2024 Április Szapphói kéjutazás – Szökevény csajok

Szapphói kéjutazás – Szökevény csajok



Ethan Coen és Tricia Cooke alkotói párosának debütje, a Szökevény csajok (Drive-Away Dolls) szemforgatóan komolytalan, öncélúan bolondos, B-kategóriás stílusgyakorlat.


Az ezredforduló utáni amerikai újkonzervatív fordulat derekán Jamie (Margaret Qualley) és legjobb barátnője, Marian (Geraldine Viswanathan) élete válságba kerül. Miután Jamie-t sorozatos megcsalásai után kidobja barátnője, Sukie (Beanie Feldstein), és Marian egy újabb stresszes munkahét után szabadságot vesz ki, úgy döntenek, elutaznak az általuk legkevésbé inspirálónak gondolt városba, a floridai Tallahasseebe. Kibérlik a legolcsóbb és legrozogább autót és útnak indulnak.

Annak ellenére, hogy a film Tricia Cooke az ezredforduló előtti queer közösségben szerzett élményeiből építkezik, meglepően inautentikusnak hat. Míg Jamie minden éjjel kalandokba keveredő, extrovertált optimista, addig Marian a stressztől megkeseredett menthetetlen pesszimista. Ebben ki is merül jellemrajzuk, az exploitation filmek karakterisztikáihoz híven a szereplők teljesen egysíkúak, motiváció és háttértörténet nélküliek. Az út meglehetősen eseménytelen: Jamie próbálja elérni, hogy Marian kicsit feloldódjon és hozzá hasonlóan szexi idegenekkel töltsön el forró éjszakákat. Ő azonban inkább Henry Jamest olvas és szexuálisan túlfűtött álmaiba menekül. Amikor az út során durrdefektet szenvednek, a pótkerék helyén egy meghökkentő csomagot találnak, amelyet kétes indíttatású tulajdonosai is keresnek.




Az abszurdan camp, de fárasztóan elcsépelt hajtóvadászat során kiderül, a csomag

a közelgő választások republikánus jelöltjéhez (Matt Damon) kapcsolódik, aki kétségbeesetten próbálja titkolni egykori hippi múltját.

Explicit és groteszk szexjelenetek és az indokolatlanul rosszul kivitelezett pszichedelikus inzertek uralják a 84 perces játékidő majdnem negyedét, kevés teret hagyva bármilyen cselekmény kibontakozására. A film mélyebb elemzése is feleslegesnek tűnik,

mivel a Szökevény csajok bevallottan egy feel-good óda a leszbikus tematikájú exploitation filmekhez, és ennél nem is szeretne több lenni.
A közelmúltban igazán kevés olyan vígjáték volt, aminek sikerült megtalálnia a tökéletes arányt a jól időzített humor és a teljes elvetemültség között. Amikor ez azonban sikerült (Szegény párák; Minden, mindenhol, mindenkor), akkor az a kidolgozott hangulatfestés miatt működött, ami a kezdetektől fogva bevonja a nézőt a film világába. Ugyan erre itt is van kísérlet, de a rossz ízlésű, kiszámítható és idejétmúlt gagek egyszerűen nem ülnek. A viccek laposak, elcsépeltek, minden elemükben kellemetlenek. A tétnélkülien egyszerű és kiszámítható alapkonfliktus és az egysíkú karakterek miatt a film humorával nehéz felvenni a tempót, ami egy ilyen vígjáték esetében sajnálatos.

Úgy tűnik, a film nem csak idősíkjában maradt a ’90-es években, hanem modus operandijában is. A film szereplői nem rugaszkodnak el a bevált Coen-sablonoktól, de sokkal kevésbé kidolgozottak,

nem tűnnek valódi embereknek, inkább rosszul megírt leszbikus sztereotípiáknak.

A Coen testvérek közös munkáinak elemei ugyan felsejlenek itt is, főleg a hóbortos gengszterek esetében. Mégis úgy tűnik, Joel nélkül elveszik a karakterek egyedisége és cinizmusa, csupán sablonokat hagyva maguk után. Mindez ugyan érthetően a műfaji gyökerekből ered, de az eltelt több mint 50 évben mind a filmkészítés, mind a korszellem változott, ami mindenképp másfajta megközelítést igényel. A szórakoztató tisztelgés helyett így a film csak kínos paródia lesz, amely épp oly elavult, mint viccesnek szánt gyötrelmes szerkezeti megoldásai.

A film egyetlen friss eleme a két főszereplő közötti őszinte dinamika, és az a felszabadult könnyedség, amivel mindkét színésznő játszik. Megkérdőjelezhetetlen tehetségük még Margaret Qualley iszonyú akcentusát is feledtetik. Ami bizonyos, hogy a szereplők nagyon élveztek ezen a projekten dolgozni, főleg komolytalansága miatt. Valódi alapkonfliktus vagy karakterfejlődés nélkül azonban a film sok híres barát saját maguk szórakoztatására készült szerelemprojektjének tűnik.

Cameókban ugyanis bővelkedik a film, de hangulatteremtés és a néző bevonása nélkül ezek, és a szórakoztatónak szánt giccses jelenetek sem működnek.
A klasszikus Coen stílus (A nagy Lebowski, Nem vénnek való vidék) és az érces humorú thriller-vígjátékok rajongóinak biztos csalódás lesz a Szökevény csajok. Sőt azoknak is, akik többet várnak egy szeleburdi, szapphói road-movie-nál. Egy republikánus politikus pszichedelikában és gipszben dús fiatalkorának titkain kívül sok nem forog itt kockán. Ha valaki azonban kedveli ezt a műfajt, az örülni fog egy felszabadultan őrült és önmagát nem komolyan vevő, könnyed filmnek.

2024. április 10.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/szokeveny-csajok-drive-away-dolls-kritika