Sík Sándor (1889-1963) Kossuth-díjas költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár, akadémikus a 20. század legjelentősebb vallásos szellemű lírikusainak egyike. 1903-ban lépett be a piarista rendbe, 1910-től a váci, majd a budapesti piarista gimnáziumban tanított. 1911-ben Münchenben ismerkedett meg a cserkészmozgalommal, hazatérve a magyar cserkészet egyik alapítója, a Magyar Cserkészszövetség elnöke lett. Az első világháborúban tábori lelkész volt Péterváradon. 1919-ben tagja lett a Szent István Akadémiának, 1923-tól a Kisfaludy Társaságnak. 1930-tól a szegedi egyetemen tanított, kutatási területe a barokk korszak irodalma volt, az esztétika és a verstan. 1934-ben fejeződtek be az új magyar katolikus kántorkönyv, a Szent vagy, Uram munkálatai, amelynek szövegét egységesítette, részben pedig ő maga írta. Népszerű rádió előadó volt, magyar szentekről szóló sorozata könyvben is megjelent. 1943. május 2-án római katolikussá keresztelte Radnóti Miklóst a budapesti Szent István-bazilikában. Budapestre 1945-ben költözött vissza, az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnökeként dolgozott. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett. Irodalomtörténeti és esztétikai tárgyú művei is igen jelentősek. Sík Sándor: A napos hegy Sziklák között az én világom. A ködtakarta völgyfenéken Hallgatom a hegyek dalát. Verejtékezők sóhaját, Futó szellő felhozza nékem Csattogó csákányok zaját. Székelykő, ahol kétszer kel a nap. Csákányos, haragos karok, Mért töritek a szürke bércet? A fényes Élet ez a hegy, Ide nem vezet út, csak egy, Alulról ide sosem értek. Ez a hegy csak felül ad ércet. Ami nektek fáj, nekem is fáj, Éneketek az énekem. De szomorú a ti nótátok, Kétségbeesett könnyes átok Zokog belőle szüntelen, Napfénytelen, örömtelen. Testvérek, hívnak a hegyek, Szédületes szirti szerelmek, S a tűzzel-tüzes napsugár. Itt a villámok lelke jár, Itt a némák is dalra kelnek. A magasságok énekelnek.
