Járdán bringázni nemcsak szabálytalan, de veszélyes is. Részegen nem szabad tekerni, egyirányú utcába szemből csak akkor hajthatunk be, ha a tábla engedi. A KRESZ-t be kell tartani, de minimum ismerni kell. Sok jó tanács városi bringásoknak. A bicikli ideális jármű a városi közlekedésben. Nem foglal sok helyet, gyorsabb, mint a gyaloglás, olcsóbb, mint az autó, és kényelmesebb, mint a BKV. Környezetbarát, egészséges és remek kikapcsolódás. Tudjuk, kerékpárral nem lehet öltönyben és mínusz tíz fokos hófúvásban zongorát szállítani; ha nem is használható mindig és mindenkor, azért nem érdemes teljesen lemondani róla. Az utóbbi években robbanásszerűen megnőtt a bringások száma a városokban, összeszedtük, mik azok a dolgok, amiket érdemes szem előtt tartani, ha nagyvárosban ülünk nyeregbe. A járda a gyalogosoké A biciklisek nagy része a járdát használja, pedig a járda a gyalogosoké. Ugyan a bicikli sem nem olyan gyors, sem nem olyan nagy vagy nehéz, mint egy autó, azért bringával is lehet csontot törni. Arról nem beszélve, hogy a járdán közlekedő bringások állandó stresszforrást jelentenek a gyalogosok számára. A járdán az emberek sétálnak, nézelődnek, nincsenek felkészülve arra, hogy biciklisek elől kell félreugrálni. A KRESZ tiltja a járdán kerékpározást, a rendőrök a szabálytalankodókat megbírságolhatják, bár jellemzően nem szokták. A járda veszélyes A járdán bringázók gyakran érvelnek azzal, hogy nem mernek az úttesten biciklizni, mert félnek az autóktól. Néha valóban félelmetes lehet az úttesten 50-nel (vagy gyorsabban) haladó kocsik mellett tekerni, mégis, a kerékpáros valójában sokkal nagyobb biztonságban van az úttesten, mint a járdán. A legtöbb bringást kereszteződésben ütik el, az autóvezetők csak a járdáról lelépő gyalogosokra számítanak, a sokkal gyorsabb biciklisekre nem. A járdán haladó kerékpáros sokszor takarásból, fák, bokrok, hirdetőoszlop mögül bukkan elő, a közlekedők nem látják egymást, nem tudják megadni az elsőbbséget vagy elkerülni a balesetet. Ne feledjük a közlekedés első alapszabályát: amit nem látunk, azt nem tudjuk kikerülni. Sárga festék Budapesten a kerékpáros úthálózat jelentős részét nagyon rosszul alakították ki. Általános megoldás, hogy a szakemberek terveztek egy sárga csíkot a járdára, az egyik oldalára rámutattak, és elnevezték bicikliútnak. Gyakran még a csíkon is spóroltak, csak piktogramot festettek. A sárga festékes konstrukció neve gyalog- és kerékpárút, fontos megkülönböztetni a kerékpársávtól és a kerékpáros nyomtól, mert azok az úttesten vannak. Egy kis sárga festéktől a járda még járda marad, gyalogosokkal és veszélyes kereszteződésekkel. Saját magunk és minden más közlekedő biztonsága és nyugalma érdekében gyalog- és kerékpárúton úgy tekerjünk, mintha járdán lennénk! Ez bizony járda, hiába a sárga festék. Galéria a jó és rossz közlekedési megoldásokról a képre kattintva nyílik. Forrás: Origo Kötelező használni A hatályos KRESZ szerint, ha az úttesttel párhuzamosan fut bármilyen kerékpáros infrastruktúra, akkor a biciklis azt köteles használni. Ha már eléggé rutinosak vagyunk a forgalomban, akkor érdemes olyan útvonalat választanunk, ahol nem kényszerülünk kerékpárútra, illetve ahol biztosan nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy magyarázkodnunk kell a rendőrnek, miért nem használjuk a bringautat. Jó hír viszont, hogy egyre kevesebb gyalog- és kerékpárutat jelölnek ki Budapesten, az utóbbi években jellemzően sávok és nyomok létesülnek. A szabályt be kell tartani A szabályokat be kell tartani, de minimum ismerni kell őket. A KRESZ sok szempontból elavult, túlságosan bonyolult, és gyakran nem veszi figyelembe a kerékpáros közlekedés sajátosságait. Viszont alapvetően minden közlekedő abból indul ki, hogy a többiek ismerik a szabályokat, és számít erre. Persze nem kell kívülről fújni az egész KRESZ-t, biciklivel az alapvető szabályok, táblák és útburkolati jelek ismeretében már biztonságosan tudunk közlekedni. Szemből nem megy Az egyik fontos szabály, amit sokan mind a mai napig rosszul ismernek, az egyirányú utcákra vonatkozik. Ezekbe ellentétes irányból biciklivel sem lehet behajtani, kivéve, ha azt az adott területen táblával engedélyezik. Ha egy utca csak kerékpárral kétirányú, akkor minden kereszteződésében vannak figyelmeztető táblák az utcát keresztező forgalomnak. Egyirányú utcába szemből csak akkor szabad behajtani, ha ilyen kiegészítő tábla engedélyezi. Galéria a fontosabb táblákról a képre kattintva nyílik. Forrás: Origo Részegen sem megy A másik elterjedt tévképzet a zéró tolerancia megszüntetése óta, hogy bringázni részegen is lehet forgalomban. Egyrészt nem lehet, az alkohol enyhén szólva rossz hatással van az egyensúlyérzékre és a reakcióidőre. Másrészt nem szabad – a KRESZ ugyan nem szabályozza, mekkora véralkohol-szint fölött tilos biciklire ülni, viszont az intézkedő rendőrnek joga van eldönteni, hogy a bringás járművezetésre alkalmas állapotban van-e. Bringával busz ellen Buszsávban tilos kerékpározni, ha nincs kijelölve kerékpárút, akkor a buszsávtól balra, a legkülső forgalmi sávban kell tekerni. Adrenalinfüggőknek pompás élmény, amikor az ember jobb könyöke mellett a 7-es busz, a bal mellett pedig egy autó száguld el 50-nel – de nem éppen életbiztosítás. A buszsávos utakat (például a Rákóczi utat) ezért inkább igyekezzünk elkerülni. Busz és bringa egy sávban Más a helyzet, ha a buszsáv elég széles ahhoz, hogy elférjen egymás mellett a busz és a biciklis, például a Bajcsy-Zsilinszky úton: ha felfestés engedi, akkor mehetünk a buszsávban. Arra azonban figyeljünk, hogy a megállóból kiálló busznak elsőbbsége van, el kell engedni. Úgy általában nem érdemes a buszokkal versenyezni, csak ha nagyon gyorsak vagyunk, és biztosan nem tartjuk fel őket. Kinek van elsőbbsége? Ami az elsőbbséget illeti, azt bizony muszáj megadni, különben balesetet okozhatunk, amivel karosszéria híján valószínűleg mi járunk a legrosszabbul. Ha pedig nekünk van elsőbbségünk, akkor élni kell vele, különben fölöslegesen feltartjuk a forgalmat. Az udvariasság természetesen mindenkinek jólesik, de azért nem kell túlzásba vinni. De mikor, kinek van elsőbbsége? A gyalogosnak zebrán mindig. Ha a zebra közelében áll, akkor át akar kelni, el kell engedni. A magyar közlekedési kultúra egyik legnagyobb rákfenéje, hogy a gépesített közlekedők (járműtől függetlenül) spórolnak a fékkel, és nem foglalkoznak a zebrával. Macisajt A főútvonalon haladó járműnek elsőbbsége van a keresztutcákból érkezőkkel szemben; ha főútvonalon tekerünk, a keresztező utcáknak elsőbbségadás kötelező táblájuk (macisajtnak is hívják az alakja miatt: feje tetején álló piros szegélyű háromszög) vagy stoptáblájuk van, a kereszteződésekben nekünk van elsőbbségünk. Figyelni azért nem árt, régi axióma, hogy a gyakorlatban annak van elsőbbsége, akinek megadják. Ha macisajthoz vagy stoptáblához érkezünk, nekünk kell elsőbbséget adni a keresztező forgalomnak. Az ördög jobb és bal keze Egyenrangú kereszteződésről akkor beszélünk, ha az elsőbbségi viszonyokat lámpa, tábla vagy útburkolati jel nem szabályozza. Az ilyen kereszteződésekben a jobbkéz-szabály szerint kell eldönteni az elsőbbségi viszonyokat, ez sajnos sokak számára (jogosítvánnyal rendelkező sofőröket beleértve) valami egzotikus állatfajta, pedig annyira nem bonyolult: a kereszteződésben annak van elsőbbsége, aki hozzánk képest jobbról érkezik. Aki nekünk jobbra van, annak mi értelemszerűen balra vagyunk, tehát számítani fog arra, hogy elengedjük. A kereszteződésbe egymással szemben érkező közlekedőknél az az alapszabály, hogy mindig az egyenesen haladónak van elsőbbsége a kanyarodóval szemben (ha egyikük sem kanyarodik, akkor nincs semmi probléma). Jármű, az úton a helye Ha az autók között tekerünk, nagyon fontos, hogy kiszámíthatóak legyünk, ehhez egyenes vonalban kell haladnunk. Sok bringást vonz a mélység, ha kereszteződéshez érnek, vagy pár méterre eltűnnek mellőlük a parkoló autók, jobbra húzódnak. Aztán hirtelen balra mozdulnak, más szóval kifliznek, erre az autóvezetők gyakran nem számítanak. Ha bármilyen okból irányt változtatunk (például kátyút kerülünk, amit gyakran meg kell tennünk), fontos, hogy kitartott kézzel indexeljünk. Legjobb, ha gyorsan hátra is pillantunk, és meggyőződünk róla, hogy van helyünk és időnk végrehajtani a manővert. Ideális helyzet. A biciklis a forgalomban, az aszfalton kerékpáros nyom. Forrás: Origo Jobbra tarts 2010 előtt a KRESZ szoros jobbra tartást írt elő a kerékpárosoknak, akkor ezt feloldották. Vagyis jobbra ugyan kell tartani (nem lehet a belső sávban bringázni), de már nem kötelező az útpadkához vagy a parkoló kocsisorhoz tapadni. Érdemes is beljebb húzódni a külső sávban: könnyebb elkerülni a kátyúkat és a csatornafedeleket. Sok autóvezető nem hagy kellő oldaltávolságot, amikor biciklist előz, bár a helyzet egyre jobb, pár éve még sokkal gyakoribbak voltak a lecentizések. Ha kicsit beljebb húzódunk a sávban, a minket előző sofőrök nem fognak késztetést érezni arra, hogy sávon belül menjenek el mellettünk. Balra figyelj Mivel az úttest jobb szélén tekerünk, az autók jellemzően tőlünk balra helyezkednek el. Piros lámpánál most már előre lehet csorogni, de csak ha a kocsisor áll, és külön figyelemmel az esetleges kiszálló utasokra. Amúgy nem kell mindenáron erőltetni az előrecsorgást, két-három autót nem érdemes a pirosnál megelőzni, gyakorlatilag semmit nem nyerünk vele, az autósok viszont felhúzzák magukat, ha ugyanazt a biciklist 200 méteren belül négyszer kell megelőzniük. Ha kereszteződésnél a sávunkból egyenesen és jobbra lehet továbbhaladni, akkor mindig figyeljünk az előttünk/mellettünk haladó autóra, nem indexel-e jobbra. Sok autóvezető egyáltalán nem indexel jobbra kanyarodásnál (sem), vagy csak akkor pöccinti meg az indexet, amikor már tekeri a kormányt: némi óvatossággal és jól fejlett telepatikus képességgel időben tudunk fékezni. A megvalósult utópia: kerékpáros sáv a Kiskörúton. A jobbra kanyarodó autókra azért itt is kell figyelni. Forrás: Origo Nindzsák az éjszakában Muszáj még szót ejteni a világítás fontosságáról. Városban nem érdemes reflektort szerelni a kerékpárra, a legtöbb helyen a közvilágítás bőven elég ahhoz, hogy jól lássunk. Ahhoz viszont már nem, hogy minket is jól lássanak mások. Erre két darab 1000 forintos villogó már tökéletesen alkalmas, ráadásul most már legális is, korábban a bringákon csak folyamatos fényű lámpát volt szabad használni. Arra figyelni kell, hogy a lámpa valóban látható legyen, az egy LED-es, gombelemes szerkezetek csak arra jók, hogy legyen valami a bringán. Ha a lámpába ceruzaelem kell, akkor jó eséllyel megfelel a célnak. Amit ellophatnak… Sajnos, ami nincs lebetonozva, azt előbb-utóbb ellopják. Kerékpároknál az alapszabály szerint érdemes minimum a bringa árának 10 százalékát lakatra költeni. Ha a bicikli olcsó volt, akkor többet, egy valamire való Abus vagy Kryptonite U lakat 6000 forintnál kezdődik. Úgynevezett spirál és gerinclakatot nem érdemes venni, a tolvajok egy erősebb csípőfogóval fél perc alatt elvágják őket, igazán biztonságban csak akkor tudhatjuk a bringánkat, ha U lakatot vagy erős láncot használunk. Ha a biciklit kint hagyjuk az utcán, akkor a könnyen mozdítható tartozékokat vigyük magunkkal; ha a nyerget nem csavar, hanem gyorsbilincs fogja a vázba, akkor azt is. Nincsenek biztonságban a kerekek sem, ha gyorsbilinccsel rögzülnek; a legegyszerűbb, ha már a bringa megvásárlásánál arra törekszünk, hogy csak anyás csavarok legyenek a kerékpáron. Se részegen, se a járdán!
