Sok pénz, kis sci-fi – A 3-test-probléma A Trónok harca alkotói, D.B. Weiss és David Benioff ott folytatták A 3-test-probléma (3 Body Problem) című sorozattal, ahol anno a Targaryenek történetét lezárták. És ez baj. Ki ne emlékezne a finálé felé közeledő Trónok harca évadról évadra hanyatló színvonalára? Mi is írtunk róla, hogyan lehetne megmenteni és hogy végül hogyan nem sikerült. Persze akkorra már a regényt olvasók nagy része elhagyta a sorozatot, a maradók meg már kíváncsiak voltak annyira a lezárásra, hogy gyengeség ide vagy oda, végignézzék a szériát. A 3-test-probléma legnagyobb problémája épp az, hogy már a felütése sem túl erős. Persze nem rossz, de azért egy dolgot nem árt rögtön az elején leszögezni: ez a sorozat egyáltalán nem a regény rajongóinak szól. Itt ugyanis szó sincs krimibe oltott hard sci-firől, sokkal inkább egy sci-fi mázzal leöntött krimiről. A sorozatban nem a tudományé, hanem a rejtélyé a főszerep. Szó sincs benne kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásról, atomot alkotó elemi részecskék tizenegy dimenziós kiterítéséről, de még a címadó háromtest-probléma felvázolásával sem fáradnak. Itt nem az elismert tudós és egyetemi professzor Wang Miao társalog Modival a keleti miszticizmussal kevert asztrofizikai nézeteiről, hanem a csipszet és alkoholos üdítőt gyártó Jack Rooney (a Trónok harca Samwell Tarlyjaként befutott John Bradley) pofozza fel Morus Tamást. Szóval nemcsak úgy amerikanizálták az eredetileg kínai történetet, hogy az egészet Angliába és Amerikába helyezték és a főhősök zömét nyugatiakra cserélték, hanem úgy is, hogy olykor már-már izzadságszagúan próbálták szórakoztatóbbra faragni azt. Ha azonban ezen túllépünk, és megpróbáljuk elfelejteni olvasmányélményünket – vagy ha egyáltalán nem olvastuk Cixin Liu remekművét –, akkor átadhatjuk magunkat A 3-test-probléma csavaros izgalmainak. A bizonyos tudósok szeme előtt megjelenő visszaszámlálás ugyanis érthetően kíváncsivá teszi a nézőt. A semmiből felbukkanó, de videofelvételeken rendszerint nem látszó fiatal nő jelenléte csak fokozza a kíváncsiságot. És hogy hogyan kapcsolódik mindez az 1960-as évek végi Kínában történtekhez, az már végképp a nagybetűs rejtély. És akkor még nem is beszéltünk a jelen technikai fejlettségén messze túlmutató virtuális valóság szemüvegről, mely valós érzeteket közvetít viselője agyába, vagy a mindent szétvágni képes nanoszálakról, vagy az Ítéletnap nevű titokzatos hajóról. Tehát rejtélyből jut bőven. Mint ahogy rejtély az is, hogy miért kellett az „oxfordi ötök”-re szabdalni az eredetileg egyetlen karakterrel történteket, ha ebből az egyikük (a már említett Bradley) szerepe csupán annyi, hogy káromkodva taplóskodik, a másikuké (Jovan Adepo) meg hogy két drogfogyasztás között komoly arccal előadja, hogy egykori éltanulóként még most is ő tudja megmondani a tutit és így tovább. Vagy hogy miért nem lehetett a regény kétségtelenül legjobban megírt karakterét, Shi nyomozót (Benedict Wong) legalább fele annyira tökösre megírni, mint a könyvben. És még sok ehhez hasonló kérdőjel merülhet fel az eredeti mű ismeretében A 3-test-probléma nézése közben. Hogy bejön-e a Netflix számítása, vagyis ezzel a sorozattal sikerül-e visszahódítani a sci-fire szomjazó, és azt másik streaming platformokon megtaláló nézőket, azt persze nem ezek az adaptációs eltérések fogják eldönteni. Sajnos A 3-test-problémán önmagában is érződik némi erőtlenség, ami miatt valószínűleg nem lesz akkora durranás, amekkorának szánták. A részenkénti 160 millió dolláros költségvetés persze érződik, ennyiből tisztességes iparosmunkát lehet letenni az asztalra. Víziót, egyéni látásmódot azonban úgy látszik, még mindig nem lehet vásárolni. A 3-test-probléma a Netflix kínálatában látható. 2024. március 28. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/a-3-test-problema-kritika
