Somogyvári Rudolf

A témát ebben részben 'Színészek Bemutatói' nonoka hozta létre. Ekkor: 2017. január 23..

  1. nonoka /

    Csatlakozott:
    2011. január 02.
    Hozzászólások:
    27,115
    Kapott lájkok:
    2,448
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Somogyvári Rudolf, Skoda Rezső színész

    Született:
    1916. november 30. Budapest, Magyarország
    Elhunyt:
    1976. szeptember 27. Budapest, Magyarország



    Főbb színházi szerepei:

    Babel: Alkony - Benya Krik
    Babel: Mária - Dimsic
    Bahr: Joséphine - mint fiatal Napoleon
    Frisch: Andorra - Tanító
    Goethe: Tasso - Antonio
    Csurka István: Eredeti helyszín - Böröcker
    Gorkij: Barbárok - Ciganov
    Gyurkovics Tibor: Az öreg - Kelemen
    Gyurkovics Tibor: Nagyvizit - Cziegler
    Hugo: Ruy Blas - Ruy Blas
    Jókai Mór - Földes Mihály: A kőszívű ember fiai - Baradlay Jenő
    Maugham: Színház - Igazgató
    Mrozek: Nyílt tengeren - Középső hajótörött
    Mrozek: Károly - Nagypapa
    Molnár Ferenc: Játék a kastélyban - Almády
    Móricz: Csibe - Gróf
    O'Neill: Eljő a jeges - Cecil Lewis
    Örkény I.: Tóték - Őrnagy
    Petőfi: Tigris és hiéna - II. Béla
    Rostand: A sasfiók - címszerep
    Sartre: Az ördög és a jóisten - Heinrich
    Schiller: Don Carlos - Don Carlos
    Shakespeare: II. Richárd - II. Richárd
    Shakespeare: Hamlet - Hamlet
    Shakespeare: Antonius és Cleopatra - Agrippa
    Zilahy Lajos: Szűz és gödölye - Sándorka
    Tolsztoj - Gyurkovics: Kreutzer szonáta - Pozdvicsev



    Filmszerepek:

    Volt egyszer egy színház (1977) TV film - Kubinyi Árpád
    A zöldköves gyűrű, (1977) TV-film
    Fekete gyémántok (1976) TV film - Sondersheim báró
    Kántor (1976) TV Sorozatban
    Köznapi legenda (1976) TV film szinkronhang
    Gilgames (1975) TV film
    Őszi versenyek (1975) TV film - Parkőr
    Pokol - Inferno (1974) TV film
    Gulliver a törpék országában (1974) TV film
    Isteni Színjáték - Pokol (1974) TV film
    III. Béla (1974) TV film
    Kérem a következőt! (1974) TV Rajzfilmsorozat - hang
    A Mézga család különös kalandjai (1974) TV Sorozat - MZ/X hangja
    Csínom Palkó (1973)
    És mégis mozog a föld (1973) TV film
    Lyuk az életrajzon (1973) TV film
    Gőzfürdő (1973) TV film
    Szeptember végén (1973) TV film
    Bob herceg (1972)
    Számadás kora (1972) TV film
    Emberrablás magyar módra (1972) - Főmérnök
    Fuss, hogy utolérjenek! (1972) - Herbert
    Villa a lídón (1971) - Jerry, amerikai magándetektív
    Széchenyi meggyilkoltatása (1971) TV film
    A doveri út (1971) TV film
    Mérsékelt égöv (1970)
    Üvegkalitka (1970) TV film
    Talpig úriasszony (1970) TV film
    Lujzi (1970) TV film
    Az utolsó ítélet (1970) TV film
    Őrjárat az égen 1.- 4. Rész (1969-70) TV filmsorozat - Sziráki (3.-4. Epizódban)
    Kereszt utak a szerelemben (1969) TV film
    Mi történt a Bank-gasséban? (1969) TV film
    Medve (1969) TV rövidfilm
    Olykor a hegedűk is (1969) TV film
    Pásztoróra (1969) TV rövidfilm
    Az írnok kálváriája (1969) TV film
    Az ember tragédiája (1969) TV film
    Történelmi magánügyek (1969)
    Egri csillagok I.-II. (1968) - Hegedűs István
    Élő Antigoné (1968) TV film
    Iphigenia Auliszban (1968) TV film
    Holdudvar (1968)
    Három találkozás (1968) TV film
    Wengraf (1968) TV film
    Irány: Mexikó! (1968) TV film
    Fiúk a térről (1967)
    A százegyedik szenátor I.-II.-III. rész (1967) TV film - Andrew Robertson
    Egy szerelem három éjszakája (1967)
    Édes és keserű (1966)
    Viharban (1966)
    Az igazságtevő (1966) TV film
    Közbejött apróság (1966) TV film
    Vidám vasárnap (1966) TV film
    Sellő a pecsétgyűrűn 1.-2. (1966) TV film
    Oly korban éltünk 1.-5. Rész (1966-67) TV film
    Fény a redőny mögött (1965)
    Szegénylegények (1965)
    Amerikából jöttem (1965) TV film
    Vizivárosi nyár 1.-3. Rész (1964) TV film
    A Sinecor-ügy (1964) TV film
    Viharban (1964) TV film
    Négyszemközt (1964) TV film
    Már nem olyan időket élünk (1964) TV film
    A kőszívű ember fiai I.-II. rész (1964)
    Sorompó (1959) rövidfilm
    Csigalépcső (1957) - Benkő
    Hannibál tanár úr (1956) - Vidrozsil
    Csodacsatár (1956)
    Szakadék (1956) - Jegyző
    Gázolás (1955) - Legéndi Antal
    Budapesti tavasz (1955)
    Különös ismertetőjel (1955) - Szőke Lexi, címszerep
    Fel a fejjel! (1954)
    Föltámadott a tenger I.-II. rész (1953)
    A harag napja (1953)
    Rákóczi hadnagya (1953) - Osztrák császár
    Lelki klinika (1941)
    Pénz áll a házhoz (1939) - Molnár Lajos
    Két fogoly (1937)
    Viki (1937) - Kálmán, Hadházy fia
    A kőszívű ember fiai (1937) - Baradlay Jenő


    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]



    Életrajza:

    Adatok:

    1937 - Országos Színészegyesület Színészképző iskoláján végez
    1938 - 1940 - Magyar Színház tagja
    1939-1942 - Pécs, Miskolc, Debrecen, Kassa, Szeged
    1942 - behívják katonának
    1945 - kora tavasszal hadifogságba esik, Kiev körzetében
    1945-1949 hadifogság, tábori színházat szervez
    1949- szabadon engedik, hazatérhet
    1949 - 1960 a Vidám, az Úttörő, és a Petőfi színházak tagja
    1960 - 1963 szolnoki Szigligeti Színház tagja
    1962 - megházasodik
    1963-1969 Thália Színház
    1969-1976 Vígszínház művésze
    1976 halála


    Életútja részletesebben

    A család

    Édesapja Skoda, később Somogyvári Rudolf (1882-1955), édesanyja Ott Terézia. Édesanyja az, aki támogatja később fia színészi pályáját, szemben édesapjával. "... katona-családból származom. Családomban az egyetlen, aki színészi pályára lép." Mint tisztes budai polgári család gyerekeke végzi iskoláit. Sokat és jól rajzol gyerekkorában, elmélyült, nem igazán csapatjátékban résztvevő gyerekként ismerik, amolyan magának való, szemlélődő, és a kissé gátlásos ifjúsága rányomja bélyegét szinte az egész életére.

    Gyerekkor

    Befelé forduló alkat, titkon festőművésznek készül, de talán épp ezért lesz színész, mert erre az időszakra levetheti mindezen magánviselt, szorongásos jegyeket. "Az a három óra a színpadon a legbiztosabb. Lemegy a függöny, és az ember mehet vissza az életbe félni" - mondogatja gyakran másoknak. Gimnáziumi évei során számos sportnak hódol, ami a későbbi "jó megjelenésének" a záloga lesz. "...sokat sportoltam. Eveztem, úsztam, sőt az ökölvívást addig folytattam, amíg egy napon a felismerhetetlenségig összeverve, kék-zöld foltos arccal hazatértemkor édesanyám így fogad: - Kit keres? Nem ismert meg."

    Kezdetek

    1937-ben az Országos Színészegyesület Színészképző iskolájának elvégzése után a Magyar Színházhoz kerül. Az akadémiai évei során felveszi a Somogyvári Rudolf nevet. Első jelentősebb szerepét, Sándorkát, utolsó éves akadémistaként játssza Zilahy Lajos: "A szűz és a gödölye" c. darabjában. A megfelelő főszereplőre hosszas keresgélés után bukkannak rá, és személyének kiválasztásával még maga Zilahy is egyetértett. Pályakezdő színészként olyan partnerekkel játszhat, mint: Makay Margit, Törzs Jenő, Titkos Ilona, Pethes Ferenc, Bilicsi Tivadar. Zilahy kívánságára Miskolcon játsszák az ősbemutatót, ahol Somogyvári egy csapásra népszerűséget szerez, mind a közönség, mind pedig a kollégák között, a budapesti premier alkalmával pedig főváros-szerte ünneplik. Kellemes, elegáns megjelenése, feszes játéka, hamar meghódítja az ifjú női néző-szíveket, ugyanakkor szellemes, tisztelettudó, és végtelenül barátságos modora kapcsán a kollégák is gyorsan és hamar elfogadták az ifjú kezdőt.
    A Zilahy darab eljátszásának hatására, az akadémia elvégzését követően, egy évadra szerződteti a Magyar Színház, majd azt követően a Belvárosi Színházban játszhat.

    Néhány évad vidéken

    "... Vidéken vitéz Bánky Róbert és Kardos Géza színházában játszottam és a legváltozatosabb szerepkört töltöttem be. Érdekesebb vidéki szerepem volt a "Szép az élet", a "Boldoggá teszlek" és a "Makrancos hölgy" sok sikert elért darabokban..." többévnyi vidéki élet egy-egy stációja: Pécs, Miskolc, Debrecen, Kassa, huzamosabb ideig Szeged. 1942-től újra Budapesten, az Andrássy úti Színházban játszik. Közben katonai-szolgálatra vidékre szólítja a sorsa, ahol "... voltam páncélos, légvédelmi tüzér, utász." Emiatt Budapesten nem játszhat, csak miután az alapkiképzésen átesett, kerülhet vissza színpadra, az Andrássy úti Színházba, amelynek már korábban is szerződött tagja, csak katonai szolgálata menti fel a szerepei alól. Itt Vaszary igazgató az "Egy nap a világ" című darabból kilépett Páger Antal szerepét, a neki oly testhezálló, - páncélos főhadnagy - szerepét osztja rá Somogyvárira. Némi elfogódottsággal veszi át a nagy előd jelmezeit, de partnere Muráti Lili hamar feledteti vele a szorongások forrását jelentő megfelelni vágyását.

    Az Andrássy Színházban

    1943 októberében Csortos Gyulával játszik a Hermann Bahr: "Joséphine" darabban, ahol a francia forradalom előtti, fiatal Napóleont alakítja. Csortos neheztel, hogy egy "zöldfülű fajankót" akasztanak a nyakába, egy sajtónyilatkozatában nem emlékezve pontosan a nevére, Somogyvári Nusinak kereszteli. (Somogyi Nusi akkori darabbéli partnere kapcsán) Nusi, ahogy eztán hívja Somogyvárit, nagy tisztelője Csortosnak, és a darab próbáinak a végére, örök barátságot köt a két művész, az öregedő és az ifjú színész. Egymás háta mögött csupa elismerő nyilatkozatot tesz mindkettő egymásra, amikor együtt vannak - és ez egyre gyakoribb - az élet dolgairól, szerepekről, felfogásokról elmélkednek, kávéházak esti teraszain, vagy művészklubok füstös, félhomályos zugaiba bújva, ott vitatják meg a világ nagy kérdéseit.
    Maga a premier nagy visszhangot vált ki, szakmai körökben és közönségsiker is egyben. Régi partnere, Muráti Lili alakítja Jospehine-t, Delly Ferenc Barrast, Vaszary Piri mint markotányosnő, a cserfes komorna szerepében pedig Turay Idát látni, míg az öregedő Moustache-t Csortos alakítja. A gránátost Makláry János hozza, Talma Bilicsi Tivadar, akitől az ifjú Napoleon, azaz Somogyvári leckéket vesz "császári" viselkedésből.

    Somogyvári a grafikus

    Somogyvári a próbák alatt, szabadidejében, a színházi büfékben szüntelenül rajzol. Hol krokit, vagyis gyors, vázlatos alakrajzokat, hol pedig szatirikus, de nem bántó karikatúrákat. Vázolja a jelenet általa elképzelt mozgásait, scenikai ötleteket vet papírra. Számos karikatúrája megelőzi színpadi hírnevét. Apáthi Imre, akit nagyra becsül, azonban úgy véli, hogy a rögzítés, maga a rajz, megakadályozza a továbbgondolkodást és a korrekciót, pedig "a színház az örök újrakezdés művészete". Ettől kezdve nem rajzolt a szerepmondatai mellé sem és kevesebbet is vázol.

    A hadifogság időszaka

    Egyre ígéretesebben alakuló pályáját, katonai szolgálata, majd az azt követő, mintegy négyévnyi hadifogsága töri meg, a "napsütötte Szovjetunióban" - ahogy később emlegeti rabságának éveit. 1945 koratavaszán kerül hadifogságba és kezdetben Ufa közelébe - Baskíriába, később Kiev körzetébe szállítják, így lesz a Kiev-i hadifogolytábor "lakója". Ufa közelébe állomásozó hadifogoly-tábor lakójaként, kirendelik a Baskír Nemzeti Színház helyreállításához, sok másik hadifogollyal egyetemben. Elszorult szívvel szemléli a színpadot, és elfogódottsággal érzi meg a jó öreg enyvszagot a kulisszák mögött. Elhatározásra jut és itt Baskíriában, hamarosan un. Tábori Színjátszó Kört alakít, amelynek működését, később már a tábor teljes területén engedélyezik az orosz hatóságok. Ennek vezetője, díszlet és "jelmez"-tervezője. A foglyokból színészeket farag, darabokat tanít be fejből, helyenként rögtönözve az emlékezetéből kieső homályos pontoknál. Közösen operetteket énekelnek, vidám, humoros darabokban lelik örömüket. Rengeteget anekdotázik, főképp kifogyhatatlan a Csortos történetekből. Rövid idő alatt a tábor "Rudi"-ja. A táboron kívül is megszeretik a baskírok és az orosz családok. A "magyart" aki furcsa nyelven, oly szép dalokat énekel, meg hosszan beszél és ezt a többiek oly nagy derültséggel veszik. - ahogy emlékeznek erre a vézna, de kedves fiatalemberre a környékbeliek. "Isten küldte Őt közénk" -mondták rá fogolytársai, hogy a nyomorúság és szenvedés hónapjaiba, éveibe örömöt, vidámságot, nevetést hozzon a lágerlakóknak.

    A II. világháború utáni újrakezdés évei

    1949-ben hazaengedik. Testileg-lelkileg megtörve tér haza, lakását feldúlva, kirabolva találja. Személyes holmiai, könyvei, ruhái, emlékei odavesztek a háború forgatagában. Néhány véletlenül megmaradt tárgy az, ami addigi múltjára tudja emlékeztetni pusztán. Szinte teljesen újra kellett kezdeni az életét, nem csak a szakmai részét, hanem az anyagi javak vonatkozásaiban is.

    Újra színpadon

    Először a Vidám, majd az Úttörő, később a Petőfi Színház szerződött tagja az ötvenes években. Játszott Napóleont, Sasfiókot, Don Carlost, a Svejk Lukas főhadnagyát, és ezen kívül rengeteg "sematikus" szerep várta. Aztán egy nap Apáthi Imre csaknem palotaforradalmat robbantott ki, amikor a "A kőszívű ember fiai"-ban rá osztotta a szolid, gátlásos Jenő szerepét. Somogyvári pedig csöndesen örült: hosszú évek után végre önmagához igazán közel álló szerepet kapott. "Sokat köszönhetek a zseniális Apáthi Imrének.... Ő látta meg bennem a szemüvege mögé bújó kisembert. Jó szeme volt..."- írja egy levelében.

    Az ötvenes évek

    A háború előtt forgatott kevés számú filmjei mellé egyre több filmszerep várja. Magánéletében is változás áll be, megnősül, feleségül veszi Parragh Évát és Péter nevű gyermekének örülhet. Az 1956-os forradalom mélyen érinti. A "budai úri fiúnak" nem kenyere a bakaszagú "elvtársozás", nem tör babérokra sem, amelyhez a párttámogatás elengedhetetlen szükségszerűség akkoriban. Azonban az orosz fogság idején tapasztalt nyomor és elkeseredés látványa riasztotta, amelyet országszerte tapasztalt maga körül. Soha sem érdekli a nagypolitika, ám akkor 1956-ban a forradalom oldalára áll. A szegénység és a nélkülözés enyhülését várja ettől. Elkeseredetten és megrendülten éli meg a forradalom elbukását. Azt követően, annyi más kollégájához hasonlóan száműzik a budapesti színházakból őt is. A budapesti Petőfi Színház érvényes szerződését azonnali hatállyal felbontja, és Szolnokra helyezik. Akkoriban a "színházi büntetőszázad"-nak titulált hely Szolnok volt, akik befogadták a valamilyen "politikai hibát elkövetett" pesti hírességeket, így kerül 1963-ig Szolnokra ő is.

    Szolnokon

    1960-tól a Szolnoki Színház tagja, egészen 1963-ig. Magánélete is megváltozik ezidőszakban, mert megismerkedik második feleségével, Máriával, akivel 1962-ben köt házasságot, s leánygyermekük Krisztina születik e frigyből. E közben a szolnoki színpadon egy igen erős színészi gárda tagjaként, számtalan klasszikus darab főszerepén tudja csiszolni egyre elmélyültebb tudását. Mély barátság fűzi az akkor szintén "száműzetésben" ott élő Mensáros Lászlóhoz.

    Politikai közjáték

    Szomorú közjátékként összefüggésbe hozzák felületes politikai újságírói körök, névhasonlósági alapon, egy Somogyvári Gyula nevű irredentának és jobboldalinak kikiáltott történésszel, akinek munkásságát az akkori politika mélyen elítéli, s talán az 1956-os rossz emlékek hatására, a színész ismét hetekre szorongásokkal, félelmekkel telve éli életét. Tart attól, hogy ez a mesterségesen gerjesztett harag beláthatatlan következmények előidézője lesz. Félti gyerekeit, családját, nem utolsósorban karrierjét. "...a népszerű színész közeli rokona az irredenta könyveiről ismert Somogyvári Gyulának" - íródik le abban az ominózus cikkben, felelőtlen összefüggésbe hozva őt, nem számolva azzal a nem teljesen közismert ténnyel, hogy Somogyvári név egy választott művésznév pusztán. Mindenesetre mélyen lesújtotta ez az arcátlan besározás, valahogy védtelennek, és a teljesen kiszolgáltatottnak érezi magát, a rosszindulatot gerjesztőkkel szemben. Ez tovább erősíti benne a szolnoki "száműzetésének" tisztaságát. "A színpadon soha sem ér meglepetés, míg az élet tele van váratlan fordulatokkal" - mondogatja oly sokszor.

    Ismét Budapesten

    Kazimír Károly a Thália Színház akkori igazgatója az 1963-ban leszerződteti, és így ismét a fővárosban játszhat. Első fővárosi szerepében mindjárt korszakot meghatározó színészi játékkal rukkol ki Babel: "Alkony" drámájában. Benya Kriket alakítja, a molodvankai csúcsvagányt, bár maga sohasem jár Odesszában, előadása oly hiteles olyan megkapó, hogy az évad egyik legjobb produkciójának tiszteletével beszélnek róla ma is.

    Eljön Somogyvári ideje is

    A Magyar Televízió is felfedezi maga számára Somogyvárit és eztán számtalan TV játékban, produkcióban kap lehetőséget. 1969-ig mind színházában, mind pedig a Tv filmek világában rendkívül jó szerepek várják. Valósággal aranykorát éli Somogyvári ez időtájt. 1969-ben a Vígszínházhoz hívják, ahol kimagasló szerepálmait sikerül megvalósítania. Lenyűgözően érett, megfontolt, ugyanakkor ezernyi módon megszólalni tudó zsenije, brillíroz szerepeiben. Akkoriban igen erős színészgárda sorakozott fel az első vonalban úgy mint: Peti Sándor, Dajka Margit, Darvas Iván, Tomanek Nándor, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Bilicsi Tivadar, Ruttkai Éva, s közöttük is egy barátságos kollegiális viszonyt fenntartó, szerény de nagy tudású művészként áll ő is. Velük kell osztozni egy-egy szerepen, és hát az adott döntések nem mindig számára a legszerencsésebb megoldást hozzák, amit nehezen tud feldolgozni. Rengeteg eljátszatlan szerepálma osztozik végül is az eljátszott szerepek sorával.

    Somogyvári a foglalkoztatott művész

    Munkája mellett nem idegenkedik a sokak által lenézett szinkron-szerepektől sem. Vittorio Gassman magyar hangjáért kétszer is díjat kap a debreceni szinkron-filmszemlén. Amilyen tüneményesen kedves, lelkes társasági lény és bohém a magánéletében, annyira precíz, pontos és felkészült szakmai téren. Ha dolgozni kellett, rengeteg energia van benne. Egy-egy átmulatott éjszaka után is, reggel 10-kor megborotválkozva, elegánsan, frissen jelenik meg a próbán, 100 %-os felkészültséggel.
    " Drámai és megrázó élmény volt látni őt a Kreutzer szonátában. Egy gyilkosságba torkolló szerelmi, féltékenységi dráma főhőseként jelent meg. A megcsalatásnak, a kifosztottságnak, a férfiúi megalázottságnak olyan poklát kellett végigjárnia, ami kevés szerepben jelenhet meg ilyen erőteljesen. Csodálatos, előadás volt. Esszenciáját adta annak, amiért érdemes ezt a mesterséget gyakorolni. Ezzel a szereppel búcsúzott. Feledhetetlenül. Ekkor már tudatában volt betegségének, mégis fájdalmai közepette hihetetlen szellemi és fizikai önfegyelemről tett tanúbizonyságot. Mindvégig érződött rajta egyfajta zárkózottság. Úgy tűnt, mint akinek titkolni valója volt, ami valószínűleg a múltban gyökeredzett. A történelem mostohán bánt vele, ő pedig tudta, hogy legértékesebb éveit vették el tőle. Minden vidámsága és lelkesedése ellenére sorsa keserű ízt kölcsönzött énjének." - írja róla egy helyütt Hegedűs D. Géza, a pályatárs.

    Végjáték

    Betegsége hirtelen teríti le. Egyik pillanatról a másikra kell szembesülnie állapotával. 1976 nyarán egy angliai turistaút során rosszul lesz, rögvest kivizsgálják. A diagnózis értelmében azonnali kórházi kezelésre szorul. Hazautazik, s még augusztusban befekszik egy budai kórházba. A második műtét után nem sokkal, a betegség felfedezését követő két hónappal, szeptember végén már a gyászjelentést kell fogalmazni a családnak

    Összegzésféle

    Hatvan év, volt benne világháború, fogság, forradalom, elhagyatottság és siker, felszabadult boldogság, két Jászai-díj, rengeteg taps és estéről estére való siker. Az utókor meg számtalan jó-rossz tv-filmjének szűrőjén keresztül szemlélheti csak mindazt a korrekt színpadi tudást, színészi játékot, emberi nagyságot, amit Somogyvári Rudolf személye képviselt.

    Kitüntetések: Jászai Mari díj 1956, 1968