Szánháború – A hullahó-akció Egyre kevesebben hisznek a Télapóban? Sebaj, eljön a kor gyerkőceiért a nekik leginkább megfelelő formában: szálkás bicepsszel, kockahassal. A hullahó-akció (Red One) a kémfilmek és a szuperhősmozik különös egyvelegével próbál ünnepi hangulatot teremteni, a díszes játékcsomagolás azonban egy futószalagon gyártott műanyagterméket rejt. Ahogy nem érdemes meglepődni azon, ha összedől a főváros közlekedése, amint leesik az első hópehely, úgy szintén indokolatlan megrökönyödni, amennyiben Dwayne Johnson főszereplésével láthatunk egy ipari középszerű filmalkotást. A pankrátorból lett színész az évek során úgy tűnik, megelégelte azt, hogy bárminemű próbálkozást is tanúsítson a karakterábrázolás és az érzelmek kifejezése terén. Komfortzónájában mindig ő a jópofa, mindenki által kedvelt, szakértelmében megkérdőjelezhetetlen, általában humoros profi vagy családapa, aki csalhatatlan erkölcsi iránytűjét követi. Muszklijánál csak egyetlen dolog nagyobb a testén, a szíve. Lehet az Fogtündér, G.I. Joe, Központi hírszerzés, Felhőkarcoló, Törésvonal, Rampage vagy Különösen veszélyes bűnözők, de mind ugyanaz a Szikla. És ez egyre kevésbé tűnik profittermelő vállalkozásnak. A színész ugyanis olyan formagyártott termékeket (nem filmeket) készít, amelyekben néha még ruhatárát se cserélik le, háta mögött pedig a zöld háttér – amely gyakran a dzsungel – szintén állandó szereplő. Minden bizonnyal Johnson is érzi, hogy valami nem oké, legutóbb ugyanis igazán bukott a Black Adam című mozival, amelyben egy antihőst szándékozott megformálni inkább kevesebb, mint több sikerrel. Óriási PR-nyomást helyeztek arra, hogy a vállalkozói szemlélettel megáldott sztár majd megreformálja a Warner Bros. háza táján az egész DC képregényes univerzumot, de befürdött vele, a nézők nem kértek belőle. Most tervezi újragondolni, mit is akar igazán Hollywoodtól, ezért szerepet vállalt Benny Safdie készülő bokszfilmjében, ahol hosszú évek óta az első komolyan vehető alakításra számíthatunk tőle. De addig is itt volt a fiókban A hullahó-akció, ami már jó ideje tengődött, mígnem 2024 karácsonya előtt másfél hónappal a hazai mozikban is bemutatták. Nemcsak Dwayne Johnson általános megítélésének tenne jót egy megújulás, sokan így vannak a Mikulás személyével is. A filmstúdiók rendre érzik, hogy az egyre inkább technológiára, kalkulációkra, információszerzésre épülő világban kevés hely jut a meséknek, a varázslatnak, az irracionálisban való hitnek. A Télapó pedig amellett, hogy a Nyugat számára az ünnep megtestesítője, termékek reklámarca, a mitikus térben a feltétel nélküli szeretetet képviseli. A hullahó-akció ezt az önzetlen, mindenkiben a jót meglátó attitűdöt kérdőjelezi meg a negatív karakter által, aki igenis látja a közmorál erodálódását – ebben Dwayne Johnson manófigurája is osztozik vele –, és azonnali szankciókkal akarja kordában tartani, hogy ne szaporodhasson el még több rossz felnőtt/gyerek. Nagyjából olyan mélységben foglalkozik ezzel a kérdéssel a Jumanji-folytatásokat is rendező Jake Kasdan filmje, mint ahogy az előbb leírtam. Központi konfliktusként jelen van az emberekbe vetett végtelen, utolsó utáni pillanatig fenntartott hit, de a mesei alakok végig egyszerűek maradnak, mellettük pedig a gyarló embert játszó Chris Evans sem tűnik háromdimenziósnak – karakterfejlődés ide vagy oda. A hullahó-akció forgatókönyvének fejlesztése közben ugyanis nem a korszellem kritikáját akarták átélhetően kommunikálni, vagy a Mikulás elvrendszerét kikezdeni. A karácsonyi apropó csupán cukormázas bevonat ahhoz, amit valójában szerettek volna: egy plázamozi közönségének szánt botegyszerű akciófilmet. Ugyancsak nem meglepő, hogy a szkriptet az a Chris Morgan szerezte, aki több Halálos iramban állítólagos szövegkönyvéért is felelős volt. Itt is ugyanaz a tempó megy, csak a „család” az Északi-sark lakóiból, fantázialényeiből áll. A Télapó gyúr, a manói pedig az ajándékgyártás mellett a konditeremben tölthetik a legtöbb időt. A sarkvidék egy valóságos metropolisz ahelyett, hogy a „mikis falunk” lenne; a karácsonyi ajándékosztás hírszerző ügynökségek operációira hajaz; de a főnök szállítása a plázás haknikra is felér a legjobban őrzött celebek biztonságvédelmével. Minden kínosan közelít a valóságunkhoz, emellett a kémthrillerekre és az akciófilmekre hajaz. Itt már csak annyiban van helye a mesének, hogy Hulkként felbukkanó beszélő jegesmedvék verjenek embereket, ez pedig nem igazán az a karácsonyi hangulat, amit az ember elvárna egy efféle produkciótól. Vannak persze rendhagyó ünnepi alkotások, amik a Mikulás személyén ironizálnak szüntelenül. Nemrég a Vérapóban egy Drágán add az életed! típusú szituációba csöppent a jóságos nagyszakállú, A dagadékban szintén igazságosztóvá vedlett át az öreg. Ráncfelvarrással 2012-ben is próbálkoztak, ráadásul rajzfilmfronton: Az öt legendában – amely szintén egy közös univerzumba terelte az ismert mesei alakokat, ezzel A hullahó-akció is próbálkozik – Miki már egy tetovált akcióhős volt. Ezeket a verziókat összeköti, hogy nem szellemi vezetőként, lelki útmutatóként mutatnak (csak) példát, hanem a tettek mezejére lépnek, cselekednek, és saját testi épségük árán védik meg a karácsonyt… és a gyerekek ajándékait. A hullahó-akció azonban a központi, Piros Egyesként hivatkozott alak eltűnése körül bonyolódik. Az ő nyomába ered a főmanó, Calvin (Dwayne Johnson) és a lezüllött hacker, Jack (Chris Evans). Útjukat varázslények, hegyomlás méretű hóemberek, Krampusz és egyéb szörnyszülöttek keresztezik, mígnem a küldetés során rátalálnak mindketten az emberi jóságra. A szentimentális üzenetet, amely hordozza a szellemiséget, teljes mértékben agyonnyomja a böszme, kétórás, humortalan egysorosokkal, rengeteg CGI-vel tarkított játékidő. A film pont a friss, játékos szemléletét veszíti el azzal, hogy kifárasztja a nézőket a kiszámítható akciójelenetekkel és műfaji fordulatokkal. Mind Johnson, mind Evans a megszokott közép-közép színvonalat hozzák, saját sztereotípiáikat járatják, egyedül J.K. Simmons nyújt Télapóként valamiféle melegséget a vászonról – de ő a játékidő nagy részében nincs jelen. Mivel nem csinál semmit agresszíven rosszul Jake Kasdan filmje, jó pár néző elégedetten fog távozni a látottak után, de karácsonyi moziként sajnos elkövet egy fatális hibát. Ezt nem fogják évről évre elővenni az emberek, abban biztosak lehetünk. A hullahó-akció november 7-től látható a magyar mozikban. 2024. november 10. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/a-hullaho-akcio-kritika
