A salemi boszorkányok ügye tömeghisztéria volt, stresszlevezetés, bűnbakkeresés - húsz embert gyilkoltak meg Amerikában nevetséges vádak alapján a XVII. század végén. New England brit gyarmat Salem nevű falujában egy csapat tíz év körüli kislány a helyi lelkész, Samuel Parris egy Tituba nevű rabszolgája segítségével próbálta a jövőt kutatni. Köztük volt a tiszteletes Betty nevű leánya és unokatestvére, Abigail Williams is. Nem tudni, mi történt e szeánszokon, de egy idő után a két lány furcsán kezdett viselkedni. Érthetetlen szavakat sikoltoztak, testük görcsbe rándult, különböző tárgyakat hajigáltak a levegőbe, bútorok alá másztak. A helyi orvos meg is állapította, hogy ördögi praktikákról van szó, a lelkész pedig a lányok kikérdezése után felfedte, milyen praktikákat folytattak a lányok a rabszolga vezetésével - a saját konyhájában egyébként. Tömeghisztéria Sőt, a gyerekek azt is bevallották, hogy Tituba mellett az ismert koldus Sarah Good, valamint a jómódú idős hölgy Sarah Osbourne küldte rájuk a rontást. A három nőt azonnal letartóztatták, és 1692. március 1-jén kezdetét vette a salemi boszorkányok pere. A vádlottak vallomása és egyre több gyerek "ördögi" rohamai miatt az ügy tömeghisztériává nőtt, számos Massachusetts-beli település térintett. Rövid idő alatt 150 főt gyanúsítottak meg - köztük egy négyéves gyermeket is -, de "csak" 80 személy került börtönbe boszorkányság vádjával. Az új kormányzó, Sir William Phips májusban különleges bíróságot állított fel a boszorkányvádak kivizsgálására. [SIZE=x-small]Boszorkány a bíróság előtt (Wikipedia)[/SIZE]Főleg középkorú, szegény nők találták magukat a vádlottak padján, de az általános felzúdulás kiváló alkalmat adott a személyes leszámolásokra is. Összesen 19 embert ítéltek kötél általi halálra, az első áldozatot, a 60 esztendős Bridget Bishopot 1692. június 10-én akasztották fel. A húszadik áldozat Giles Corey volt, aki a kínvallatásba halt bele: fekvő helyzetben két deszka közé kötözték, a felsőre pedig köveket hordtak. Egy idő után az idős férfi nem bírta tovább, beszakadt a mellkasa. Az őrületnek végül a közigazgatást újjászervező kormányzó vetett véget 1693 elején. Feloszlatta a különleges bíróságot, áprilisban pedig mindenkit szabadon bocsátottak, aki túlélte a börtönt és a vallatásokat. A stressznek köszönhető? Máig nem egyértelmű, mi állhatott a gyerekek rohamainak hátterében, illetve mire fel volt ez a váratlanul erős és agresszív reakció a társadalom részéről. Mary Beth Norton, a Cornell Egyetem professzora úgy véli, az események nagyban magyarázhatók az indiánokkal való konfliktus miatti stresszel. Az akkoriban elszigetelten, zord körülmények között élő telepesek több háborút is vívtak a wabanaki indiánok ellen, mindannyiszor megsemmisítő vereséget szenvedtek. A salemi üldözésekben pedig a vádlók többnyire azok közül kerültek ki, akiknek a családtagjai a háborúban estek el. A puritán telepeseknek, akik Isten kiválasztottainak hitték magukat, a boszorkányság magyarázatot adott az őket ért háborús veszteségekre.
