Felfedező Szélsebes hamufelhőként zúdult alá a perzselő halál

Huszonöt éve produkálta legnagyobb kitörését a Fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán. A heves vulkánkitörés éjszakai sötétbe burkolta Luzon déli körzetét, és napokig megbénította a légiközlekedést. A halálos piroklaszt-árról egykor drámai felvételek is készültek.

A sztratoszférába rontott a félelmetes hamufelhő
Pontosan huszonöt éve, 1991. június 15-én következett be a Fülöp-szigeteki Pinatubo kitörés legintenzívebb úgynevezett pliniusi kitörése, amikor a vulkáni hamufelhő több mint 20 kilométer magasba, egészen a sztratoszféráig lövellt fel.



A világhíressé lett felvétel az alázúduló piroklaszt-árról, amelyet Alberto Garcia élete kockáztatásával készített

Forrás: Tűzhányóblog/Alberto Garcia


A vulkán oldalán gyorsan mozgó piroklaszt-árak alakultak ki

a kitörési felhő részleges összeomlásának következtében.


A kitörésről készült fotók közül az egyik legdrámaibb felvételt Alberto Garcia készítette. A fotó bekerült a Time magazin 20. század legmegrendítőbb fotóinak válogatásába, valamint a National Geographic által közzétett 20. század 100 legjobb fotói közé.

A halál forró fuvallatát érezték arcukon
Garcia még mindig úgy emlékszik vissza a 25 évvel ezelőtt történtekre, mintha csak most lett volna. "Amikor a felvételt készítettem a szívem majd kiugrott a helyéről s egész testem remegett" – mondja a mindenre elszánt természetfotós. A tűzhányótól mintegy 20-30 kilométerre voltak, amikor hirtelen sűrű forró vulkáni hamufelhő közeledett feléjük.



Az 1991 június 15-én bekövetkezett leghevesebb kitörés alkalmával a hamufelhő 20 kilométernél magassabra, a sztratoszférába emelkedett

Forrás: U.S. Geological Survey


A látvány megdöbbentő volt.

Mindannyian arra gondoltak, hogy ezt nem élhetik túl.

"Mindenki beugrott az autónkba, igyekeztem egy gázmaszkot is felvenni, amikor egy kék színű furgonra lettem figyelmes a felszínhez tapadva közeledő, gomolygó szürke hamufelhő előtt. Kinyitottam az autó ajtaját és igyekeztem egy fotót készíteni az 50 mm-es objektívemmel. Azonban ez nem volt igazán jó és gyorsan objektívet cseréltem. A 24 mm-es lencsével 8 képet lőttem. Bár bőven volt még hely a filmtekercsen, kivettem és biztonságos helyre tettem. Közben csak azért imádkoztam, hogy jól sikerüljenek a fotók. Tudtam, hogy akár meghalhatunk, de előtte azt akartam, hogy a kamerám megörökítse ezt a pillanatot. Éreztük a hőt, imádkoztunk, családunkra, gyermekeinkre gondoltunk"- emlékszik vissza az életveszélyes pillanatokra Alberto Garcia.



Távoli felvétel a hamufelhő összeomlásáról

Forrás: Wikimedia Commons


Később még számos felvételt készített a kitörés következményeiről, e különleges fotót azonban rögtön elküldte New Yorkba, a Time magazinnak, ahol a következő héten dupla hasábos cikk jelent meg az eseményről. Az autók konvojban haladva, nagy sebességgel menekültek egymás után.



Mintha csak valahol a sarkkörön készült volna a felvétel. Vulkáni hamuval vastagon ellepett autók a Pinatubo kitörésekor

Forrás: U.S. Geological Survey


Az út mellett egy Aeta bennszülött integetett, hogy álljanak meg. Nem volt erre esély.

"Az Aeta ember alakja is mindig ott van előttünk, akiért nem tudtunk megállni" - emlékezik Garcia a 25 évvel ezelőtti napra.

A Szupervulkán nem a művészi fantázia szülötte
A fotó megihlette a Szupervulkán c. film készítőit is. A film egyik jelenetében helikopterrel igyekeznek menekülni a gyorsan mozgó piroklaszt-ár elől, azonban szemben a pinatuboi eseménnyel, itt valósághűbb lett a kimenet. Az forró gázokkal és izzó vulkáni törmelékkel telített áradat elsodorta a menekülőket.



A Pinatubo krátere a kitörés után, 1991 augusztusában

Forrás: Wikimedia Commons


Ezek a felszínhez tapadó piroklaszt-árak akár 150 km/óra sebességet is meghaladó gyorsasággal képesek mozogni és ezért kétségtelenül a vulkáni kitörések legveszélyesebb eseményei.

Kialakulásuk a kitörési felhő összeomlásához kapcsolódik,

amikor olyan mennyiségű vulkáni törmelékanyag jut a felszínre, ami már nem képes felfelé haladni, hanem saját tömege alatt összeomlik és lezúdul.

Mindent elpusztít, ami az útjába kerül
A törmelékkel és gázokkal telített áradatot a gravitáció hajtja előre, ezért tapad a földfelszínre és ezért mozog többnyire topográfiai mélyedésekben, azaz völgyekben. A lezúduló anyagba levegő keveredik, ami felmelegszik és ezzel könnyebbé, kisebb sűrűségűvé válik környezeténél.



A robbanásos vulkánkitörések a természet legfélelmetesebb jelenségei közé tartoznak

Forrás: Alex Vidal Brecas


Emiatt a gyorsan mozgó piroklaszt-ár fölött egyre jobban felfelé tornyosuló, gomolygó hamufelhő alakul ki. Hasonló piroklaszt-ár keletkezik akkor is, amikor egy vulkán csúcsán kitüremkedő lávadóm anyaga omlik össze vagy robban szét.

Egy ilyen áradat mindent elsodor, mindent elpusztít.

A növényzetet felégeti, utána csak elszenesedett, üszkös fadarabok maradnak, amelyek bekeveredhetnek a vulkáni üledékbe.



Ma ilyen békés képet mutat a Pinatubo vízzel elárasztódott krátere. A vulkán bármikor felébredhet szunnyadásából

Forrás: Wikimedia Commons


Ezek nyomait láthatjuk például Ipolytarnócon is a Borókás-árokban, és ilyen piroklaszt-ár pusztította el St. Pierre városát a Mt. Pelée kitörés során, Pompejit és Herculaneumot a Vezúv 79-es kitörésekor de ilyenek rohantak le a Merapi oldalán is 2010-ben, amikor kitört a vulkán.

(A szerző vulkanológus, egyetemi tanár, az MTA doktora, az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszék tanszékvezető professzora)

Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/felfed...o-pliniusi-szakasz-sztratoszfera-vulkani.html