Release Date: 2014. április 24. Genre: vígjáték Director: Joel Hopkins Screenwriter: Joel Hopkins Studio: Vertigo Média Kft. Starring: Celia Imrie, Emma Thompson, Louise Bourgoin, Pierce Brosnan, Timothy Spall 2014.04.24. (Love Punch) Kate (Emma Thompson) és Richard (Pierce Brosnan) igazi zsémbes elvált házaspárként viselkedik egymás társaságában, miközben, bár évek óta külön élnek, a legjobb barátoktól kezdve gyerekeikig mindenki biztos benne, hogy egyszer ismét egymásra találnak. Kate szerint azonban erre már nincs esély, ezért sokkal szívesebben ismerkedne más férfiakkal, akár interneten, akár ismerősökön keresztül. Amikor azonban Richard egy nap azzal állít be hozzá, hogy egy cégpanama következtében minden vagyonukat és nyugdíjalapjukat elvesztették, valamint veszélybe került ígéretes gyermekeik jövője is, hajlandó exével Párizsba menni, hogy megmentsék a jövőjüket. Amikor pedig pénzüket visszaszerezni így sem tudják, kétségbeesett tervet eszelnek ki: az őket kisemmiző párizsi cég vezetőjének esküvőjére bejutva meglovasítanák a bájos menyasszony milliókat érő gyémánt nyakláncát, aminek az értéke kényelmesen biztosíthatná nyugdíjas éveiket. Vakmerő kalandjukban legjobb barátaik sietnek segítségükre, de az ötlet még így is eszelősnek hat: búvárkodni, hegyet mászni, embert és gyémántot rabolni nem éppen az ő koruknak és habitusuknak megfelelő rekreációs programsorozat. KRITIKA Bizarr. Ez a jelző jut eszembe a Százkarátos szerelem kapcsán. Csákvári Géza Kezdjük azzal, hogy ez egy francia film, amelyben angol színészek bohóckodnak. Méghozzá nem is a legrosszabbak, elvégre Emma Thompson valamikor komoly drámai aktornak számított, Pierce Brosnan pedig még James Bond is volt – nem kevés sikerrel. Igaz, lassan már holtversenyben van Roger Moore-ral a „van-e épkézláb filmem a 007-kalandokon túl” című nem hivatalos versenyben. Pedig ez az idősödő sármőr szerep még jól is állna neki, mint ezt bizonyította Suzanne BierCsak a szerelem számít című limonádéjában, de itt azért mégiscsak egy rendező kezében volt a gyeplő. A Százkarátos szerelmet íróként és direktorként jegyző Joel Hopkins (miért is adtak a franciák egy dilettáns angolnak pénzt…) a lehető legbanálisabb történetet próbálta elmesélni: adott egy elvált páros, akik triviálisan csak egymást szeretik, de ki tudja, miért, elváltak. Jön a baj, ez pedig összekovácsolja őket ismét. Ismerős. Az viszont minden képzeletünket felülmúlta, hogy ezt sikerült úgy előadni, hogy nézőként ne igazán érdekelje az embert a nyilvánvaló kibontakozása (mert azért valljuk be, sok újdonság nincs a nap alatt). Ehhez ugyanis épkézláb jelenetek és humor kellett volna, több intellektus és kevesebb gagyizás. Olyan komédiát látunk a vásznon, ahol még azon is nevetnünk kéne, amikor rettenetesen negédes és giccses okfejtéseket kapunk arról, hogy mi a szerelem és a szeretet közötti különbség, valamint olyan bölcsességeket lőnek el, mint a nem minden arany, ami fénylik. Azt pedig külön köszönjük, hogy a faék egyszerűségével megírt főgonosz karaktere budapesti születésű. Legalább tudjunk, hol a helyünk. 94 perc, francia Százkarátos szerelem « VOX.hu
