Release Date: 2014. december 18. Genre: vígjáték Director: Josh Lawson Screenwriter: Josh Lawson Studio: Cirko Film Starring: Ben Lawson, Bojana Novakovic, Damon Herriman, Josh Lawson, Tasneem Roc 2014.12.18. (The Little Death) Valahol Ausztráliában, egy idilli, szép házakkal szegélyezett utcában öt pár lakik. Vannak köztük friss házasok, a megszokásba beleunt gyerekesek, eljegyzésben, illetve gyermekáldásban reménykedők. Egyvalami közös bennük: mindannyian titkos szexuális vágyakat dédelgetnek, és szenvedélyeik hajszolása abszurd és komikus helyzetekbe sodorja őket. A Szexterápia az orgazmus köré építi az öt történetszálból összefonódó cselekményt, de a testiségen kívül másról is szól: szerelemről, önzésről és önzetlenségről, hazugságságról és őszinteségről, és legfőképpen az egymás közti kommunikációról. A helyenként meghökkentő, máshol megható, egy ponton összetalálkozó történetek könnyed szórakozást ígérnek sok nevetéssel, ugyanakkor tabukat feszegetnek és elgondolkodtatnak a párkapcsolatok működéséről is. KRITIKA Aki szeretné tudni, hogy működik a telefonszex süketeknél, az ki ne hagyja ezt a filmet! Villányi Dániel Sőt, további újdonságokat is megtudhatunk belőle (már aki, persze) — például, hogy létezik olyan perverzió, amikor valakit a könnyek látványa izgat fel, vagy olyan, hogy egy férj nagyobb szexuális vonzalmat érez az alvó, mint az ébren lévő felesége iránt (pláne, ha az egy házisárkány — oké, ez utóbbi nem újdonság). De nemcsak ilyen különlegességek, hanem egyéb, „szokásosabb” szexuális vágyak és fantáziák is terítékre kerülnek a filmben, mint például a szerepjáték, a lábfetisizmus, vagy az erőszakos bánásmódra való gerjedés. Akik pedig ezeket felvonultatják, mind hétköznapi(nak tűnő) párok, akik egyazon utcában laknak valahol egy csendes ausztrál kertvárosban, és akiknek a történeteit párhuzamosan, egymással csak egészen lazán érintkezve meséli el nekünk a Szexterápia. Azaz tulajdonképpen olyan, mintha négy kisfilmet néznénk egymás mellett, az ilyen epizodikus szerkesztésnek pedig megvan az a veszélye, hogy egyik-másik rész jobban és rosszabbul sikerül, érdekesebb, dominánsabb lesz, mint a többi, vagy, hogy nem sikerül tartani az egységes hangnemet és dramaturgiai elveket. Szerencsére ebben a filmben ezeket a csapdákat sikerült elkerülni (talán csak a legutolsó jön elő kicsit, és az is a legvégén):kimondottan egységes, láthatóan rendkívül átgondolt, érett és profi módon összerakott filmről van szó, ami a maga közvetlenségével, életszerűségével gyorsan belopja magát a nézői szívbe. Főleg, mert közben vicces is, és nem az olcsó poénok szintjén — úgy tud működni, mint az igazán jó vígjátékok, amelyek bármennyire fura figurákról is szólnak, azok tetteiben fel tudjuk ismerni a saját viselkedésünket, élményeinket is, és ki tudjuk nevetni a segítségükkel a saját hétköznapi hülyeségeinket. Ez pedig ilyen esetben felszabadító nevetés, ami egy olyan nehéz, kényes (persze egyben vonzó) téma esetében, mint a szex, pláne elkél mindenki számára, és bravúr egy filmtől, ha megfelelő érzékkel és érzékenységgel tudja előcsalogatni. A Szexterápia történetei hasonló módon épülnek fel: mindegyik filmbeli párnál előjön valamilyen szexualitással kapcsolatos probléma, össze nem illés, vagy addig nem tapasztalt igény, erre pedig a válasz szinte minden esetben a kerülő út, a manipuláció és a kisszerű ügyeskedés-hazudozás — ahelyett, hogy őszintén felvállalnák a vágyaikat maguk és a szerelmük előtt. Ez persze csak még nagyobb kavalkádot okoz, ami hol eljut valamilyen megoldásig, hol nem. A filmet egy különálló fejezet zárja, mely aztán a legvégén össze is kapcsolja a szálakat, ez pedig a fent említett telefonszex, mely ugyan felépítését tekintve kilóg a filmből, de annyira ötletes, bájos és humoros, hogy mégis tökéletes lezárást ad. Ráadásul láthatjuk benne az utóbbi idők legszebb filmes mosolyát is. 98 perc, ausztrál Szexterápia « VOX.hu
