Release Date: 2014. szeptember 25. Genre: dráma, vígjáték Director: Pálfi György Screenwriter: Pálfi György, Ruttkay Zsófia Studio: Vertigo Média Kft. Starring: Benedek Miklós, Jordán Tamás, Molnár Piroska, Nagy Zsolt, Parti Nóra, Trill Zsolt 2014.09.25. A Szabadesés hét lakás történetét meséli el. Egymás alatti hét emeleten elhelyezkedő lakások nem hétköznapi történeteit. A bennünk fellelhető szorongások vizuális megjelenései ezek a történetek. Akár meg is történhetnének, talán meg is történnek – csak nem szeretünk róla beszélni. A film keretét adó zuhanás csupán ebbe a hét lakásba enged betekintést, de vannak még lakások – akár ebben a házban, akár más házakban, más városokban, más országokban is. És mindegyikben van egy-egy újabb történet. Furcsa történetek ezek, különös emberekről. KRITIKA Pálfi György a kedvenc magyar filmrendezőm. Talán épp ezért haragszom rá annyira, amikor a valódi tehetsége megmutatása helyett inkább csak blöfföl egyet. Tóth Csaba Persze ez csak részben az ő hibája. A Taxidermia óta ugyan már projektek egész sorába vágott bele, a történet valahogy mindig megakadt a finanszírozási folyamatnál. Ami mégis elkészült, az többnyire valamilyen mikroköltségvetésű kísérleti film volt, mint a közel nézhetetlen Nem vagyok a barátod, vagy a jópofa supercutként egyszeri poénnak tökéletes Final Cut: Hölgyeim és uraim. Emberünk mostanság éppen azzal van elfoglalva, hogy a nagyszabású Toldi filmjét tető alá hozza, és bármennyire is szurkolok neki, be kell látni, hogy egyre kevesebb az esély arra, hogy ez a film valaha is elkészüljön. Pótcselekvésként mindenesetre kapott némi zsetont egy dél-koreai filmfesztiváltól, ami ahhoz kevés volt ugyan, hogy egy tisztességes mozifilmet összerakjon belőle, de ahhoz már elégnek bizonyult, hogy egy újabb kísérleti filmszerűséget forgathasson. Ebből lett a Szabadesés. A film aztán komoly díjakat hozott haza Karlovy Varyból július elején, én magam is ott néztem meg. Alig ment fél órája, amikor újfent szembesülnöm kellett a ténnyel: Pálfinak az alaposan megtervezett, Kubrick-szerűen végletekig kidolgozott filmezés áll jól, nem pedig a spontaneitás és az improvizálás. A Szabadesés szkeccsfilm, ami hét történetet mesél el egy hétemeletes ház lakóiról, ráadásul érződik rajta, hogy erősen a dél-koreai ízlést becélozva készült. Minden kisfilm más műfajú, más színvilágú és nem riad vissza az extremitások használatától. Ugyan van benne egy összekötő elem a kudarcot vallott öngyilkossági kísérletéből éppen alépcsőházban felkapaszkodó néni (Molnár Piroska) képében, a rövid sztorikat mégsem köti össze semmi. Gyorsan azon kaptam magam a moziszékben ülve, hogy egy végletekig öncélú, szándékosan sokkolásra törekvő blöff-filmnek vagyok szemtanúja, és ha nem Pálfi Györgyről lenne szó, bizisten kijövök az első fél óra után. Leginkább az dühített benne, hogy nyomokban azért látni lehet a filmen, hogy egy piszkosul jó rendező dolgozott rajta. Teli van ötletekkel, Pohárnok Gergely beállításai sokszor igazán ütősek, a zenéje is ott van, csak sehogy sem akar összeállni. Kusza, egymásra dobált ötletek halmaza ez, amiből több idővel és pénzzel akár még lehetett is volna valami, de így számomra nem sokat ért. Azért azt feltétlenül Pálfi számlájára kell írni, hogy ha egyszer valaki megnézi a szülőszobás jelenetet, a büdös életben nem felejti el, márpedig ilyen jelenettel kevés direktor büszkélkedhet. Ezért még majdnem a szánalmas sitcom paródiajelenetet is meg tudtam bocsátani, de csak majdnem. A Szabadesés egy nagyon jó rendező látványos melléfogása, amit pótcselekvésként készített, és bár ne tette volna! Tessék inkább Toldit adni Pálfi Györgynek! 80 perc, magyar-dél-koreai-francia Szabadesés « VOX.hu
