlsen növelte előnyét, az azerbajdzsáni Sahriyar Mamedgyarov pontveszteség ellenére is megőrizte második helyét, és a berlini világbajnok-jelölti döntőn vezeti majd a rajtlistát. Az élcsoport állása: 1.Magnus Carlsen (norvég) 2843 2. Sahriyar Mamedgyarov (azerbajdzsáni) 2809 (- 5) 3. Vlagyimir Kramnyik (orosz) 2800 4. Wesley So (amerikai) 2799 5. Levon Aronjan (örmény) 2794 (- 3) 6. Maxime Vachier-Lagrave (francia) 2789 (- 4) 7. Hikaru Nakamura (amerikai) 2787 (+ 6) 8. Fabiano Caruana (amerikai) 2784 9. Anish Giri (holland) 2777 10. Viswanathan Anand (indiai) 2776 (- 3) 11. Ding Liren (kínai) 2769 12. Alekszandr Griscsuk (orosz) 2767 13. Szergej Karjakin (orosz) 2763 14. Peter Szvidler (orosz) 2760 15. Yu Yangyi (kínai) 2760 ... 33. Rapport Richárd (magyar) 2715 (+ 12) 49. Almási Zoltán (magyar) 2696 (+ 7) 52. Lékó Péter (magyar) 2691 (- 1) Let's block ads! (Why?) Forrás...
