Történt egyszer, hogy a vérszomjas, pogány kunok erős ostrom alá vették Kolozsvárt, és egy idő után igencsak szorongatták a várost. Mikor Szent László király értesült a bajról, nyomban harcba hívta a magyarokat, erős sereggel támadt az ostromlókra. Vitézei remekül küzdöttek, ütötték-vágták az ellenséget, a kun horda futásnak eredt. Nyomukban a magyarokkal. Veszettül aprították a menekülőket, nem volt kérdés, hogy mind egy szálig levágják őket. Ekkor a kun vezérnek mentő ötlete támadt, megnyitotta tarisznyáját, és mintha csak magot vetne a barázdák közé, úgy szórta szét a sok zsákmányolt aranypénzt. A magyarok eszét elvette a pénz Megértették harcosai is, így tett mindegyikük. Számításuk bevált, a magyarok eszét elvette a kapzsiság: kunról, dicsőségről megfeledkezve leugráltak lovaikról, kapkodták fel a heverő aranyat. Hiába dörgött László király, hogy hagyják kincset, megvárja az őket, űzzék-vágják a kunt, szavára senki nem figyelt. Megállt a pogány is, csapatait elkezdte rendbe szedni, és már-már visszacsapott a földön csúszó-mászó tömeggé aljasult magyarokra. A szent király ekkor Istenhez fordult: “Uram, te segíts meg, éretted harcoltam!” Minden arany ebben a pillanatban kővé változott. A magyari vitézeket ismét elöntötte a harci láz, farkasként vetették magukat az ellenségre, kiűzték messze a határon túl. Azon a környéken sokáig mutogatták a kővé vált érméket, amit azóta is Szent László pénzének neveznek. Parányi óriás E nép ajkán fennmaradt történetben az a szép, hogy igaz. Persze nem szórul szóra, de tény, hogy a királynak többször meggyűlt a baja az országba törő kunokkal, és Szent László pénze tényleg létezik. Becsületes neve Nummulites, ami görögül körülbelül annyit tesz, mint kőpénz. A lencse vagy váltópénz méretű maradványok egy 50-60 millió éve élt mészvázas egysejtűhöz tartoznak, és méltán híresek arról is, hogy 2016-ban a Nummilitest választották az év ősmaradványának. Hihetetlenül sok maradt meg belőlük, olykor tonnaszám találhatók főleg az eocén kori, tengeri eredetű mészkő- és márgarétegekben – tudjuk meg a Természet Világából. Nummilites (Wikipedia)A mészvázú Foraminiferákhoz tartozik, ezek rendszerint nagyon aprók, szilárd vázuk csak mikroszkóp alatt látszik, ami egysejtűekről lévén szó, nem is meglepő. Annál inkább az, hogy a nummulites ekkorára nőtt, a rekordot egy 16 centi átmérőjű “apróság” tartja: parányok között ő volt az óriás. Egykoron hatalmas egyedszámát mutatja, hogy mészvázaik egyes helyeken tíz méteres réteget alkotnak. Településnevek is őrzik az emlékét A sekély, meleg, világos és oxigénben gazdag trópusi, szubtrópusi tengerekben éltek kissé az iszapba süppedve, vagy állábaikkal növényekbe kapaszkodva. Amíg éltek, héjuk vékony, áttetszően hártyaszerű lehetett, csak a kövületté válás során nehezedtek el, amikor pórusaikba ásványi anyagok rakódtak le. Feltehető, hogy az áttetsző héj mögött az egysejtű zöldalgákkal vagy kovaalgákkal élt együtt. Az üvegszerű váz átengedte a napfényt, ami a növény számára létszükséglet, az alga pedig táplálékkal szolgált az egysejtű számára. Az év ősmaradványát, vagyis “kőpénzt”, vagy Szent László pénzét a Kárpát-medencében is bőven találunk, főleg a Dunántúli-középhegységben és az Erdélyi-medencében. A bakonyi Pénzesgyőr és Bakonyszentlászló községek például nevükben is őrzik a legendát, Budapesten pedig a Mátyás-hegyen láthatunk nagyforaminiferákat tartalmazó mészkövet.
