Segítségre szorul – A bűnös Egy segélykérő telefonhívás zökkenti ki unalmából Jake Gyllenhaalt A bűnös (The Guilty) című dán film remake-jében. A Netflix Antoine Fuqua rendezővel karöltve mindent beleadott, hogy egy hatásos krimi-thriller szülessen, a tanulság viszont az, hogy a kevesebb néha több. Hollywood csillapíthatatlan éhsége új ötletek iránt odáig vezette a filmgyárat, hogy szomszédok ajtaján kopogtat sztorikért. Hívjuk kölcsönzésnek, ihletszerzésnek vagy egyenesen koppintásnak, az amerikai remake kikerülhetetlen jelenség. Egy már bizonyítottan jól működő formulát áthelyeznek tengerentúli kontextusba, megszórva pár hollywoodi szupersztárral és nyakon öntve egy rakás pénzzel. Manapság még inkább megszaporodtak a remake-ek, hisz a nagy stúdiók a bombabiztos jegyeladás érdekében szinte csak meglévő alapokra mernek építkezni. Így franchise-ok, folytatások és külföldi filmek adaptációinak tömkelege landol mozikban évente, amik aztán biztosan bevonzzák a közönséget. Ez nem jelenti azt, hogy nem születtek sikeres tengerentúli átdolgozások, példának okáért ott van A tégla Scorsese-től vagy A hivatal (The Office) amerikai verziója, melyek minimum vetekszenek alapanyagukkal a minőség szintjén. Viszont a legtöbb Amerikában készült remake-ről elmondható, hogy nem tudja megugrani az eredetit, és csak közepes másolatként marad meg emlékezetünkben. Hát ilyen a Netflix legújabb próbálkozása, Jake Gyllenhaal egyszemélyes showja, A bűnös is. Mint sok társánál, az ő esetében is elveszett valami az adaptáció során, amit aztán a hozzáadott érték nem tudott pótolni. Persze nem is lett volna könnyű feladat felülmúlni azt, amit a 2018-as A bűnös (Den skyldige) felmutatott. A dán filmkészítés egy újabb remekéről van szó, Gustav Möller rendezése egy egyszerű alapszituációval dolgozó, de elementáris erővel ható thriller. Az azonos című amerikai verzió átvette a sztorit: egy segélyhívó központ operátorának mozgalmas éjszakáját mutatja be. Joe (Jake Gyllenhaal) ideiglenesen diszpécserként dolgozó rendőr, aki már alig várja, hogy visszatérhessen a terepre. Az esti műszak egyhangúságát szokatlan segélyhívás szakítja meg: egy nőt elraboltak. Mit tehet ilyenkor egy egyszerű telefonos operátor? Joe nincs hozzászokva, hogy egy kis szobában ülve türelmesen várja, míg mások utánaerednek a tettesnek. A végletekig frusztrált férfi magánakcióba kezd, vakon tapogatózva az igazság után. Vakon, hisz csak a telefon másik végéről érkező hangok, zajok és információmorzsák segítségével tudja követni az egyre bonyolódó eseményeket. Az önjelölt megmentő szerepében tetszelgő magányos hős vállára eközben több teher is nehezedik, közelgő tárgyalása, magánéleti gondjai, sőt, fránya asztmája se hagyja nyugodni. Az egyhelyszínes, egyszereplős történet motorja természetesen Jake Gyllenhaal, aki mindent belead játékába. Az eredeti dán filmhez képest jócskán felcsavarták az intenzitást, és Gyllenhaal az összes létező emberi érzelmen keresztülmegy a játékidő másfél órájában, méghozzá látványosan. Ezt Maz Makhani operatőrnek köszönhetően a legelső sorból nézhetjük: az extrém közelikkel a színész legapróbb rezdüléseiről sem maradunk le. Hogy ettől árnyaltnak mondható-e az alakítás, abban nem vagyok biztos, szerencsére az idegbajos, mindenkivel üvöltöző rendőrről az aranyos kislányát ábrázoló háttérképének köszönhetően gyorsan kiderül, hogy amúgy rendes ember. Nem lehet ördögtől való dolog egy adaptációt az eredeti alkotással összehasonlítani. Hiszen a kritikus minden filmet egy elképzelt, elméleti síkon létező, jobb vagy épp rosszabb filmhez képest elemez. Mindenesetre úgy gondolom, hogy A bűnös, mint minden más remake, kihívta maga ellen a sorsot. Az ítélet pedig a következő: a hollywoodiasított, túldramatizált, felpörgetett adaptáció csak kullog az eredeti után. A gyors ütemű vágás miatt eltűnik a dán verziót jellemző lassú tehetetlenség és klausztrofóbia érzése. A megpakolt sztoriba nem fér bele a tétlen várakozás, a fojtogató csend, ami feszültséget szülne. Azt pedig, hogy a diszpécser min megy keresztül, a film az arcunkba tolja ahelyett, hogy finoman éreztetné. Egy remake-nek akkor van értelme, ha új kontextusában tud valami újat, valami mást mutatni az eredetihez képest. A bűnös esetében a kulturális makeover nem ért célba, a kaliforniai tűzvész például csak a háttérben megbúvó díszítő elem. Vicces módon a legamerikaibb benne az a zavaróan nem oda illő happy end, amit a végére illesztettek. Egy izgalmas netflixezés mellett azért egy másik előnye is lehet a filmnek: többen embert vezet vissza a dán verzióhoz. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/a-bunos-2021-kritika
