Százhatvan évvel ezelőtt a magyar újságírás is sokkal viccesebb volt

A hatvanhét éven át, 1854 és 1921 közt működött Vasárnapi Ujság kora egyik legsikeresebbje volt, szerzői közt a legnagyobb magyar tudósok és legnépszerűbb írók is szerepeltek, így olvashatjuk benne Arany János, Jókai Mór, Szemere Miklós, Vámbéry Ármin, Herman Ottó, vagy épp Vajda János írásait is.



A hosszú cikkek és tudósítások helyett mi azonban az első számok kisszíneseiből válogattunk ki egy csokorra valót, melyek képesek átadni a kor hangulatát, különös humorát és a világ magyarok számára legfontosabb híreit.

“Legalább mi is elmondhatjuk, hogy kikötőnkben horgonyoz az angol flotta.” (1854. március 12.)


Minek az eget nézni, és írni róla, mikor ágyúgolyókról is lehetne? (1854. március 12.)


Természet játéka (1854. március 19.)


Druszaság (1854. április 23.)


“Azon italból, mellyet a telivér magyar ember eddigelé csak beteg állapotban ismert, melly soha nem lesz méltó, hogy a tokajinak, somlyainak, neszmélyinek s egyéb nemes borainknak saruszijját megoldja…” (1854. május 7.)


“Nem emberi kezek varják össze a lepedőket s matráczokat, hanem egy nem régiben fölfedezett szabólegény, ki sem enni, sem inni nem kér – egy varrógép.” (1854. május 7.)


“Bonaparte Napoleon és az M betü” (1854. május 14.)



Jacques-Louis David: Napóleon átkel az Alpokon, 1801
Így szoktattuk le majdnem a münchenieket a sörivásról (1854. október 29.)


Óvakodjunk a koleraellenes gyűrűtől (1854. október 29.)



“Nehogy valami nagybajuszos kandur odakapjon fonóba”, 1854. november 12.


“Kissé mesésen hangzik” (1854. november 19.)


“A chinaiak ugy látszik, a tánczot hasztalan fáradságnak tekintik” (1854. november 19.)






Mikkel verekednek a mostani háboruban? (1854. november 26.)


A penész- vagy hordószagú bort is meg lehet menteni, jó lesz meg az! (1854. december 3.)



“Hasonlithatatlanul jó bor termett ott az idén, de olly kevés, hogy ha egypárszor leissza magát az ember, marad is nem is” – de persze van megoldás! (1854. december 3.)




Szüreti mulatság Budán az 1840-es években, Weber Henrik litográfiája
“A vidék köznépe annyira rabja azi vásnak, hogy megevő falatát is elvonja szájától, s inkább rongyoskodik, csakhogy gégéjének bőven kijusson az a butitó ital, mellynek pálinka a neve” (1854. december 10.)


“Hogy a disznó malaczait meg ne egye: a világra jött malaczkákat meleg sörben megförüszteni, s a sört a kanibal mamával megitatni.” (1854. december 17.)


“Ezeknek is hiában irják az ujságokat.”, 1854. december 31.